Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület miocén-pleisztocén bazaltvulkazinumusa
42 KÓNYA P.: two eruption centres formed along the north shore of Lake Balaton, Tihany (7.96 My) and Hegyes-tű (7.94 My). Between 7.5 and 6.5 My was small lava flows developed on the Ragonya at Mencshely and on the Кб Hill at Barnag. In the second broad period of activity that formed the volcanic field with eruptions were started ca. 5 My ago and reaching a culmination around 4 My ago. At the beginning of the period lava plateaus (Kab Hill 5.01 My and Tálodi Hill 5.06 My), maar volvanoes filled with lava lake (e.g. Hajagos Hill 3.8 My, Guides Hill 3.68 My, Badacsony 3.45 My, and Fekete Hill 3.81 My) were developed. At the same time lavas intruded in the Upper Pannonian strata of the western area, in the surroundings of the Kovácsi Hill (Sarvaly Hill 3.52-3.02 My, Bazsi to Tátika 3.79-3.39 My). The volcanic activity was ended by a Stromboli-type eruption (e.g. Bondoró 2.3 My). Összefoglalás A Balaton-felvidék és a Déli-Bakony egykori vulkáni központjai a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni területhez (BBVT) tartoznak. A BBVT-n legalább 50 kitörési központ maradványa ismert. A bazaltok kora késő-miocén (~8 millió év) és pleisztocén (2,3 millió év) közötti. A vulkáni tevékenység hátterében a térség lemeztektonikai eseményei állnak: 1) az Alcapa-mikrolemez óramutató járásával ellentétes és a Tisza-Dacia-mikrolemez óramutató járásával megegyező mozgása (kora-miocén); 2) az Alcapamikrolemez ÉK felé történő kilökődése, az Európai-lemez szubdukciója, a Külső-Kárpátok területén térrövidülés, ívmögötti medence kialakulása (kora-középső-miocén); 3) szubdukció hátragördülése, Pannon-medence extenziója (középső-miocén); 4) forró köpenyanyag feláramlása a Pannon-medence alá (késő-miocén-pliocén). A bazaltvulkánok nagy része a magma és a víz kölcsönhatásából származó tevékenység, a freatomagmás vulkanizmus eredménye, legalábbis azok fejlődésének kezdeti szakaszában. A vulkáni tevékenység idején rövid életű (napokhónapok), kis mennyiségű vulkáni anyagot (piroklasztot és lávát) szolgáltató, alapvetően monogenetikus vulkánok keletkeztek, mint tufagyűrűk, maarok, salakkúpok, völgykitöltő lávafolyások vagy lávatakarók. A vulkanizmus robbanásos működéssel indult, és salakkúpok felépülésével, illetve lávatavak és völgykitöltő lávafolyások keletkezésével zárult. A maar-krátereket létrehozó explóziók elsősorban a szinvulkáni térszín alacsonyabb területein zajlottak le, ahol a felszín alatti vizek a felszínhez közelebb lehettek. A magasabb területekre inkább a Stromboli-típusú salakkúpok és lávaplatók kialakulása volt jellemző. A freatomagmás explóziókhoz szükséges víz forrása valószínűleg a konszolidálatlan pannóniai rétegek víztartalma (pórusvíz), a permo-triász összlet karszt- és hasadékvize, valamint a Déli- Bakonyból érkező folyók, patakok felszíni vize lehetett. Az Összalkália-Si02 diagramon a BBVT alkáli bazaltjai a bazanit-tefrit, trachibazalt és alkáli bazalt mezőkbe tartoznak. Normatív összetételbeli jellegük változó: ol-hy normatív kőzetek (Kab-hegy, Agár-tető) és nagy normatív nefelintartalmú (>10%) bazaltok (Bondoró, Badacsony) egyaránt előfordulnak. A BBVT bazaltjainak Si02-tartalma bimodalitást mutat. A 48,3% alatti illómentes Si02-tartalmú bazaltok a kis Si- (Badacsony, Gulács, Halom-hegy, Hegyes-tű, Sarvaly-hegy, Szebike, Tóti-hegy), az e fölötti a nagy Si-értékű (Fekete-hegy, Haláp, Kovácsi-hegy, Szent György-hegy, Uzsa) bazaltok közé tartoznak. A vulkanizmus kb. 6 millió évig tartott (8-2,3 millió év). A freatomagmás explóziós vulkanizmus Tihanyban (7,96 millió év) és a Hegyes-tűn (7,94 millió év) kezdődött. Ezt követően 7,5-6,5 millió év között kisebb lávaömlések történtek (pl. Ragonya, Mencshely; Kő-hegy, Barnag). A következő vulkáni ciklus elején lávatakarók (Kab-hegy, Tálodi-erdő), később az explóziós-effúziós vulkanizmus nyomán lávatavakkal kitöltött maar-vulkánok alakultak ki, valamint a Kovácsi-hegyek környékén bazaltintrúziók nyomultak a pannon üledékes rétegek közé. A vulkáni működést a későpliocénben és a pleisztocénben Stromboli típusú kitörések zárták le (pl. Agár-tető, Bondoró). Kutatástörténet A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni területen (BBVT) nemcsak az üregkitöltő ásványok, hanem a bazalthegyek kialakulása is korán felkeltette mind a hazai, mind a külföldi földtudományi kutatók érdeklődését. A területet érintő földtani-vulkanológiai irodalom már több mint két évszázados múltra tekint vissza. A BBVT bazaltjairól először Asboth (1803) tett említést a Dunántúlon történő utazása során szerzett megfigyeléseinek közreadásában. Zipser 1817-ben megjelent kézikönyvében már 6 bazalttípust különített el. Beudant 1818-ik évi magyarországi utazása során szintén részletesen foglalkozott a bazaltokkal. Szerinte mindegyik a „tulajdonképpeni bazaltok”-hoz tartozik, de vannak közöttük tömött, sejtes, porózus és salakos típusok is. Továbbá részletesen tárgyalta mineralógiai összetételüket is. A bazalttufákat nem tartotta vulkáni termékeknek, szerinte bazaltos anyagát víz hordta össze, s mint ilyen fiatalabbak a bazaltnál. Az édesvízi mészkövet a bazalt fedőjébe tette, mivel egykorúnak vélte a tihanyi és a nagyvázsonyi képződményeket. Ezen kívül elkészítette Magyarország első 1:100 000 átnézetes földtani térképét. A Bakony-Balatonfelvidéki bazaltokat önálló egységként ábrázolta „terrain basaltique” néven (Beudant 1822). Az 1860-as években indult a Bécsi Földtani Intézet szakemberei által a Balaton-felvidék térképezése. Ezek közül Stäche (1861-62) munkássága emelkedik ki, részletes megfigyeléseire jellemző például annak észrevétele, hogy a szigligeti Vár-hegy tufáját bazalttelér szeli át. Földtani térképe 1:430 000-es méretarányban jelent meg (Stäche 1867). A Magyar Királyi Földtani Intézet megalakulása után Böckh János és Hofmann Károly végeztek részletes vizsgálatokat a vulkáni összletre vonatkozólag. Böckh (1872,1875-78) a bazalvulkánossággal kapcsolatban felismerte a vulkáni kúpok törésvonalak menti elrendezettségét, illetve az első volt, aki helyesen állapította meg a tufa és bazalt rétegtani viszonyát. Az általa szerkesztett geológiai térkép 1:144 000-es méretarányban jelent meg (Böckh 1881).
