Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

rÖkös jellegű, lovas-nomád, pusztai nép. Ezt a paradox tényt úgy magyarázzák, hogy egy, a halász, vadász kultúra magas fokán álló ugor nép az erdőövezetből lehúzódott a délorosz sztyep területére, és ott átvette a pásztornépek életmódját. Katonai szervezetét a Kazár birodalom kötelékében vette fel, s e hosszas metamorfózis után jelent meg a Kárpát-Medencében. Mit tud hozzátenni ehhez a képhez az anthropológia? — Először néhány fogalmat kell tisztáznunk. Az anthropológia a vizsgált populációkon belül típusokat különít el. Az anthropológiai típust a következőképpen definiálhatjuk: öröklődő testi tulajdonságoknak a kiválogatódás hatására létrejött kombinációja, egy adott időperióduson belül, egy geográfiailag elhatárolható területen. Az an'hropológiai típus nincs népekhez kötve. Egy típus sok népnél előfordulhat, egy népen belül pedig több típus mutatható ki. Ami egy népre jellemző lehet, az a típusok előfordulási aránya, illetve egyes típusok megléte, mások hiánya a népre jellemző típus-spektrumban. — A következőkben szereplő anthropológiai típusokat csak megnevezzük, pontos leírásuk a szakirodalomban megtalálható. A magyarság ethnogenezisére vonatkozó embertani kutatások ma már valamivel túljutottak a kezdeteknél, és sok értékes adatot hoztak a felszínre. A lényeget tekintve, azonban kiéleztek két alapvető ellentmondást. 1. A honfoglalók csontmaradványainak 1954-ig publikált anyagát Lipták Pál foglalta össze. További jelentős anyagot közölt Nemeskéri János, ugyanebben az évben (Üllő, Eger-Szépasszonyvölgy). Az egész ország területéről eddig 62, tipológiai meghatározásra alkalmas csontvázat, ill. koponyát írtak le. Az anyag alapján a honfoglalók típusmegoszlására hozzávetőleges becslést végezhetünk. Uralkodó elem a turanid típus, majdnem eléri a 40 százalékot. Egyforma arányban szerepelnek az uráli és pámiri típusok, mindegyik kb. 15 százalékban. Ugyancsak eléri a 15 százalékot a mediterrán rassz, azaz annak keleti: pontusi, iráni változatai. Taurid típus 5 százalék, mongolid 5 százalék, a Cromagnon A és B típusok is együttesen 5 százalékot adnak. Két jelenségre még rámutathatunk: a vezéri törzs szálláshelyein feltűnő a turanid típus na

gy gyakorisága; a szegényes mellékletű sírokban az átlagosnál nagyobb százalékban található a pámiri típus. Ez a típusmegoszlás egyezik az első évezred vége felé Dél-Oroszországban élő nyugati török népek típus-spektrumával. Egyedül az uráli típus fordul elő a finnugor népek között is. Csanyin szerint azonban e típus elterjedésének határa a Dél felé messze túlnyúlik az Urálon, és a turkesztáni népek között is közönséges. Esetleg még a Cromagnon A és B típus származhat ugor ethnikumbóí. A legnagyobb jóakarattal is csak annyit mondhatunk, hogy a kutatás mai állásán, embertanilag a honfoglalóknak legfeljebb 20 százaléka hozható kapcsolatba ugor ethnikummal, 80 százaléka törökös ' típus! Tudjuk, hogy az egykorú források a levédiai és etelközi magyarokat szokásaiban és szervezetében teljesen törökös népnek írják le (1. Ligeti könyve). A régészeti emlékekből elénk táruló anyagi kultúra és a temetkezési szokások a honfoglalókat iráni-szkita hatásokat is őrző, törökös kultúrájú népnek jellemzik (László Gyula). Kultúra és emberanyag, az ethnogenezis két tényezője teljes határozottsággal a