Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő összegezése

felnövő nemzedék sorsa: olyan ismereteket szerezhetnek egy "irodalomcentrikus" és dogmatikusan esztétizáló "egyetemes" műelemzésből, amelyek kizárják a valódi müélvezésből és sznobokká nevelik őket. Feltették a kérdést, hogy a nehézségek közepette mi a megoldás? Hogyan lehet szakmánk ismét rangos? Nézetem szerint a helyzet kulcsa a katedrákon működő rajz tanárság kezében van. Ha - mint már jeleztem - nincs közös kotta és a karmester is hiányzik, a saját felelősségre végzett, lelkiismeretes, s persze lelkes napi munkában kell meggyőző eredményeket elérni és a felületes hipotéziseket megcáfolni. Ha sikerülne - például - a továbbképzés rendszerét egy központból /mondjuk a felsőszintű rajztanár-továbbképzésből/ szétágazó, gyűrűző rendszerré alakitani /aminek semmiféle elvi akadálya nincs/ akkor tantárgyunk belső erőből * igazolhatná - nem is hosszú idő alatt - pedagógiai rangját. Ha sokan lesznek, akik a gyako latban megedzve közös elveket vallanak és eredmé nyeik meggyőzőek, egyszerre tudnak kiegyenesedni s ledobhatják a tantárgyra rakodott előítéletek megkövült rétegét.