Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. et al.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő zeolitjai
184 Kónya P. et al.: „tetranátrolit” nem azonos a rendezetlen nátrolittal, és a „tetranátrolitban” nagy mennyiségű Ca-Al-helyettesítés figyelhető meg. A szerző a 80 oxigénre számolt Ca és Al atomszáma alapján különítette el a nátrolitot (Ca 0-1, Al 16-17 atom), a „tetranátrolitot” (Ca 0-2, Al 14-18 atom) és a gonnarditot (Ca 2-6, Al 17-20 atom). Látható, hogy az ásványok Ca és Al atomszáma között átfedések vannak. Ross et al. (1992) a nátrolitcsoport ásványainak Al/(Na+K), Al/(Ca+Mg+Mn+Sr+Fe3+) és (Na+K)/(Ca+Mg+Mn+ Sr+Fe3+) arányait vizsgálták. Megállapították, hogy a gonnarditok a nátrolit-thomsonit-sorozatba (Na6Si2 —> Ca4Al2 kémiai helyettesítés), míg a „tetranátrolitok” a nátrolit-„ideális tetranátrolit” sorozatba (Na^ij —> Ca,Al, kémiai helyettesítés) helyezhetők. Szerintük ezek alapján elkülöníthető a „tetranátrolit” és a gonnardit egymástól. Tschernich (1992) a Na-gazdag gonnarditot a „tetranátolittal” tartotta azonosnak. A gonnardittól a Ca elemi cellánkénti mennyisége (<1) alapján különítette el. Alberti et al. (1995) a Si/Al arány alapján különítették el az ásványokat. Ezek alapján, ha a Si/Al arány közel 1,5, akkor rendezett vagy néhány esetben részlegesen rendezetlen nátrolit keletkezik. Ha a Si/Al <1,5 akkor gonnardit, ha Si/Al >1,5, magas hőmérséklet és H20-nyomás esetén rendezetlen paranátrolit keletkezik. A paranátrolit atmoszférikus körülmények között történő dehidratációja által létrejött rendezetlen fázist „tetranátrolitnak” nevezték. A Nemzetközi Ásványtani Társaság Új Ásványok és Ásványnevek Bizottságának (IMA CNMMN) Zeolitok Albizottsága által 1997-ben kiadott nevezéktan alapján a paranátrolit és a „tetranátrolit” a bizonytalan státusú és lehetséges zeolitok között szerepel (Coombs et al. 1997). A „tetranátrolit” diszkreditálását Artioli & Galli (1999) javasolták. Több irodalmi és néhány saját minta Si/Al és Na/Ca arányát vizsgálták. Ezek alapján náluk is elkülönült a korábban Ross et al. (1992) által jelzett két sorozat. Az összes minta eloszlását tekintve azonban már alig tudtak egy jól definiált kémiai trendet kialakítani. Sok esetben a „tetranátrolitot” és gonnarditot nem tudták megfelelően elkülöníteni. Például a Magnet Cove (Arkansas) 85-16A jelű gonnarditmintája nagyon hasonló a Klöch (Ausztria) és a Gulács „tetranátrolitjához”. A nagy szerkezeti és kémiai hasonlóság miatt az IMA zeolitokra vonatkozó nomenklatúrájának la és lb szabályai1 alapján a „tetranátrolitot” diszkreditálásra javasolták. A gonnardit Na- és Ca-domináns változataira az előbb említett nomenklatúra 5. szabálya alapján a gonnardit-Na és gonnardit-Ca fajneveket javasolták bevezetni. A diszkreditálás ellenére az azóta megjelent irodalmi munkák továbbra is használják a „tetranátrolit” ásványnevet (pl. Evans et al. 2000, Pe-Piper & Miller 2002). Evans et al. (2000) szerint a „tetranátrolit” és gonnardit között szerkezeti hasonlóság van, de kémiai összetételük eltér. A gonnarditban megjelenő összetételbeli eltérések nátrolit típusú és thomsonit- vagy edingtonitszerű váz keverékéből létrejövő kristályszerkezettel magyarázhatók. A „tetranátrolitot” ők is a paranátrolit dehidratációs termékének tekintik. Véleményük szerint a két ásvány közötti reakció irreverzibilis. Pe-Piper & Miller (2002) Új-Skócia szigetének bazaltjaiból mutattak ki kémiai elemzésekkel „tetranátrolitot”. A paranátrolit pontos kristályszerkezetét Seryotkin et al. (2004) határozták meg. Ezt követően az IMA a zeolitfajt az elfogadott ásványok közé sorolta (Jámbor et al. 2005). Elfogadva a jelenleg érvényes nevezéktani besorolást, a „tetranátrolit” nevet — diszkre - ditálása miatt — idézőjelben használtuk, helyette a gonnardit-Na és gonnardit-Ca ásványfajokat tartójuk érvényes ásvány neveknek. A nátrolit csoport ásványainak szerkezete A láncszerkezetű2 zeolitok a T5Ol0-egységekkel rendelkező zeolitok csoportjába tartoznak. Vázuk építőelemei az (Al,Si)04-tetraéderekből felépülő T5O10- (5 Si/Al és 10 O) egységek, melyek a c tengellyel párhuzamosan tetraéderláncot alkotnak (1. ábra). Az egységekben háromféle tetraéder jelenik meg, melyek közül ideális esetben a TI és T2 pozíciókban csak Si, a T3 pozícióban csak Al szerepel. A láncok különböző összekapcsolódása révén három eltérő topológiájú rács jelenik meg, ezáltal három alcsoportot különböztetnek meg: NAT3 (nátrolitcsoport - nátrolit, mezolit, szkolecit, paranátrolit, gonnardit); THO (thomsonit); EDI (edingtonit és kalborszit). Morfológiájuk a tetraéderláncokkal párhuzamosan megnyúlt, vagyis gyakran tűs, rostos megjelenésűek (Armbruster & Gunter 2001). '(la) Önálló fajoknak tekintendők az egymástól topológiailag különböző tetraédervázú és különböző vegyi összetételű zeolitásványok. (lb) Az ugyanolyan topológiai sajátságú tetraédervázzal bíró zeolitok egy ásványsort alkotnak, ha szerkezeti vázon kívüli uralkodó kationjuk eltérő. E kationok különböző szerkezeten kívüli pozíciókat is elfoglalhatnak. Egy ilyen ásványsort két vagy több, uralkodó szerkezeten kívüli kationjukban különböző faj alkot. (5) Egy zeolitásványsoron belül az önálló ásványfajok nevét úgy képezzük, hogy a sorozat nevéhez egy utótagot illesztünk, amely az uralkodó szerkezeten kívüli kation vegyjele, pl. phillipsit-Na (Coombs et al. 1997). 2Korábban rostos zeolit. 3A hárombetűs kódok egy adott szerkezeti típuson belül az uralkodó ásvány szerkezetére utalnak (Meier et al. 1996). 1. ábra. A nátrolit-csoport ásványainak idealizált szerkezete (Armbruster & Gunter 2001 alapján). (A bekarikázott rész a Г5О10 egységet mutatja) Figure 1. Idealized structure of minerals of the natrolite group (after Armbruster & Gunter 2001). (The circle outlines a single TsOl0 unit)
