Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

GYULAI PÉTER: A Bükk hegység macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata III

élő két-nemzedékes forma V.-VI. és VII.-VIII.-ban repül. T. : Pagus silvatica

. Oarpinna betulua. Quereus-fa.lok. Az egynemzedékes forma főleg az első kettőn, a két-nemzedékes csak az utóbbi tápnövényen él. 21. Spatalia argentins Den.et Schiff.: Ml., E., V. /R./, P., AT. 76. 5. 19-20., 6. 29. /f./, H. 64. 7. 19. /J./, G. 52. 7. 13. /B./, S. 71. 7. 6. /U.-V./, S. 7o. 6. 28-29., 71. 6. 3o., V. 71. 5. 6., 72. 5. 24-28., Szt. 68. 5. I0-I5. /V./, Av. 68. 5. 5., 69. 5. 15., 75. 5. 16., S. 72. 7. 6., 7., 9., lo., 73. 7. 2.-12., J. 71. 7. 12., Kk. 71. 5. 22., Csa. 71. 5. 14., Csh. 75. 6. 13., 9. 26., Kir. 76. 8. 17., 77. 5. 14., Ho. 76. 8. 16., Bny. 78. 9. 22. /Gy./. A pontomediterrán faj Közép-, Dél- és Délkelet-Európában, valamint Kls-Ázsiában fordul elő /GRÜNBERG, DANIEL/. Hazánkban általánosan elterjedt, és csaknem mindenütt megtalálható. /Fénycsapdaadatok, TTM és magángyűjtemények anyaga alapján/. Legnagyobb egyedszámban meleg domb- és hegyvidéki tölgyesekben, valamint nagyobb alföldi nyárasokban él. A kultúrterületeken és a magasabb hegyvidéken hiányzik vagy igen ritka. Meleg- és mérsékelten szárazságkedvelő faj. A Bükk-fennsíkon igen ritka, a montán bükkösökből hiányzik, a tölgyes zónában elterjedt, de csak a Déli-Bükkben gyakori. Valamennyi irodalmi munka szerint két nemzedókes /IV. vége - VII. eleje ós VII. közepe - VIII., de néhány IX. végi példány is ismeretes/. Az első nemzedékes példányok alapszíne zöldes, a második nemzedék példányai sárgás alapszínűek, ezeket Hormuzaki f. pallidior névvel jelölte meg. DANIEL 1968-ban munkájában közölte, hogy ritkán a második nemzedék példányai között is vannak zöldes, tehát első nemzedékes színezetű állatok. A probléma megoldásához a TTM /I60 00 ,24 îî/, saját gyűjteményem /77 oo.lo +$/ és a hozzáférhető hazai magángyűjtemények anyagát vizsgáltam át. /Természetesen csak a pontosan códulázott, jó állapotú példányokat vettem figyelembe/. A vizsgálat eredményeinek részletes, táblázatos bemutatásától eltekintek, csak az eredmények alapján készült rajzásgörbéket mellékelem, a IX-re vonatkozó 3 adat /zöld forma: IX. 22, 26; sárga forma: IX. 26/ kivételével. A rajzásgörbék rendkívül elnyúltak, egyrészt mert a két forma rajzása a valóságban is hoszszú ideig tart, másrészt pedig a példányok a Kárpát-medence legkülönbözőbb ökológiai adottságú élőhelyeiről származnak. Bár a probléma megoldása még további vizsgálatokat igényel, a vizsgálatok eredményeit az