Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. et al.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő agyagásványai
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő agyagásványai 169 A BBVT bazaltjaiban az agyagásványok legnagyobb mennyiségben az üregek falán (vagy miarolitos ásványokon) jelennek meg. Ritkán azonban korai hidrotermás ásványokra (aragonit-I, kalcit-I és phillipsit-I) is települhetnek. Színük igen változatos: fekete, zöld, barna vagy kékesszürke. Fő összetevőik a Si, Al, Ca, Mg és Fe, amelyek kis mobilitásuk miatt az elsődleges ásványok mállása során épülnek be az agyagásványokba. Az agyagásványok döntően szmektitek, amelyek klorittal és kevert szerkezetű agyagásványokkal együtt figyelhetők meg. Képződésük kezdetén a hidrotermás oldatok hatására magas hőmérsékleten, az üregek falán található piroxén klorittá (Honnorez et al. 1983), a biotit és a káliföldpát illitté alakulása indult meg. A hőmérséklet csökkenésével szabályos és/vagy szabálytalan illit/szmektit, illit/klorit, vagy klorit/szmektit kevert szerkezetű agyagásványok keletkeztek, amelyek további átalakulásával jöttek létre a szmektitek. Azon üregekben, amelyben sem kloritot vagy illitet, sem kevert szerkezetű agyagásványokat nem tudtunk kimutatni, a szmektitek megjelenése azt jelezheti, hogy azok vagy közvetlenül a kiindulási ásványból (piroxén, olivin és vulkáni üveg) képződtek kisebb hőmérsékleten, vagy már teljesen végbement a klorit —> szmektit, illit —> szmektit átalakulás. A késői hidrotermás ásványfázisokon (kalcit-II, phillipsit-III, nátrolitcsöpört) megjelenő agyagásványok világos(abb) színűek (világoszöld, világosbarna, rózsaszín, fehér), ugyanis az oldatokból távozó Fe és Mg nagy része a korai agyagásványokba épült be. Amennyiben a hidrotermás oldatban még elegendő Mg, Al, Si és Fe maradt, a kései zeolitok képződésével egy időben, illetve azt követően klorit nélkül szmektitek váltak ki. A legvilágosabb színű (fehér, halványsárga, vagy rózsaszín) szmektitek (060) tZ-értékei montmorillonitos (esetleg beidellites?) összetételt jeleznek. Gyakran ugyanazon üregben sötét és világos változatok is előfordulnak. Az agyagásványok képződési hőmérsékletére laboratóriumi kísérletek (montmorillonit-szaponit bazaltgyapotból: 150-200 °C, Larsen et al. 1991; szmektit oligoklász mállásából: 150-250 °C, Barth-Wirsching & Höller 1989) és aktív vulkáni területek megfigyeléseiből következtethetünk (oxigénizotópos vizsgálatok alapján szmektitek 60-110 °C vagy < 150°C, kloritok 200-380 °C között, Shau & Peacor 1992; valamint VI. táblázat). Ezen adatok alapján legvalószínűbbnek VI. táblázat. Bazaltokban található hidrotermás eredetű agyagásványok képződési hőmérséklete Table VI. Crystallization temperature of hydrothermal clay minerals in basalts Hőmérséklet / Temperature (°C) Izland Izland HE-3Izland HE-9 Feröer-szk.Surtsey Kenya 1 2 3 4 5 6 7 i >170 i/s 120-220 c>230 >230 >230 >90 >200>120 c/s 175-230 200-230 200-230 n 25-200 115-125 s <200<200 >50 60-200 V >160 c: klorit, c/s: klorit/szmektit, i: illit, i/s: illit/szmektit, n: nontronit, s: szmektit, v: vermikulit. c: chlorite, с/s.- chlorite/smectite, i: illite, i/s: illite/smectite, n: nontronite, s: smectite, v.- vermiculite. 1: Chipera & Apps (2001), 2: Getaneh (2001), 3: Eshaghpoer (2003), 4: J0rgensen (2006), 5: Jakobsson & Moore (1986), 6: Lagat (2004), 7: Omenda (1998). a BBVT szmektitjeinek 200 °C alatti, a kevert szerkezetű agyagásványainak 200-230 °C közötti, és a kloritjainak 230 °C fölötti kristályosodását tartjuk. A Mössbauer-spektroszkópos vizsgálatokból jól látható, hogy a hasonló megjelenésű zöld és barna színű agyagásványok Fe'7Fe2+ arányai között eltérések mutatkoznak. Feltűnő, hogy az U 136/2. zöld és a 625. barna mintákban igen nagy a Fe2+ aránya, míg a másik zöld színű mintában (Bz 150). kisebb, a Bz 159. barna mintában már nagyon kevés. Tehát a szín és a Fe3+/Fe2+ arány között, az eddigi vizsgálatok alapján nem látszik összefüggés, és a barna szaponitok nem a zöld színűek feloxidált változatai. Irodalom — References Allen, V. T. & Scheid, V. E. (1946): Nontronite in the Columbia River region. —Am. Mineral., 31, 294-311. Bartha, A. & Bertalan, É. (1997): Determination of rare earth elements of rocks samples by ICP-MS using different sample decomposition methods.—Acta Mineral. -Petrogr., 38, 131-150. Barth-Wirsching, U. & Höller, H. (1989): Experimental studies on zeolite formation conditions. — Eur. J. Mineral., 1,489-506. Balogh К. & Ravasz-Baranyai L. (1979): Dunántúli neogén vulkánitok radiometrikus kora és kőzettani jellegeik [Radiometric age and petrological characteristics of Neogene volcanicsfrom Transdanubia]. Kézirat (Manuscript in Hung.). — MÁFGBA*, Budapest. *MAFGBA: Magyar Állami Földtani, Geofizikai és Bányászati Adattár (Hungarian Archives for Geology, Geophysics and Mining).
