Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)

Kónya P. et al.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület egyéb üregkitöltő hidrotermás ásványai

228

Kónya P. etal.:

Vaterit CaC03

A Haláp bazaltjának üregeiben hófehér bekérgezések alkotója kalcittal, aragonittal és okenittel (Szakáll et al. 2005).

Zeofillit Ca13Si10O28(OH)2F8-6H2O

Fehér, 0,5-1,5 mm-es léces kristályai legyező alakú halmazokat alkotnak az uzsai bazalt hólyagüregeiben (Szakáll et al. 2005). Az ásványról készült Gandolfi kamerás felvétel adatai jól egyeznek a csehországi Litomérice (Chalmers 1957)

és az olaszországi Monte Somma (Passaglia & Porcelli 1983) П1. táblázat. Zeofillit röntgendiffrakciós adatai zeofillitjére közölt röntgen-pordiffrakciós értékekkel (III. táblázat).

Table III. X-ray diffraction data of zeophyilite

H25 (Uzsa)*

H 25 (Uzsa quarry)*

Litomérice, Csehország (Chalmers 1957) Litomérice, Czech Republic

Monte Somma, Olaszország (Passaglia, Porcelli 1983)

Mt. Somma, Italy

4JÁ)

L<L(Ä)

L

<L(A)L(%)

12,10

n e/vs

12,03

nne/vw

12,30

100

6,10

к lm

6,09

e/s

6,13

50

3,71

klm

3,71

к e/ms

3,71

50

3,21

gУ/f

3,20

k/m

3,20

40

3,06

e/s

3,07

к/m

3,05

80

2,91

e/s

2,95

els

2,83

gy/»

2,83

kgy Imw

2,82

30

2,71

ngy

2,70

gy/»

2,69

30

2,65

gy/»

2,65

к е/ш

2,64

30

2,55

gy/»

2,55

ке/ms

2,55

40

2,36

gy/»2,35

gy/»

2,35

30

2,25

gy/»'2,25

kgy/wtr

2,24

50

2,18

gy/»2,20

kgy Imw

2,18

30

2.08

kgy/mir

2,07

k/m

2,07

40

2.03

kgy/mir

2,03

k/m

2,03

40

1,88

gy/»

1,86

ke/ms

1,86

30

1,78

kgy/mit>1,77

e/s

1,77

70

1,77

ngy/vw

1,76

gy/»

1,76

30

Az ásványok képződése

A kalcium-karbonátok kiválása az Ostwald-féle szabály szerint túltelített oldatokból lépcsőzetesen megy végbe. Legelőször a legkevésbé stabil fázis (vaterit) válik ki, ezt követően aragonit képződik, legvégül pedig a legstabilabb kalcit.

A vaterit vizes oldatokból, alacsony hőmérsékleten metastabilis fázisként kristályosodik a kalcit stabilitási mezejében (Albright 1971), telített gőznyomáson és 110°C hőmérsékleten lassan aragonittá alakul (Gross 1977). Ezen kívül kontaktmetamorf kalcium-(alumínium)szilikátok hidratációja által létrejött hidrogélből is keletkezhet (McConnell 1960, Gross 1977, Matsubara et al. 1981). Az aragonit kisebb nyomáson és hőmérsékleten kevésbé stabilis, mint a kalcit. Ilyen feltételek esetében metastabilis és könnyen átalakul kalcittá (Clark 1957). Vizes, túltelített oldatokból 29 °C felett aragonit válik ki, ennél alacsonyabb hőmérsékleten kalcit képződik, de idegen ionok jelenlétében már ~20 °C-tól kialakulhat aragonit. England (1984) szerint az aragonit magas Mg/Ca-arány esetén kristályosodik.

Az apofillit sokszor a zeolitokkal (phillipsit, nátrolit) együtt jelenik meg. Képződési hőmérséklete (70-130 °C) az előbbi zeolitokhoz közeli (J0RGENSEN 2006).

A nátrolitokkal és késői képződésű karbonátokkal, valamint szmektitekkel együtt, illetve ezekre települve elsősorban hidratált kalciumszilikátok (zeofillit, okenit, tobermorit, tacharanit), ritkán analcim és szulfátok (fibroferrit, gipsz) jelennek meg.

A zeofillit az uzsai bazalt egyik hólyagüregéből került elő apofillit társaságában. Az irodalmi adatok szerint késői kiválású hidrotermás ásvány a Veiké Brezno (Csehország) bazaltjában is, ahol apofillit, analcim, nátrolit és kalcit társaságában jelenik meg (Pelikan 1902). A Monte Somma (Olaszország) tufájából ugyancsak utolsó kiválási termékként említik: phillipsit-K + kabazit-K —» apofillit —> zeofillit (Passaglia & Porcelli 1983).

Vizsgálataink szerint ugyancsak késői kiválású az okenit, amely a Haláp bazaltjának egyik üregében alkot bevonatot. Az okenitre analcim települ. SUKHESWALA et al. (1974) szerint is a hólyagüregekben korábban keletkezett ásványokra települve figyelhető meg. Leggyakoribb kísérő ásványai a zeolitok, apofillit és más kalcium-szilikátok (Merlino 1983). Aguirre et al. (1998) a Puyuhuapi (Chile) tercier alkáli bazaltjából (phillipsitre települnek), valamint Sweet et al. (1961) a Skye-sziget olivinbazaltjának üregeiből ugyancsak késői (mezoliton, thomsoniton és giroliton lévő) kiválását említik.

Uzsán a tobermorit tacharanittal összenőve nátrolitok között figyelhető meg. A pirít bomlásából származó fibroferrit phillipsitre + apofillitre települ szaponittal (Uzsa). Ehhez hasonlóan a gipsz is késői képződésű ásvány, amely Uzsa, a Gulács és a Hermán-tó-hegy bazaltjainak üregeiben phillipsitre vagy nátrolitra települ.

A késői hidrotermás szakaszba tartozó ásványoknak aktív hidrotermális területekről származó képződési hőmérsékletéről csak szórványos adataink vannak. A késői kiválású analcim 40-60 °C (Eshaghpoer 2003), az opál 0-100 °C (Chipera & Apps 2001), a sziderit 150-200 °C (Omenda 1998) és a tobermorit 55-99 °C (Jakobsson & Moore 1986) között képződhetett.

e: erős, gy: gyenge, k: közepes, ke: közepesen erős, ne: nagyon erős, ngy: nagyon gyenge, nne: nagyon nagyon erős, dobs (Ä): a reflexió helyzete Ä-ben, Irel: relatív csúcsintenzitás (%), *: Gandolfi-kamerás felvétel (Vezzalini, G.).

m: medium, ms: medium strong, s: strong, vs: very strong, vvs,- very very strong, vw: very weak, w: weak, dobs (i): position of reflection inÄ, hi relative peak intensity (%), *: Gandolfi-camera (Vezzalini, G.).