Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Bozsó G. - Bartha A.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő kalcitja
172 Kónya P. etal. A részletes mikroszkópos és egyéb analitikai módszerekkel végzett vizsgálatok kiderítették, hogy a BBVT kalcitja három generációba sorolható. Az I. generációba színtelen, fehér, vagy halványsárga romboéderes {1011} - {0772}, és színtelen ágyúpát alakú kristályok tartoznak, amelyek phillipsittel együtt jelennek meg. A II. generációba tartozó szkalenoéderes kalcitok mindig a zeolitok (phillipsit + nátrolit) és az I. kalcitgeneráció keletkezését követően váltak ki. A harmadik, I/A generáció kalcitjai a miarolitos ásványokkal együtt jelennek meg. Viszont a fő zeolitképződés két fontos ásványa a phillipsit és a nátrolit nem jelenik meg ezekkel a kakitokkal. A kalcitok a rendszer hűlésének és fokozatos, egyre erőteljesebb kigázosodásának eredményeként jöttek létre. Az első fázisban színtelen-sárgás egyre nyúltabb romboéderek, illetve sugaras csoportok keletkeztek a phillipsittel együtt. A Na-zeolitok kiválása után a még oldatban lévő Ca2+- és (C03)2-ionokból már hegyes szkalenoéderes kristályok váltak ki (II. generáció). Az I. és II. generáció keletkezésével párhuzamosan erőteljesebb kigázosodás hatására sárgás, ritkán fehéres romboéderek kiválása figyelhető meg (I/A generáció) közvetlenül a miarolitos ásványokon, jelentős zeolitosodás nélkül. A kalcit-generációkat hidrotermás oldatok hozták létre. A később keletkezett kalcitok egyre áttetszőbbek és víztisztábbak. A stabilizotóp-adatok szerint 200 °C-os kezdeti kristályosodási hőmérsékletet feltételezve a II. generáció képződése 100 °C, 100 °C-os kezdeti hőmérsékletet esetén 70 °C lehetett. A számításokhoz a következő összefüggést alkalmaztuk: (~Sl8Okalcit-518Ofluid) = 2,78*(106/T2)-2,89. A kémiai elemzések szerint a fehér kakitokba Mg, míg a sárgás kakitokba Fe épül be. Bevezetés A BBVT bazaltjainak leggyakoribb karbonátásványa a kakit. Változatos formában leggyakrabban a tömött bazaltok üregeiben és repedéseiben jelenik meg (Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Berce-hát, Fekete-hegy, Fenyves-hegy, Fertőshegy, Gulács, Flajagos, Haláp, Halom-hegy, Hegyesd, Hegyes-tű, Hermán-tó-hegy, Kab-hegy, Nagygörbő, Prága-hegy, Sarvalyhegy, Sümegcsehi, Szebike, Szent György-hegy, Tátika, Tik-hegy, Tóti-hegy, Uzsa, Vindornyaszőlős). Ritkán ahólyagos bazaltok üregeiben (Hajagos, Király-kő, Kopasz-hegy, Ollak-hegy) és a piroklasztikumokban (Szigliget, Tihany) is megtalálható. Kiválásaik elsősorban a korai keletkezésű zeolitokhoz (phillipsit+kabazit, gmelinit) kötődik, de megjelenhetnek a később képződött nátrolitcsoport után is. A legkorábban keletkezett kalcitok romboéderesek, míg a későbbiek szkalenoéderesek. Kutatástörténet A legelső vizsgálatokat Mauritz Béla végezte a Hajagos kalcitmintáin (1929, 1931, 1934). Később (1937) a gulácsi kalcitminták vizsgálata során figyelt fel arra, hogy a kalcit több generációban jelenik meg. Szerinte a kalcit-I generációba a nagy mennyiségben megjelenő, maximálisan 2 cm-es, tiszta, átlátszó, sárga romboéderes {0221}, {0552} és {0331} kristályok tartoznak. E romboéderek a keskeny lapok formájában megjelenő {1011} törzsromboéderrel alkotnak kombinációt. Mauritz (1931, 1934) vizsgálatai alapján Szádeczky-Kardoss & Erdélyi (1957) a Hajagos szkalenoéderes kalcitjait is ebbe a generációba sorolta. A fiatalabb generációt (kalcit-II) a világosbarnás {0221} és {0331}, illetve fehéres és színtelen {Olll} romboéderek, valamint a belőlük összenőtt félgömbök képviselik, melyek zeolitokra települnek. Szerintük a kalcit-II sokkal gyakoribb a kalcit-I-nél. A Vindornyaszőlősről említett szkalenoéderek phillipsit és nátrolit kíséretében jelennek meg. A néhány mm-es, fehér, {1011} romboéderes kalcitok a Sarvaly-hegyen phillipsitre települve, a Hajagoson a {0221} romboéderek a phillipsit előtt és után, a Tóti-hegyen a phillipsit után váltak ki (Mauritz 1958). Vizsgálati módszerek A kalcitos mintákon először sztereomikroszkópos vizsgálatokat végeztünk az MFGI Röntgenlaboratóriumában, a HÓM, az MTM és az ELTE Ásványtáraiban Zeiss gyártmányú 100-szoros nagyítású mikroszkóppal. Az ezek alapján elkülönített kalcitgenerációkból néhány mintán stabilizotópos és kémiai (pXRF) elemzéseket készítettünk. A kalcitminták 513C és 8180 stabilizotópos vizsgálatai a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének Környezetanalitikai Laboratóriumában készültek Delta plus XP típusú Thermo Finnigan gyártmányú stabilizotóparány-mérő tömegspektrométerrel. A szén értékek a VPDB (Vienna Pee Dee Belemnite), az oxigén értékek a VSMOW (Vienna Standard Mean Ocean Water) standardhoz viszonyítva %c-ben szerepelnek a következők szerint: 5 (%o) = ~Ri,"1JarJ ж 1000 , K standard ahol Rmlnta és Rstandard a minta és a standard azonos körülmények között mért izotóparányai (13C/12C, ill. 180/l60). Az izotópadatok 3 mérés átlagát tartalmazzák és bizonytalanságuk 813C-re ±0,08%c, míg 8180 -ra ±0,l%c. Az adtok feldolgozásában és kiértékeléseben Demény Attila (MTA-CSFK-FKI) nyújtott segítséget.
