Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónyap P. - Gódony I. - Földvári M.: A halápi "hidroamesit" (az erdeti példányok újravizsgálata alapján)
A halápi „ hidroamesit ” (az eredeti példányok újravizsgálata alapján) 85 jellege) a szerpentinreflexiók átfedése miatt nem lehetséges (2. ábra). A „hidroamesit”minta orientált preparátumáról készült felvételeken a szerpentin mellett nagyobb mennyiségben szmektit (15,35 Á - FN, 16,87Á - EG, 9,69Ä - H) jelenik meg. A félmagasság-szélesség (Hb = 0,88° 20) a szmektit jó rendezettségét mutatja. A szmektit mellett illit/klorit/ szmektit szabálytalanul közberétegzett agyagásványt azonosítottunk (21,08Ä-FN, 22,04Á-EG, 22,13Ä-H). A kaolinszerű minta röntgendiffraktogramja a porcelánszerű mintáéra hasonlít, szembetűnő különbség a bázisreflexiók megduplázódása egy 10 Á-nél észlelhető, elég intenzív, de vákuumkezelés hatására eltűnő reflexió megjelenése. További kisebb csúcsok is észlelhetők, melyek részben a halloysit-7Ä-re, részben a halloysit- 10Ä-re jellemzőek, illetve közösek. Ezek és a TEM-felvételek alapján Papp (1988) szerint a „hidroamesit” mellett halloysit-7Ä és -10Ä alkotja a mintát (II. táblázat). 2. ábra. A porcelánszerű „hidroamesit” eredeti példányáról vett minta röntgen-pordiffrakciós felvétele (I860., Haláp). t.e.: tetszőleges egységek Figure 2. X-ray powder diffraction pattern of a sample from the original specimen of porcelain-like “hydroamesite" (I860., Haláp Hill), a.u.: arbitrary units Termoanalitikai vizsgálatok A FIA-1 (Papp 1988) és az általunk vizsgált eredeti 1860. minta termikus görbéi a 0-400 °C közötti hőmérséklettartomány kivételével lényegében teljesen megegyeznek (3. ábra). Az 1860. mintában lévő kevés, röntgendiffrakcióval kimutatott szmektit rétegközi kationjához kapcsolódó víztartalmának eltávozása 92 °C-nál jelenik meg. A szerpentin esetleges gyengén tapadó vízének eltávozásátjelző csúcs beleolvad a szmektitcsúcsba. A szerkezeti OH túlnyomó részének eltávozását a 656 °C-os nagy endoterm reakció, a maradék OH-vesztést a 800 °C körüli kis csúcs jelzi. A nagy endoterm reakció alacsony hőmérséklete, valamint a csúcs alacsonyabb hőmérsékletű ágán megjelenő inflexió az irodalmi adatok alapján (Veniale 1962, Basta & Kader 1969, Todor 1972, Smykatz-Kloss 1974) lizarditra utal. A szerpentin szerkezetének szétesését követő 841 °C-os éles, kicsi exoterm reakció a forsterit kristályosodásának kezdetét mutatja. A kaolinszerű „hidroamesit” eredeti példányából vett (HA-2) minta termikus görbéjének 0-200 °C között megjelenő endoterm reakciója jól egyezik a porcelánszerű „hidroamesit” eredeti példányából vett (1860.) minta ugyanezen hőmérséklet-tartományú részével (4. ábra). A különbség, hogy a kaolinszerű mintában ez a reakció (108 °C) a halloysit-10 Ä (Papp 1988), az 1860. mintában viszont a szmektit dehidratációja. Az 504 °C-os endoterm reakció szintén a halloysitfázisnak tulajdonítható. A Papp (1988) által közölt felvételen az Al-szerpentin szerkezet szétesését jelző nagy endoterm reakció kétosztatú (620 és 660 °C). Ezzel szemben a 2008-ban elvégzett vizsgálat szerint kétosztatúság nem, csupán aszimmetria figyelhető meg. A reakció hőmérséklete 667 °C. A HA-1 mintához képest az exoterm reakció magasabb hőmérsékletre tolódott (859 °C). Az Erdélyi et al. (1964a, b) által közölt DTA-görbék lefutása párhuzamosítható az újabb felvételekéivel. Hőmérséklet / Temperature 3. ábra. A porcelánszerű „hidroamesit” eredeti példányáról vett minta termoanalitikai görbéi (I860., Haláp) Figure 3. Thermoanalytical curves of a sample from the original specimen of porcelain-like “hydroamesite"(I860., Haláp Hill) 4. ábra. A kaolinszerű „hidroamesit” eredeti példányáról vett minta termőanalitikai görbéi (2788., Haláp) Figure 4. Thermoanalytical curves of a sample from the original specimen of kaolin-like "hydroamesite"(2788., Haláp Hill)
