Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

gyümölcseit. A kiállitás rendezése is azt célozta, hogy egy ilyen hazai megoldás egyik lehetőségét bemutassuk. Nem egy "pálmát", hanem egy "akácfát", vagy inkább egy bokrot, egy "rekettyét", melyben ugyan talán el is lehet tévedni, egy kissé talán bokros és"bozontos", de - tényleges és hazai lévén - ismerősnek tüni, beilleszkedik a tájba. Mint mondom, olyan tényleges gyakorlatot és annak ténylegesen meglévő eredményeit mutatja, mely éppen ezért inspirativ lehet, tájékozódást és továbbhaladást biztosi that. A kiállitás rajzi anyagával kapcsolatosan ujabb kérdés vetődik fel - s ezt Németh Lajos beszámolója is érintette - az integráció kérdése. Divatos szó ez, sokat halljuk, sokan hangoztatják, de értelmezése igen sokféle, tartalma kissé tisztázatlan. /Én még nem olvastam egzakt fogalmi meghatározását./ Ugyanakkor - általános pedagógiai szinten - egyik legizgalmasabb kérdés, szoros kapcsolatban áll a vizuális nevelés /"rajztanítás"/ korszerű koncepciójával. Igy - bár "sikamlós" kérdés, nem térhetünk ki előle. Ugyanakkor Önöknek ezt kell megvalósítaniuk, sőt - akarva-akaratlanul most is ezt csinálják, ezzel próbálkoznak. Az elhangzott beszámolóban is hallottunk arról, hogy a Bizottság bizonyos - alternativ - iskolai kiséx— letsorral /és ennek kontrolljával/ az integráció lehetőségeit is kutatja. Tudunk arról is, hogy szó van u.n. komplex-esztétikai jellegű tárgy terrezé-