Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

VARGA ZOLTÁN-RÁCZ ISTVÁN: Adatok a Hernád-völgy orthoptera-faunájához

tulus /V., 6,9 5t/. Közülük - más területek hasonló jellegű gyepeinek vizsgálata alap­ján is - mint a magasfüvű, humldabb sztyeprátek karakterfaja értékelhe­tő a Bicolorana bicolorj főleg aagasfüvű /- részben degradált - / lösz­gyepekben gyakori a Tessellana vit tataj bizonyos kötöttebb /bas ofre que ne/ homoki gyepekkel közős a Stenobothros orassipes és a ritkább színezőelen •ontana mont ana. Előbbi tömeges pl. a Bükk-alja kötött homoki gyepeiben /pl. Igrici - vö. RÁCZ - VARGA 1979/, de megvan a Nyírség déli részének löszös homokján is. Utóbbi a Kiskunság üdébb, meszes homoki gyepeiben kö­zönséges, de nem hiányzik /bár jóval ritkább/ a Nyírség mész-szegény ho­mokjáról sem. Az a tény, hogy a 13.-as felvételben viszonylag magas pél­dányszámmal szerepel, lehet egyszerűen annak a következménye is, hogy ez a faj délutáni aktivitás, s ilyenkor nagyobb mennyiségben fühálózhatő. A második felvételcsoport az eddigiekhez viszonyítva sokkal hete­rogénabb. A 11. felvételt a társulás pionirjellege /löszfal-omladék/, illetve az ott előforduló fajok esetlegessége miatt eleve célszerű ki­hagyni a további összehasonlításokból. Salvio-Festucetum eredetűnek mond­tuk az előzetes jellemzésben a 7. és 9.-es helyeket) viszonylag magas ha­sonlósági /1,63 ill. 1,26/ és diverzitási /H- 2,67 ill. 1,74/ értékeik is ezt a besorolást igazolják. Az előbb felsorolt konstans-szubkonstana fa­jok közül viszont csupán kettő az /Stenobothrus crassipes, Glyptobothrus biguttulus/, amely ezekben a felvételekben is konstansnak mutatkozik. Mivel ezekben a felvételeinkben higrofil jellegű társulás-töredékek is vannak, megjelenik bennük a Conocephalus fuscus /szubkonstans/ és a Homorocoryphus nitidulus. Sajátos vonás a Glyptobothrus apricarius jelen­léte, amely inkább hegyi sztyepekre és szárazabb középhegységi rétekre jellemző /közönséges pl. a Tornai Karszt szárazabb töbör-rótjein ill. Eger mellett a Nagyeged tetejének zárt sziklagyepeiben/. Ismert előfor­dulási helyein egy sajátos, kontinentális színezetű faj-együttes tenyé­szik: Arcyptera microptera, Paracaloptenus caloptenoides, Stenobothrus eurasius stb. /L. még Tokaj: Nagykopasz!/. A fauna-hasonlósági és a diverzitási értékeket áttekintve legfon­tosabb következtetésként az adódik, hogy a viszonylag legmagasabb érté­keket konzekvens módon azokban a felvételeinkben kaptuk, amelyek - leg­alábbis feltételesen - a Salvio-Festucetum löszpusztaréthez voltak sorol­hatók, tehát - legalábbis bizonyos mértékig - természetközeli állapotú /kevésbé degradált/ társulásoknak tekinthetők.

Next

/
Thumbnails
Contents