Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Papp G. - Földvári M.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület Mg-Ca-szilikátos kőzetzárványainak ásványai
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület Mg-Ca-szilikátos kőzetzárványainak ásványai 65 Szebike bazaltjai üregeinek faláról, ahol klorittal együtt jelennek meg (Mauritz 1948). Erdélyi (1954) először szintén opált írt le a Tátika bazaltjából. Sajnos e mintákat nem leltük meg, és hasonlókat a részletes vizsgálatok során sem találtunk, így az említett ásványfázisok előfordulását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudtuk. Néhány évvel később Erdélyi és munkatársai a zalahalápi Haláp-hegyről már endogén zárványokat említettek, amelyekben egy új szerpentinásványt írtak le, a „hidroamesitet” (Erdélyi 1959b, 1961b, Kónya et al. 2015). Ezzel egy időben a dunabogdányi Csódi-hegy dácitjában is szerpentintartalmű xenolitokat azonosítottak (Erdélyi et al. 1959a, 1961a). 1960-ban Jugovics Lajos a Haláp bazaltjában egy újabb, gyermekfej nagyságú zárványt talált, ezt Erdélyi et al. (1964a, b) „hidroamesit” és lizardit keverékeként írták le (lásd Kónya et al. 2015). Az 1980-as évek végén Papp (1988) vizsgálta újra az Erdélyi és munkatársai által leírt zárványokat, illetve további xenolitok és új lelőhelyek (Uzsa és Gulács) mintáinak elemzésével gazdagította és pontosította az ásványtársulást. A részletes vizsgálatok eredményeként a paragenezis több új tagját azonosította (pl. hidrotalkit, katoit, brucit). Az uzsai zárványokban egy általa szferoidális szerpentin névvel jelölt ásvány jelenlétét mutatta ki. Vizsgálati módszerek A kőzetzárványok megjelenését az MFGI Röntgenlaboratóriumában és a HÓM Ásványtárában Zeiss gyártmányú 100- szoros nagyítású sztereomikroszkóppal vizsgáltuk. A zárványok ásványainak meghatározását elsősorban röntgenpordiffrakciós felvételek segítségével végeztük. A röntgendiffrakciós vizsgálatok az MFGI Röntgenlaboratóriumában Philips PW 1730 műszerrel készültek a következő felvételi körülmények között: Cu-antikatód, 40 kV gyorsítófeszültség és 30 mA csőáram, grafit monokromátor, goniométersebesség 2°/perc, mérési tartomány 2-66° 20. Az agyagásványfrakcióról orientált preparátumokat készítettük, amelyeket kezeletlen — FN, etilénglikolozott — EG (45 °C/12 h), majd hevített — H (490 °C/4 h) állapotban vizsgáltuk meg. Ily módon elkülöníthettük egymástól az egyes agyagásványokat és a kevert szerkezeteket. A szmektitek rendezettségi állapotát az orientálatlan porfelvételeken a szmektitek (001) bázisreflexiójának félmagasság-szélességével (Hb, ° 20) jellemeztük (Thorez 1976,1995). A röntgendiffrakciós elemzéseket termoanalitikai vizsgálatokkal egészítettük ki, amelyek számítógépes vezérlésű és kiértékelésű Derivatograph-C készülékkel, kerámiatégelyben 10 °C/perc felfűtési ebességgel, 1000 °C-ig hevített mintán, A1203 inert anyag használatával készültek. A kőzetzárványok ásványfázisainak elektronmikroszondás félmennyiségi (sztenderd nélküli) elemzését a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékén, JEOL JXA-8600 Superprobe készüléken 15 kV-os gyorsítófeszültséggel Zajzon Norbert segítségével végeztük. A nyers eredményeket ZAF-korrekcióval számoltuk át és 100-ra normalizáltuk. A polírozott zárványmintákról visszaszórt-elektronképek (BSE) készültek. A transzmissziós eletkronmikroszkópos vizsgálatokat Jeol JEM 1011 készüléken végeztük. A „hidroamesites” minta kémiai elemzése (lásd Kónya et al. 2015) az MFGI Kémiai Laboratóriumában Bartha András irányításával, infravörös spektroszkópos felvétele Perkin-Elmer-1600 típusú Fourier-transzformációs Spektrofotométerrel, KBr-pasztillákban, 400-4000 cm 1 tartományban az MFGI Infravörös Spektroszkópiai Laboratóriumában Vargáné Barna Zsuzsa segítségével készült. A kőzetzárványok megjelenése és típusai A xenolitok általában elliptikus keresztmetszetűek. A hosszabbik tengelyük leginkább 3-4,5 cm közötti hosszúságú, de előfordulnak 10 cm-t meghaladó példányok is. A vizsgált minták többségén megtalálható a szerpentines tömeg-bazalt közötti érintkezési szegély, mely mindig öves megjelenésű. Érintkezési szegély: A bazalt és a kőzetzárvány közötti átmeneti rész. Öv/sáv: Az érintkezési szegélyekben, az érintkezési szegély és a zárvány között, illetve a zárvány bazalt felőli oldalán megjelenő maximálisan néhány milliméter vékony területek. Perem: Néhány milliméteres, ritkán centiméteres területek a bazalt, illetve a zárvány szélén. A xenolitok elsősorban színük, valamint megjelenésük alapján az alábbi típusokba, az 1-3 típuson belül több altípusba sorolhatók (I. táblázat): (1) E típusba az uralkodóan fehér, alárendelten fehéresszürke vagy enyhén rózsaszínes színű zárványok tartoznak, amelyek peremén vékonyabb/vastagabb érintkezési szegély figyelhető meg. (la) Fehér, fehéresszürke, tömött, kissé porózus zárvány, amelyet az érintkezési szegélytől 5 mm-es sugaras szerkezetű fehér öv választ el. A maximálisan 2 cm vastag érintkezési szegély fehér, mészszilikátos alapanyagában izometrikus, vöröses kristályhalmazokból álló görbült erek láthatók. A szegély bazalttal és fehér övvel érintkező határa éles (1. ábra). (lb) Fehér, tömött, fénytelen, porcelánszerű zárvány, halványbarna, halványzöld színű, kissé fényes, néhány mm vastag, tömött szerpentin- és szmektittartalmú érintkezési szegéllyel, melynek zárványhoz kapcsolódó részei élesek. A bazalt a perem felé kb. 0,5-1,5 cm-es vastagságban kifakult. Utóbbiak között tobermoritból álló 300-400 pm-es öv jelenik meg (2. ábra).
