Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkazinumusa
56 KÓNYA P.: neogén üledékes rétegekből felszakított anyagokból származnak (lásd 13. ábra). Méretük cm-m között változik, ezért a kontakthatás itt jobban megmutatkozik. Nincs bizonyíték a magas hőmérsékletű átalakulásra, csak azt tudjuk, hogy hidrotermás hatás érhette az intruzív test mentén található üledékeket (Bodorkós 1997, Martin & Németh 2004). A Prága-hegy folytatásában megjelenő Farkas-hegyet (3. ábra 34.) két egymással meredek szöget bezáró, néhány méter széles hasadékba benyomult bazalttelér alkotja (Budai & Csillag 1999). A vonulat délnyugat felé fokozatosan kiszélesedik és a Tátika (413 m) kör alakú lávaplatójában végződik (3. ábra 35.). Ezt freatomagmás vulkanizmushoz kapcsolódó piroklaszt kőzetek törték át. A záró fázisban a piroklasztitokba kis bazaltdájkok nyomultak be (Németh & Martin 2007). Kovácsi-hegy A Kovácsi-hegy (362 m) a Keszthelyi-hegység É-i részén található legnyugatibb neogén alkáli bazalt anyagú vulkáni maradvány. A hegy egy körülbelül 300 m magas kör alakú plató, melynek keleti részén EK-DNy-i, valamint ENy-DK-i hegyhátak sorakoznak. Ezeket külön nevekkel illetik meg: a szűkebb értelemben vett Kovácsi-hegy a Zalaszántó- Nagygörbő közötti területre terjed ki, tőle К-re található a Berce-hát (3. ábra 36.), Hermán-tó-hegy (3. ábra 37.), míg EK-re a Csehi-erdő (3. ábra 38.). A Kovácsi-hegy területén piroklaszt kőzetek nem bukkannak a felszínre. A hátak tömött, bazanitos kőzetekből állnak, amelyek az alattuk települő neogén sziliciklasztos kőzetekkel feltehetően intruzív kontaktust alkotnak (Martin & Németh 2004). A bazalttest — amely a nagygörbői (3. ábra 39.) és a vindornyaszőlősi (3. ábra 40.) bányában tanulmányozható részletesebben — oszlopos elválású, az oszlopok szabályosak, 20-40 cm-s átmérőjűek, K-Ar koruk 3,10—3,04 millió év (Balogh et al. 1986). A vizsgált terület bazaltjainak kőzettani jellemzése A bazaltokat a XIX. század elején Vitális (1911) négy csoportba sorolta: 1. magnetites-ilmenites bazanitoid (szigligeti típus); 2. ilmenites-magnetites-földpátos bazalt (kabhegyi típus); 3. limburgitoid; 4. limburgit. Mauritz (1948) szerint a kémiai elemzések alapján a bazaltok egyöntetűen alkáli jellegűek. A Kab-hegy bazaltja az egész BBVT-n a legsavanyúbb. Vogl (1979, 1980) geokémiai vizsgálatai szerint a korábbi kitörések (Déli-Bakony) mindig nagyobb átlagos Si02- tartalmúak, mint a későbbiek (Tátika-csoport). Embey-Isztin (1976) a korszerű CIPW normák alapján történő beosztásnak megfelelően újraértelmezte Mauritz (1948) kőzetelemzéseit. A bazaltok a kvarctholeiit, olivintholeiit, olivinbazalt, alkáli olivinbazalt és bazanit csoportba tartoznak. A BBVT bazaltjainak részletes geokémiai vizsgálatait Vogl (1979,1980) végezte el. Ebben megcáfolta Mauritz korábbi kijelentését, mely szerint a bazaltok kémiai összetétele szűk határok között mozog. Szerinte a bazaltok összetételében jól látható különbségek vannak. Vizsgálatai alapján valószínűnek tartotta, hogy a magasabb Si02-t tartalmazó bazaltok képezik az idősebb kitörés anyagát. A későbbi vizsgálatok (Kovács & O. Kovács 2002) kimutatták, hogy a bazalt kora és Si02-tartalmának változása között az idősebb kor-magasabb Si02-, fiatalabb kor-alacsonyabb Si02-tartalom összefüggés nem áll fenn, ugyanis a vulkanizmus kezdetén alacsony Si02-tartalmú magmák törtek fel (pl. Tihany, Hegyes-tű, Barnag). A következő fázisban viszont már magas Si02-tartalmú bazaltok dominálnak (Kab-hegy, Tálodi-erdő). A 3. fázisban (Fekete-hegy-Király-kő) újra alacsony, a 4. (Tapolcai-medence tanúhegyei) és 5. fázisban (salakkúpok) vegyesen, magas és alacsony Si02-tartalmú bazaltlávák törtek a felszínre. Kovács & Ó. Kovács (1990, 1994) a bazaltok kőzettani adatait sokváltozós matematikai módszerekkel vizsgálták, melyhez Jugovics (1976) kémiai elemzéseit használták fel. Szerintük négy, a differenciációs sor tagjaiként is értelmezhető csoport különböztethető meg: 1. Mg-típus: Bondoró, Kopácsi-hegy lherzolit-zárványokban gazdag bazaltja a legkevésbé differenciált magmából származik. (Valószínűleg a lherzolit olivinje benne maradt a bazaltban és azzal együtt történtek az elemzések.) 2. Fe-dús típus: Tóti-hegy, Láz-hegy néhány mintája tartozik ebbe a csoportba. 3. Főtípus: a minták döntő többségét tartalmazza, egyveretű kemizmusú csoport. 4. Alkália-dús csoport: a Badacsony telérkitöltő ún. szanidines bazaltja a leginkább differenciálódott kőzetek közé tartozik. Az Összalkália-Si02 diagramon a BBVT alkáli bazaltjai a bazanit-tefrit, trachibazalt és alkáli bazalt mezőkbe tartoznak (Embey-Isztin & Dobosi 1997). Normatív összetételbeli jellegük változó: ol-hy normatív kőzetek (Kab-hegy, Agár-tető) és nagy normatív nefelintartalmú (>10%) bazaltok (Bondoró, Badacsony) egyaránt előfordulnak (Kubovics 1992). Az Nb/Y és a Zr/Nb nyomelemarányok szerint a Kárpát-Pannon térség közel primitív összetételű bazaltjainak a magmaképződése a gránát stabilitási zónában, 80 km-nél mélyebben, az asztenoszférában történhetett. A modellszámítás szerint a bazaltok magmái igen kis fokú (0,75-2%) részleges olvadással keletkeztek, ami összhangban van Si-telítetlen kémiai összetételükkel és inkompatibilis nyomelemekben való gazdagságukkal (Harangi et al. 1995). A 87Sr/8flSr és 206Pb/204Pb, valamint a 143Nd/l44Nd és 206Pb/204Pb izotóparányok változékonysága arra utal, hogy az asztenoszféra-komponens a DM (kimerült MORB-köpeny), a HIMU és az EMI/EMII (gazdagodott köpeny rezervoárok)
