Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. et al.: Az átalakulási zónák ásványai a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület bazaltjaiban
Az átalakulási zónák ásványai a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület hazaijaiban 157 Képződési körülmények Az üregek körül megjelenő átalakulási zónákat többnyire miarolitos ásványok alkotják. A zónák mellett csak hidrotermás üregek figyelhetők meg. A miarolitos és vegyes (miarolitos + hidrotermás ásványok) üregek körül átalakulási zóna nem jelenik meg. A zónák 1. típusának szemcsemérete a bazalttal közel azonos, míg a 2. és 3. típusú zónákban nagyobb (pszeudo-pegmatitoid jellegű szövet). Az átalakulási zónák néhány mm-es vagy cm-es vastagságúak, színük szürke, barna vagy zöld a porózus, mállott kőzettől vagy az agyagásványoktól. A zónák vastagsága (néhány mm-es vagy cm-es) és szemcsemérete az állandó feltételek fennállásának időtartamával függhet össze (rövid időtartam vékonyabb és/vagy kisebb szemcseméretű zónát eredményezhetett). A vizsgálatokból látható, hogy az átalakulási zónák fő ásványos összetevői (apatit, piroxén, káliföldpát, plagioklász, olivin, phillipsit és szmektit) az összes, vagy a legtöbb zónatípusban megfigyelhetők, tehát a zónákban nagyon hasonló ás vány képződési, majd átalakulási folyamatok mentek végbe. A kezdeti, magas hőmérsékletű ásványok kristályosodását követően az oldatok hőmérsékletének csökkenésével megindult a korábban kialakult ásványfázisok átalakulása. A színes kőzetalkotó elegyrészekből agyagásványok, míg a színtelenekből (elsősorban nefelinből) zeolitok képződtek. A 2249. minta átalakulási zónájában visszamaradó nefelin, valamint a kis mennyiségű phillipsit a kőzet részleges átalakulását mutatja. A zónában azonosított hidrotermás ásványok mennyiségi eltérései az átalakulás mértékét jelzik (lásd I. táblázat). Az előbbiekben említett folyamatokat a kémiai elemzések jól alátámasztják. Az átalakulási zónák kis FeO- és nagy Fe,0,-tártál ma az Fe2+ oxidációját jelzi. Kis mobilitása miatt nagy mennyiségben van jelen a zónákat alkotó ásványokban (pl. piroxén, magnetit, szmektit). A bazaltokhoz képest kisebb mennyiségű Na20 a nefelin átalakulására utal. A Na mobilis elem lévén azonban nem az átalakulási zónákban jelenik meg számottevő mennyiségben — bár a plagioklász és a káliföldpát jelentős koncentrációban tartalmaz Na-t —, hanem később, az üregekben kristályosodó nátrolitba épül be. Az MgO-értékek ingadozása a nagyobb Mg-tartalmú ásványok (szmektit, piroxén és olivin) mennyiségétől függ. Kis mobilitású elem lévén mennyisége a zónákban a bazaltokhoz közeli. Az átalakulási zónák nagyobb +H20 és a -H20 mennyiségét a nagyobb szmektit- és zeolittartalom, nagyobb K20-tartalmát а К kis mobilitása okozza, mely utóbbi könnyen beépül a káliföldpátokba, kabazitba és phillipsitbe. A bazalt és a zónák közel azonos Ti02-tartalma a Ti immobilitásának következménye. A BaO, SrO és a CaO mennyiségének változása döntően a zónák zeolittartalmával függ össze. A zónák kisebb Ba-, Sr- és Ca-tartalma azt jelzi, hogy ezen elemek a később kristályosodó üregkitöltő ásványokban (Ca-zeolitok, kalcit) koncentrálódnak. A kondritra normált ritkaföldfém-eloszlást összehasonlítva a Kárpát-Pannon régió más alkáli bazaltjaiból származó minták adataival (Seghedi et al. 2004), megállapítható, hogy a görbék lefutása általánosan jellemző az alkáli bazaltokra. Az RFF elemek mennyisége a kőzetekben és az átalakulási zónákban közel azonos. Mindkét mintasorozat könnyű ritkaföldfémekben gazdag, nehéz ritkaföldfémekben pedig szegény, továbbá negatív Eu-anomáliát mutatnak. A bazalt és az átalakulási zóna ásványos, fő- és nyomelem-összetétele alapján megállapítható, hogy a zónában volt hidrotermás átalakító hatás, ennek intenzitása azonban nem volt jelentős. Ezt támasztja alá az ásványok (pl. olivin) fokozódó mállottsága és a zeolitok megjelenése is. Az átalakulási zónákban megjelenő agyagásványosodás, zeolitosodás és az olivin szerpentinesedése azt jelzi, hogy a kőzet elváltozását okozó oldatok az üregből migráltak a bazalt felé. A miarolitos ásványok átalakulási zónákban történő kiválása után a hőmérséklet csökkenése és az oldatösszetétel megváltozása már nem tette lehetővé az ásványok újbóli képződését a miarolitos és vegyes üregekben, ezért a zónák melletti üregekben csak hidrotermás ásványok kristályosodtak. Irodalom — References Bartha, A. & Bertalan, É. (1997): Determination of rare earth elements of rocks samples by ICP-MS using different sample decomposition methods.—Acta Mineral.-Petrogr., 38,131-150. Gustavson, J. E. (2006): Analysis of porosity evolution during low temperature metamorphism of basaltic lavas and implications for fluid flow. — Manuscript. MSc Thesis, University of Florida. Koritnig, S. (1964): Pseudodifferentiation eines basaltischen Magmas durch sekundäre Wasseraufnahme. —Beitr. Mineral. Petrogr., 10, 50-59. Seghedi, 1., Downes, H., Szakács, A., M ason, P. R. D., Thirlwall, M. F., Ro§u, E., Pécskay, Z., M árton, E. & Panaiotu, C. (2004): Neogene-Quaternary magmatism and geodynamics in the Carpathian-Pannonian region: a synthesis. — Lithos, 72,117-146. Thorez, J. (1995): Practical clay geology. — Manuscript. Postgraduate and Graduate Courses in Geology of “Eötvös Loránd” University of Sciences, Department of Applied and Environmental Geology, Budapest. Tschernich, R. W. (1992): Zeolites of the world. — Phoenix: Geoscience Press.
