Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

zsef, nyelvtudósaink akkori nesztora az ugor-elem nagy súlyának értékelését, még — a törökös korszak alatt — is fenntartotta. Az újabb szakirodalom A magyarság eredetének és ezzel kapcsolatosan régi, elhomályosult értelmű helyneveink megfejtése ma sem hagyja pihenni szakembereinket. A Magyar Nyelv 1929. január—február havi füzetében pl. éppen kiváló szlavistánk, Melich János nyelvtörténeti alapon bizonyítja be. hogy a Szepes, Sáros, Poprád, Hernád földrajzi nevek a magyarból kerültek át a szlovák és lengyel nyelvbe. Mivel az átvétel XI. századinál későbbi nem lehet, ebből teljes joggal következteti, hogy Sáros megye tájékának a X—XI. száza-dókban magyar népessége volt. Melich következtetéséhez én egész határozottsággal hozzáteszem azt is, hogy az a X —XI. századi magyarul beszélő népség nem Árpád vezérrel jött be oda, hanem jóval régebbi őslakos volt. Régebbinek kellett lennie, mert a IX—X. században a honfoglaló magyarok — föltéve, hogy tényleg odaköltöztek volna az üres (?) Sáros megyébe — akkor ott is, mint másutt, nem ugoros, hanem törökös helynevekkel örökítették volna meg ottlétüket. Már pedig Sárosban a XIII— XIV. században is túlnyomó a raagyír földrajzi név, amely fokozatosan adott helyet a szláv elnevezésnek, mint ahogy az ősi sárosi magyar parasztság is lassankint leszivárgott a termékenyebb vidékekre. A hegyekről a síkabb tájakra való lehúzódás mai nap is megfigyel-' hető a világ minden táján. (A gyepürendszer elmélete alapján különben sem lehetséges, hogy a gyepüvonalon túl, Szepesben, Sárosban honfoglaló népesség telepedhetett volna olyan korai időben. A sárosi X. századi ugor-magyarok tehát csakis ősibb lakók lehettek.) A Magyar Nyelv ugyanezen számában Rásonyi Nagy László a Brassó névről állapítja meg, hogy az a szász és román beköltözés előtt keletkezett s magyar alakjában került át a beköltöző romónok szájára. Ugyancsak fontos megállapítása, hogy hiteles az az 1231-i oklevél, mely egy fogarasmegyei >»oláh« családnak beköltözését még a bolgár uralom idejére teszi. A Föld és Ember 1929. évi I. füzetében Bátky Zsigmond etimológiai alapon egy csomó török eredetű helynévcsoportot állít össze. — Ugyanott Borger Antal a Somogy helynevünk értelmét magyarázza. Szerinte is a —gy vagy —d magyar képző annyit jelent, mint >-valamivel bövelkedö«. A Somogy, Egregy, Kórógy, Füzegy, Nyárágy helynevünk értelme = somban, égerfában, kóróban, fűzfában, nyárfában bővelkedő hely, illetőleg ilyen helynek a vize. A Somogy, Egregy tehát ugyanolyan értelmű, mint Somos, Egres helynevünk. Szakfolyóiratainkon kívül társadalmi hetilapjaink is teret adtak a magyarok eredetét fejtegető cikknek. Az Előőrsben Méhely Lajos írt cikksorozatot. A magyarság anthropológiája c. tanulmányában anthropológiai alapon és az északi kútfők nyomán ilyen eredményre jut: »•Ketfele vérbeli magyarságot kell mégkülönböztetnünk, amely két réteg eredet tekintetében is különböző, mert amíg a törökös magyarság ázsiai eredetű turáni elem, addig az ugoros magyarok Európa legrégibb lakóihoz tartoznak." Az északi kútfők szerint: «-A finn-ugor népek nyelvének nagy rokonsága logikusan megköveteli a föltevést, miként valamikor egy közös ősnyelvnek s egy közös és egységes finn-ugor ősnépnek is kellett lennie ...« Sirelius finn tudós már ebben az ősnyelvben is indogermán jövevényszavakat mutat ki, amiből arra az eredményre jut, hogy a finn-ugor egységes ősnép i. e. 2500 táján még meg volt. (Sirelius: Die Herkunft der Finnen. 1924.) Méhely a mai magyarság faji összetételéről ezeket állapítja meg: A mai magyarságban jelentékeny mennyiségű török vér van, még pedig főképpen a földbirtokos nemesség utódaiban, s ez az osztály alkotja a magyarság egyik faji rétegét. A törökös magyart szerinte jellemzi a sötétebb színű bőr, szem és haj, a sasorr, a rövid, magas, de lecsapott koponya. Sok tekintetben az örményekre emlékeztet. Ezzel szemben az ugoros magyart jellemzi az alacsonyabb arc, mely csaknem négyszögű, a rövid orr, nagy és világos színű szem. Az ugoros fajta szeme mongolos állású ugyan, de nincs rajta mongolredő. A haja világosabb, amit a köz-