Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

VÖRÖS ISTVÁN: A Szerencs-Taktaföldvári későneolit telep állatcsontleletei

a csáaklzület környékére koncentrálódnak. A vágási sérülésekből Megállapítható, hogy aa izületeket ventralis irányból hasították ssát. Ez a trancair-technika neat változott az idők folyamán és gyakorlatilag a mai napig ismert. Az állati test szót darabolásét minden esetben az anatómiai struktúra határozta aeg. A szarvasmarna metapódiumok diaphysisei latero-taedialisaa csiszoltak. A csiszolt felületeken a csont hossz-tengelyével párhuzamosan a használatkor keletkezett sekély barázdák figyelhetők aeg. A csontanyag vertikális eloszlására jellemző, hogy a kis kérődző-csontok a telepobjektumok 75 cm-nél mélyebb rétegeiből korultok elő /2.táblázat/. Az I.sz.l.ház töltelékanyagából sertésceont egyáltalán nem, kiskérődző csont is csak egy darab került elő. As I. s s-ben levő ház feletti teleprészen csak a ház teljés feltöltődése utáni időszakban halmozódott fel sertés és kiskérődző csont maradvány anyag. A szarvasmarha-csontmaradványok mennyisége az I.sz.l.ház betöltésében és a felette levő szelvényrétegekben kulminál. Ugyanez az eloszlás tapasztalható a vadászott állatok csontmaradványainak esetében is. A szerencs-taktaföldvári telep népességének gazdasági tevékenységeként az állattartás és vadászat produktumából a feltárt teleprészre 14 3o5 kg /!/ hasznos húsmennyiséget reprezentáló csontanyag került. Ez a húsmennyiség a telep kedvezőtlen feltártságának az ismeretében is nagy létszámot, vagy hosszú időtartamot jelenthet.