Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

képzését, s egy bizonyos gyakorlati karakterű módszertant is tanítok. Tanári multam - no meg hallgatóimmal történő konzultációk, viták - alapján, és természetesen szoros kapcsolatot tartva a gyakorló iskolákban folyó munkával, közelről ismerem és nagyon is megértem azt, aki a "területen" a nehéz napi munkát végzi. De örültem az elmélet és gyakorlat ilyen konkrét találkozásának is, melynek ezen az értekezleten részesei vagyunk. Ugy érzem, nagyon jó /sőt időnként feltétlenül szükséges/ az elmélet és gyakorlat, a két végpont ilyan "ütköztetése". Azért is szólok hozzá, mert ugy érzem, kissé tul nagy distancia alakul ki az értekezlet konkrét célját tekintve egyfelől a kiállitás /tehát a gyakorlati, tényleges rajzokban tükröződő megvalósítás/, a konkrét didaktikai módszerek, de az itt érintett "napi" bajok és nehézségek, másfelől az olyan jellegű elvi-elméleti vizsgálódások szemléletmódja között, melyekről Németh Lajos barátom - mint az MTA Vizuális Nevelési Bizottságának vezetője - igen magas szinten és élvezetesen beszámolt. Nem tudom, Önökben is megvan-e ez az érzés majd elmondják -, bennem határozottan és erősen jelentkezett, s ezért engedtem most a hirtelen ösztönzésnek, hogy néhány gondolatomat elmondjam. Elsőnek ki kell jelentenem, hogy fontos és értékes az ismertetett vizsgálat, olyan fundamentális jelentőségű, hogy mindenképpen folytatni kell,