Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
VARGA ZOLTÁN-RÁCZ ISTVÁN: Adatok a Hernád-völgy orthoptera-faunájához
tulus /V., 6,9 5t/. Közülük - más területek hasonló jellegű gyepeinek vizsgálata alapján is - mint a magasfüvű, humldabb sztyeprátek karakterfaja értékelhető a Bicolorana bicolorj főleg aagasfüvű /- részben degradált - / löszgyepekben gyakori a Tessellana vit tataj bizonyos kötöttebb /bas ofre que ne/ homoki gyepekkel közős a Stenobothros orassipes és a ritkább színezőelen •ontana mont ana. Előbbi tömeges pl. a Bükk-alja kötött homoki gyepeiben /pl. Igrici - vö. RÁCZ - VARGA 1979/, de megvan a Nyírség déli részének löszös homokján is. Utóbbi a Kiskunság üdébb, meszes homoki gyepeiben közönséges, de nem hiányzik /bár jóval ritkább/ a Nyírség mész-szegény homokjáról sem. Az a tény, hogy a 13.-as felvételben viszonylag magas példányszámmal szerepel, lehet egyszerűen annak a következménye is, hogy ez a faj délutáni aktivitás, s ilyenkor nagyobb mennyiségben fühálózhatő. A második felvételcsoport az eddigiekhez viszonyítva sokkal heterogénabb. A 11. felvételt a társulás pionirjellege /löszfal-omladék/, illetve az ott előforduló fajok esetlegessége miatt eleve célszerű kihagyni a további összehasonlításokból. Salvio-Festucetum eredetűnek mondtuk az előzetes jellemzésben a 7. és 9.-es helyeket) viszonylag magas hasonlósági /1,63 ill. 1,26/ és diverzitási /H- 2,67 ill. 1,74/ értékeik is ezt a besorolást igazolják. Az előbb felsorolt konstans-szubkonstana fajok közül viszont csupán kettő az /Stenobothrus crassipes, Glyptobothrus biguttulus/, amely ezekben a felvételekben is konstansnak mutatkozik. Mivel ezekben a felvételeinkben higrofil jellegű társulás-töredékek is vannak, megjelenik bennük a Conocephalus fuscus /szubkonstans/ és a Homorocoryphus nitidulus. Sajátos vonás a Glyptobothrus apricarius jelenléte, amely inkább hegyi sztyepekre és szárazabb középhegységi rétekre jellemző /közönséges pl. a Tornai Karszt szárazabb töbör-rótjein ill. Eger mellett a Nagyeged tetejének zárt sziklagyepeiben/. Ismert előfordulási helyein egy sajátos, kontinentális színezetű faj-együttes tenyészik: Arcyptera microptera, Paracaloptenus caloptenoides, Stenobothrus eurasius stb. /L. még Tokaj: Nagykopasz!/. A fauna-hasonlósági és a diverzitási értékeket áttekintve legfontosabb következtetésként az adódik, hogy a viszonylag legmagasabb értékeket konzekvens módon azokban a felvételeinkben kaptuk, amelyek - legalábbis feltételesen - a Salvio-Festucetum löszpusztaréthez voltak sorolhatók, tehát - legalábbis bizonyos mértékig - természetközeli állapotú /kevésbé degradált/ társulásoknak tekinthetők.
