Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)
VARGA ZOLTÁN-RÁCZ ISTVÁN: Adatok a Hernád-völgy orthoptera-faunájához
Dianthus pontederae, Briza media/. Érdekesebb a délies expozíciójú lejtők növényzete. A völgy peremén felül keskeny Agropyro-Kochietum sáv van, alatta nyugatias expozícióban feltűnően sok a Phlomis tuberosaj délies kitettségben pedig Andropogonos /kisebb kiterjedésben/ és Stipa capillata-s foltok váltakoznak a tipikus Salvia-s löszgyepekkel. 1. felvétel: Salvio-Festucetum sulcatae, viszonylag üde állomány 2 EK-i expozícióban, kb. 25 m . Hagasfüvű gyep, a völgy felső pereméhez közel. Jellemzőbb növényei: Phleum phleoides, Brachypodium pinnatum, Briza media, Festuca sulcata mint gyepalkotókj továbbá Asparagus officinalis, Asperula cynanchica, Pilipendula hexapetala, Fragaria viridis, Inula hirta, Serratula tinctoria, Thalictrum minus, Veronica spicata stb. 2. felvétel: Salvio-Festucetum sulcatae, szárazabb állományi meredekebb /25-3o°/ É-i expozíciójú lejtőn. A gyep az előbbihez hasonló, de hiányzik belőle a Briza, viszont van Bromus erectus és Koeleria graci lis. Növényzetborítása csekélyebb, kisebb kopár foltok is vannak. Az erő teljesebb talajerózióval függhet össze a polycormon-kópző növényfajok túlsúlya /Asparagus, Geranium s anguine um, Fragaria, Thalictrum/, sok még a Dianthus pontederae és a Salvia nemorosa is. 3. felvétel: Salvio-Festucetum stipetosum illetve Stipetum capillataej szélsőségesen xerotherm állomány DDNy-i expozícióbanj törmelékes, erodált /legfeljebb csak egészen vékony agyagos réteggel fedett/ vulkáni tufa felszínen. A két asszociáció nem válik el élesen egymástól, s a mozaikosságot csak fokozza a sok sarj telepképző növény jelenléte /Astragalus austriacus, Cytisus austriacus. Teucrium chamaedrys, Thalictrum minus/. Általában magas borítású a Salvia nemorosaj kisebb csoportokban látható a Phlomis tuberosa és az Echium rossicum. A völgy felső pereme felé válik tömegessé a Kochia laniflora és az Artemisia pontica. MintB 2 egy 5o m . 13. felvétel: lényegében az előbbi folytatása, de nagyobb vertikális kiterjedésben. Mozaikosabb, mert itt nagy Phlomis tuberosa-foltok vannakj több az Echium rossicum, s az általános kép inkább a kétszikűekben gazdag rétsztyepeknek felel meg. Ezt tekinthetjük leginkább a Salvio-Festucetum tipikus kifejlődésének} expozíciója NyDNy. Szinte valamennyi korábban felsorolt jellemző növényfaj megvanj a humidabb jelleget húzza alá az Aster amellus és linosyris, valamint a Betonica officinalis jelenléte. E felvételi folt alján van a Pulsatilla zimmermelnni és az Adonis vernalis legnagyobb tömegű előfordulása illetve egy kisebb Cerasus fruticosa-cserjés is. Mintegy 5o m . /Itt jegyezzük meg, hogy a 13. fel-
