Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: A Bakony-Balaton felvidék vulkáni terület bazaltbányászatának története
20 Kónya R: A Tóti-hegyen az 1950-es évek elején már két kis kőfejtő működött. Az egyik a hegy DNy-i oldalán lévő bazaltomlás anyagát termelte, míg a másik a csúcs E-i oldalán, attól 100 m-re a szálban álló kőzetet (Jugovics 1951). A kőbányászat néhány éven belül megszűnt (Jugovics 1966a). Az 1980-as évek elején időszakosan újra folyt benne termelés, amelyet a tsz üzemeltetett (Reznák et al. 1982). Szentbékkállától E-ra található tufagerincen (Eresztvény) több kisebb kőfejtőben bazalttufát fejtettek, amelyet építkezéshez használtak (Jugovics 1954). A Tihanyi-félszigeten az Apáti-hegy K-i részén fejtették a bazalttufát, mely később, természetvédelmi okokból megszűnt (Bubics 1973) A Hajagoson 1950-ben már öt bánya működött (3. ábra). Ezek közül a diszeli bányát már korábban megnyitották. 1948- ban második szintet nyitottak 273 m-en. Ez a magasság azonban alacsonynak bizonyult, mert hamarosan elérték a bazalttufát. Az 1940-es években a bazalttakaró DNy-i részén 288 m magasságban alakítottak ki bányaüreget (Kis-Lukácsbánya). Itt a tömött bazaltban eltérő vastagságú likacsos bazalttelérek jelentek meg. A K-i oldalon 283 m-en indult a bányászat (Lukács-bánya), a kőfejtő feltárta a bazalt alatt települő réteges bazalttufát is. A DNy-i bányához hasonlóan itt is telérek járták át a tömött bazaltot. Az ENy-i oldalon 260 m-en kezdődött két szinten (alsó 12 m magas, felső kb. 20 m) a termelés (Fábián-Katanits-bánya vagy Spiegel-bánya) (Jugovics 1950). Az 1950-es évek második felében a Hajagos É-i oldalán is folytattak kutatásokat bányanyitás céljából. A Kőcsorduló-bányában 1952-től a bazalttörmeléket termelték és használták fel útépítésre. A bazalt fejtését 1956-ban indították meg 274 m-en 20 m-es bányafallal. Alsó részében itt is feltárult a bazalttufa, melyre bazalt települt (Jugovics 1956,1966b). Az 1960-as évekre az E-i, ENy-i, K-i és DNy-i kis bányákban a rossz minőségű kőanyag és a betelepülő meddő miatt a termelés fokozatosan megszűnt (a Kőcsorduló-bányában 1963-ban). Az 1960-as évek második felében további beruházást hajtottak végre, melynek célja a termelés növelése, a minőségjavítása és a választék bővítése volt (kockakő, zúzottkő, terméskő) (Jugovics 1966b). Az 1970-es évek végén a bánya a Délkő Vállalathoz került. Ekkor még a kisebb bányákat is megnyitották időszakosan (Reznák et al. 1982). 1989-ben már csak a diszeli bányában folyt bányászat két művelési szinten (272 és 289 m). A termelés 1988-ban 182 ezer t volt (Klespitz 1990). A Szent György-hegy DK-i oldalán 1911-ben megnyitott Raposkai-bányában 1955-ben szüntették meg a termelést (Jugovics 1957, 1965). A Hegyes-tűn a bazalt termelését az 1960-as évek elején leállították. Később, 1965-ben újraindították, de már csak kisebb zúzó és osztályozó berendezéssel dolgoztak, a kőszállítást pedig teherautón végezték a feldolgozó helyekre, illetve a zánkai MÁV-állomásra. A kőbányászat 1970 végén végleg megszűnt (Jugovics 1966c, 1973). A II. világháború utáni kőigény kielégítésére a halápi bányában jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. A bányászat az 1950-es években már három szinten folyt összesen 9 bányaudvarral. Az alsó bányaszint magassága 291 m, a középsőé 306 m, míg a felsőé 325 m volt. A D-i oldalon az I—II—III., a К-in a IV-V-VI., a Ny-in a VII-VIII-IX. számú bányaudvarokat alakították ki (Jugovics 1955a). Az 1960-as évek elején a II. ötéves terv keretén belül ismét nagy összeget fordítottak a bánya bővítésére, gépi berendezéseinek lecserélésére, melynek célja a növekvő kereslet kielégítése volt. Elsősorban az előtörés kapacitását növelték. A korszerűen gépesített kőbánya - amely ekkor a Dunántúl 2. legnagyobb kapacitású üzeme volt — a még működő kőfejtőkkel együtt a Délkő-höz került. A termelt kőanyagot út- és vasútépítés, valamint -fenntartás céljaira használták fel. A faragott útburkolati kövek előállítása az 1980-as évek elején megszűnt (Hála 1995). Az ötvenes évek második felében új kőbányákat is nyitottak. A Boncsoson hólyagos bazaltot, a Csehi-melléken bazaltot, a Csobáncon az Útfenntartó Vállalat szintén bazaltot termelt (Jugovics 1957). A Boncsoson 1968-ban még volt 3. ábra. A Hajagos kőbányái I. Diszeli-bánya, II. Kis Lukács-bánya, III. Nagy Lukács-bánya, IV. Kőcsorduló-bánya, V. Fábián-Katanits-bánya (Jugovics 1959b) Figure 3. Quarries of Hajagos Hill I. Díszei quarry, II. Kis Lukács quarry, III. Nagy Lukács quarry, IV. Kőcsorduló quarry, V. Fábián - Katanits quarry (Jugovics 1959b)
