Gyulai Iván - Szakáll Sándor szerk.: Natura Borsodiensis I. (Miskolc, 1986)

VÖRÖS ISTVÁN: A Szerencs-Taktaföldvári későneolit telep állatcsontleletei

következtethetünk, hogy az őskorban a sertéstartás - egyes lokális telepeket kivéve - nos játszott fontos szerepet a telepek lakosainak élelmezésében. A 14 egyed által termelt életkorcsoportonként kalibrált hasznos húsmennyiség: 345 kg. Kutva: Kutya csontmaradvány csak a B.sz. 5. ásőnyomből került elő. A töredékes tibia morfológiája alapján feltételezhető, hogy a kutya a primitív tőzegspicc /Canis familiáris palustris Rütimeyer/ alakkörbe tartozik. Vadászott állatok A Szerencs-taktaföldvári telepen az őstuloktól és a vaddisznótól 14-14, a gímszarvastól lo, az őztől 5, a lótól pedig 1 egyed csontmaradványa került elő. A vadászott állatok fajegyüttese nem tér el más magyarországi Tiszai kultúra lelőhelyeinek faj együtteseitől /5.táblázat/. A táblázatok "faunalistái" a Magyar Nemzeti Múzeum Archaeozoológiai Gyűjteményében levő Tiszai kultúra telepásatásairól származó állatcsontok, illetve a publikált adatok alapján /BÖKÖNYI 1959, 1974., PATAY 1957./ közöljük. A későneolitikum vadállat-fajegyüttes ében új színező elem a lő és a kulán. Mai ismereteink szerint a házilovak magyarországi legkorábbi megjelenése a tiszapolgári kultúra tárgyi emlékeivel jellemezhető telepeken és sírokban van /BÖKÖNYI 1959., 1974./. A neolitikumból Magyarországon a következő lelőhelyeken kerültek elő lócsontmaradványok: Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra zselizi csoport: Győr-Pápai vám, PomázZdravlyák /BÖKÖNYI 1959./» neolitikum?: Sümeg-Mogyorósdombf Alföldi vonaldíszes kerámia kultúra: Dévaványa-Simasziget§ Szilmegi kultúra: Polgár-Basatanya /BÖKÖNYI 1959./í Herpályi-kultúra: Herpály-Halom /BÖKÖNYI 1959./i Tiszai kultúra: Bodrogkeresztur-Kutyasor /PATAY 1957./', SzerencsTaktaföldvár, Kisköre-Gát, Szegvár-Tüzköves /BÖKÖNYI 1959./. Hitelességüket még vitatják /BÖKÖNYI 1974./. A rendelkezésre álló neolitikus lócsontmaradvány túl kevés ahhoz, hogy ennek közelebbi fajta hovatartozását megállapíthatnánk. A kevés lócsontmaradvány osteometriai adatai a sexualis dimorfizmus okozta eltéréseken túlmenően is erősen heterogén. A neolitikus lovakat konvencionálisan sorolják a vademlősök közé, mert a csontok skulpturájából és méreteiből nem állapítható meg az esetleges domesztikálás hatása és erőssége, Magyarországon a lovak későneolit-korarézkori megjelenése azonban összefügghet az egyes kelet-európai növényevő nagyemlősöknek, mint fauna szinező elemeknek a szubfosszilis