Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

CZÁJLIK PÉTER: Adalékok egy természettudós munkásságához

sányt csupán i vadékainak védelmében építi a víz ellen, kizárólag vízjárta és magas talajvizű részeken. Bejárja a Hernád völgyét Zsolcától Hidasnémetiig: mindenütt megtalálja a dombocakákat, míg a magasabb fekvésű területeken sehol. A vizsgálat során sok mindent rögzít a kósza pocok szaporodásbiológiájáról és utódneveléséről. A témáról írt VÁSÁRhelyi-dolgozatot 193o. februárjában ismét ÉHIK tárja az Állattani Szakosztály elé. Jellemző, hogy a német nyelvű ismertetés igen szűkszavú, mindennek mondható, csak figyelemfelhívásnak nem. Pelsőmérai tartózkodásának egyik legjelentősebb eredménye a térség emlős faunájának feldolgozása, melynek során a vadfajokon kívül /szarvas, vaddisznó, stb./ 32 fajt - köztük 4 denevérfajt - ír le és gyűjt be a térségből. E faunlsztikai munka azért jelentős, mert a Hernád völgyében, aránylag érintetlen környezetből gyűjt, ott, ahol az alföldi és a hegyvidéki emlős fauna közösen található meg. Állatföldrajzi szempontból pedig azért nagy érték, mert ma már a megváltozott körülmények miatt a VÁSÁRHELYI által gyűjtött fajok egy részét nem találjuk meg ugyanott. Az időszak lázas gyűjtő tevékenységének okát így fogalmazza meg 1929-ben: "Napról-napra kisért a Duna-Tisza csatorna megépítése, vizeket szabályoznak, lecsapolnak, erdőt irtanak, gyepet törnek, sziket javítanak, s itt mindenütt vész, pusztul a jellemző emlős fauna, amelyet még tökéletesen nem ismerünk, s amelynek lélekharangját úgy is húzza a mindinkább belterjesebbé váló gazdálkodás." /Állattani Közlemények 1929. XXVI. kötet 15o. p./ A Pelsőmóra emlős faunáját leíró dolgozatát már VASVÁRI MIKLÓS közvetíti az Állattani Szakosztály szakközönségének 193o. október 3-án. Ez a tény jelzi, hogy erre az időszakra kezd elmélyülni a szakadék ERIK és VÁSÁRHELYI között. Az ellentét 1931-ben a nyilvánosság előtt csúcsosodik ki abban a vitában, amely a nyest és a nyuszt párzásának ideje körül zajlik. A vita 1936 júniusában VÁSÁRHELYI-nek "A nyest és a nyuszt párzása és irodalma" /Magyar Vadász Újság 1936. p. 247-249./ c. cikkével vesz végzetes fordulatot. A következmény ugyanis az, hogy a cikk megjelenése után hosszú ideig csak álnéven publikálhat. írásai BERÉNYI VILMOS néven jelennek meg pl. a Magyar Vadász Újságban is 1937-től. /Ekkor már - 1929 óta - végleges otthonában: Lillafüreden él és dolgozik/. A fent idézett cikk irodalmat ismertető részében a következőket írja: "ÉHIK első nyestes cikke után egy idős vadászemberrel beszélgettem, aki azt mondta - 'mást tapasztaltam, de egyetemi tanár mondja, tehát el kell hinnem'. Hiába - plana nálunk - a cím, s rang még a tudásra