Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége levelezéseinek tükrében (Mann Viktorné)

a történelmi tényeket és a történelmi analógiákat nem méltatta figyelemre. Maradok tisztelő híved: Germanus Gyula Egy másik nagy író, aki korának megbecsült régésze is volt, Móra Ferenc hasonlóan vélekedett: "Száz hun sír - írták a lapok, legyen már föle is van vagy húsz. Az ilyesmit nem szabad szó szerint venni. Úgy kell érteni, hogy a temető a hunok korából való. Hun is van köztük tíz, tizenöt, húsz, a koponyáikból, meg a fegyvereikből ruhadíszeikből ítélve. Ők voltak az urak...(nekik volt a legtöbb ékességük, őket ásták legmélyebbre - majd kiderül miért), a többiek pedig a szegényebb viselet Űek, a felületesebben eltakarítottak, akiken kevesebb volt a féltenivaló: az akkori föld népe. Valami olyan ága fajtánknak, amelyik már a hunok előtt ide szivároghatott az ázsiai közös őshazából és itt megtelepedett, földhöz kötött életet élt. Ugyanaz a középtermetű arányos csontú, kisfejű nép, ugyanazokkal a sírmellékletekekkel, a keszthelyi, győri, gátéri, szentesi, kisdombi nagytemetőkben. Ez szerintem az alapréteg, amelyre aztán ráhullámzott a három, hódító rokon, a hun, az avar és a magyar. Persze feltevés amit nehéz volna bizonyítani, de annál erősebbé válik bennem, mentül többet ásogatok. Talán egyszer a tudósok is figyelemre méltatják ezt a feltevést, amire engem, a tudatlant, a paraszteszem vezetett, annak alapján, amit a magam kezével szedek ki a föld alól. Van azonban már elméleti ember is, akit az enyémnél komolyabb és alaposabb stúdiumok is erre a feltevésre vezettek. Olyan stúdiumok, amelyekkel bizonyítani is lehet. A miskolci Marjalaki K. Lajosra gondolok, akinek az idén jelent meg egy kis füzete a magyarság eredetéről. Féletettem is szegényt, hogy beverik érte a fejét. De úgy látom , annál is rosszabb sors érte ; nem vették észre." Móra Ferenc miskolci kapcsolatai 1905-ig nyúlnak vissza, akkor járt először városunkban. Az első világháDorú után látogatásai egyre gyakoribbak lettek. Kialakult baráti köre volt. Szakmai és baráti szálai erősek voltak Leszih Andorral a múzeum igazgatójával, Tauszig Mária tanárnővel, Sassy Csaba költővel, Marjalaki Kiss Lajossal, Bank Sándorral, a Lévay-egyesület elnökével. Az író halála után miskolci barátai még sokáig ápolták emlékét. Marjalaki Kiss Lajos avasi pincéjében volt barátaival utolsó miskolci látogatása során 1933. május 16-án. Ezért egy esztendővel az utolsó látogatás után 1934. május 16-án egy emlék-