Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Kedves Ferenc Művelődési Minisztérium osztályvezetője köszöntője - Soltra Elemér festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár megnyitója

semmit a szükségesből, még akkor sem, ha valóban vasszorgalommal késziti - kilószámra - otthon, magára hagyatkozva a semmire sem jót. Azokat a hibákat, melyek minősíthetetlenné silányitják jó szándékú akarását, maga ismerhetné fel és önállóan korriggálhatná, ha a műhelymunkában társai tevékenységét figyelhetné meg. Nem kell külön magyarázni, hogy egyáltalán mit jelenthet az ilyen helyzetben a legkörültekintőbb tanári útmutatás az önhibájukon kivüli okok miatt tévelygőknek, megkeseredett embereknek, akik mégis a végén diplomához jutnak és szakemberként tanitanak. A már emiitett 1972-es oktatáspolitikai határozat az oktató testületek felelősségévé teszi a tehetséggondozást. A határozatban szó nincs az idő előtti tudós- vagy művészképzés igényéről, csupán arról, hogy a korai szakaszban a tehetségek ne vesszenek el, ne szenvedjenek percről percre, óráról órára - kibontakozó tehetségük okából - a téves vagy éppen célirányos ellenük ható - esetenként sértő - tanári "megitélések" miatt. Tanszékeinken kialakitott képzési módszerekben benne van a tehetséggondozás, vagyis az, hogy kibontakozhassanak növendékeink akár a művészet irányába, akár a pedagógiai alkotó-kutató munka irányába, tízzel mintegy modellt teremtettek a tanszékek a fiatalok számára arra, hogy az általános iskolában is - hasonló magatartással - gondozhatják tantárgyuk tehetséges tanulóinak fejlődését anélkül, hogy a többségtől - az átlagtól - a tehetsé-