Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

SZAKÁLL SÁNDOR-TAKÁCS JÓZSKP-WEISZBURG TAMÁS: A legyesbényei régi zsidó-temető melletti kőbánya ásványai

désekben különállóan, közvetlenül a kőzeten találhatók. /1.2.tábla/. /Az "alunit I, il, IU" elnevezések nea jelentenek szükségszerűen képződési sorrendet, csak as eltérő típusokat jelölik/. A legelterjedtebb változat /"alunit II"/ pár aa vas tag, a kőzetra közvetlenül települő töaött károg, amely nyitott repedóseknál 1-5 aa-aa fennőtt kristályokban rógzódik. Szino víztiazta, zöld, sárgásfehér. A bázis, az alapromboéder áa agy aáráahaz tál kicsi lapokkal jelentkező toapitó roaboáder formákból előálló kombináció aa előzőnél zömökebb, a romboéder- áa bázislapok egyensúlya jellemzi /3.ábra/. A fannőtt kristályok sűrű egymásutánban követik egymást, ritkán gömbszerű halmazokká csoportosulnak /1.3. tábla/. Esetenként növekedési rendellenességek is megfigyelhetők, aint a romboéderlapok hajlottsága, a bázislapok növekedési rostozottsága. Előfordul olyan orientált továbbnövekedés is, ahol a különböző tagok alkata eltérő, annak eredményeként a kristályok kontúrja zegzugos lefutású. Egy példányon az élek legömbölyödtek, a lapok felszíne egyenetlen, "maratott" volt. A sárgásfehér színű fannőtt kristályokban ritkán 0,1 mm-es, ráeső fényben barna, áteső fényben vörös, pontszerű, több vasat, kevesebb kalciumot és titánt tartalmazó zárványok találhatók, amelyek a változatnak lilás árnyalatot kölcsönöznek. Az előző /"alunit II"/ típus kristályain ritkán 0,3-0,4 mm-es fehér, sárgásfehér kristályok szorosan összenőtt halaazal ülnek /"alunit III"/. Alkatuk zömök, roaboéderes, kristályformáik az "alunit II" formáival egyeznek. fal amennyi alunit minta röntgen-pordiffraktogramja egyező /4.ábra/. Belőlük, és a szelektált területű elektrondiffrakcióé /SAED/ falvételekből megállapított rácsállandók: a

Q- 6,99 £, c

Q

« 17,22 X. A szakirodalomból ismert, hogy az alunit rácsállandói érzékenyen reagálnak a K-Xa és az Al-Pe helyettesítés mértékére. Esetünkben ilyen helyettesítések a mért adatokból nem következnek. A diffraktométeres felvételeken a (oocftípusú reflexiók a szemcsék orientálódása miatt intenzívebbek a számítottaknál, egyéb eltérés nem tapasztalható. A röntgen-fluoreszcens felvételek az "alunit II" tömött kéreg részéből Pb, Ba, Pe, Sr és Zr, a fennőtt zöld kristályaiból Pb és Cu elemek jelenlétét mutatták. Az elemek térbeli elhelyezkedését az elektronmikroszondás vizsgálatok segítségével állapítottuk meg. Ezek szerint a tömött alunit kéregben, a kőzet közvetlen közelében jellegzetes, kémiai inhomogenitásból eredő zőnásság figyelhető meg. A zónás-