Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P.: Bevezetés (elhelyezkedés, ásványtani kutatástörténet)
10 KÓNYA P: Hazánk legnagyobb bazaltvulkáni területén, a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni területen a kőbányászat megindulásával kezdődhetett a bazaltok üregkitöltő ásványainak és kőzetzárványainak kutatása. A kezdeti egy-egy ásványfajt leíró cikkek, illetve az egész területre kiterjedő monografikus munkák csak szórványos adatokat szolgáltattak a terület ásványairól. Részletesebb kutatásokat — az egyre nagyobb kőszükséglet miatt nyitott újabb és újabb bányákban — az 1920-50-es években Mauritz Béla és Erdélyi János végeztek. Kutatásaik eredményeként számos új ásványfajjal bővült a Balaton-felvidék egyes lelőhelyeinek megismert ásványtársulása és a fentiekben említett folyamatok feltárása. E „hőskor”nak nevezhető időszak után ismét visszaesett az üregkitöltő ásványok és xenolitok kutatása a bányabezárások, valamint a csökkenő támogatások miatt. Több mint fél évszázaddal Mauritz Béla munkássága óta az ismét fellendülő, egy-egy régióra, vagy jelentősebb bányára kiterjedő topografikus ásványtani kutatásokhoz kapcsolódva végeztük el a BBVT üregkitöltő ásványainak és üledékes eredetű kőzetzárványainak részletes vizsgálatát. Az elmúlt ötven évben számos kitűnő részlettanulmány készült, azonban egy összefoglaló igényű, részletesebb munka Mauritz óta még nem látott napvilágot. A BBVT bazaltok üregeiben megjelenő ásványok korán felkeltették a kutatók érdeklődését. Az első, aki az ásványelőfordulásokról említést tett, a nagy francia geológus, Frangois-Sulpice Beudant (1822), aki a vindornyaszőlősi bazalt phillipsitjét írta le. О említette a Szent György-hegy és Kapolcs bazaltjainak aragonitját is. Munkásságát követően egy évszázadig semmiféle vizsgálat nem történt. Majd а XX. sz. elején, amikor az útépítések miatt az addigi szerény kőfejtők nagyüzemekké váltak, figyeltek fel a szakemberek a bazaltok üregeit kitöltő ásványtársulásokra. Az első, hazai kutató általi ásványleírás Hulyák Valér (1903) nevéhez fűződik, aki a szigligeti Vár-hegy oldalán feltáruló bazaltbányában, két kis üregben phillipsitet írt le. Egy évtizeddel később Liffa Aurél (1914) a badacsonytomaji bazalt üregeiben található phillipsitekről tett említést. A bazaltok üregeiben képződő ásványtársulás egyik legjelentősebb kutatója Mauritz Béla volt, aki a múlt század első évtizedeiben folytatott jelentős vizsgálatokat. Első művében a Hajagos bazaltjában található phillipsit kristályokról írt részletesen, melyeket öt típusba sorolt. Először talált és írt le tizenkettes phillipsit ikreket (stempeli ikrek). A phillipsites üregek mellett tisztán aragonit- és kalcittartalmúakról is említést tett (Mauritz 1929). Későbbi kutatásai során a BBVT többi bazaltbányájában található zeolitos ásványtársulást mutatta be. A Sarvaly-hegy kőbányájában a phillipsit mellett „dezmint” (=sztilbit), taumazitot és heulanditot azonosított, az uzsai kőfejtő, a Tátika, Zalaszántó és Vindornyaszőlős (Kovácsi-hegy) bazaltjában pedig phillipsitet, nátrolitot, kalcitot és aragonitot. Az üregek mellett kvarczárványt is vizsgált, melyben némelyik kvarclemezen apofillit képződött (Mauritz 1931, 1934). A Tátikacsoport bazaltjainak részletes vizsgálata során figyelt fel arra, hogy a zeolitok nemcsak üregkitöltésként, hanem a kőzet alapanyagában is megjelennek (Mauritz & Harwood 1936,1937). Számos vizsgálata fűződött a halápi és a gulácsi bazaltban található üregkitöltő ásványok meghatározásához. Kutatásai során több olyan zeolitot említett, amelyek korábban ismeretlenek voltak e területről („dezmin”, kabazit, nátrolit, mezolit, phillipsit). Előkerültek zeolitokat nem tartalmazó (andezin-labradorit, szanidin) üregek is, melyek szerinte a megmerevedő lávában keletkeztek. Egy kvarczárvány közelében lévő üregben a kalcitok között gismondint azonosított (Mauritz 1937, 1939). A világháborúkat követően Mauritz (1948) kőzetkémiai tárgyú munkájában igazolta a vulkáni terület bazaltjainak alkáli jellegét, és azokat bazanit, alkáli olivinbazalt, olivinbazalt, és a ritkábban előforduló olivintholeiit, illetve kvarctholeiit típusokba sorolta. Ezen kívül tovább bővítette az egyes bazaltbányák üregeinek paragenezisét (Tátika-csoport, Gulács, Badacsony, Hajagos) (Mauritz 1948,1951). Az 1950-es évek második felében újabb vizsgálatokkal egészítette ki addigi eredményeit. Ennek alapján a badacsonytördemici bazaltból gipszkristályokat és pirrhotinzárványt írt le. Újabb ásványfázisokkal bővítette az Uzsa (thomsonit, szkolecit, kvarczárványok), a Haláp (thomsonit), a Hajagos (gmelinit), a Tátika-Bazsi közötti gerinc (thomsonit), a Szebike, Sümegcsehi, a Hermántó-hegy (kalcit, phillipsit, nátrolit), a Berce-hát, a Tik-hegy (phillipsit) és Sümegprága (nátrolit, phillipsit) bazaltjaiban található ásványtársulást. Megállapította, hogy először a kockás és leveles, majd a rostos zeolitok képződtek (Mauritz 1955a, b, 1958). Mauritz Béla kutatásaival részben egyidőben, részben azt folytatva jelentek meg Erdélyi Jánosnak a BBVT bazaltjainak ásványtársulásával kapcsolatos munkái. Egyik legjelentősebb munkája a „Balatoni bazalthegyek” c. kis füzete, amelyben részletesen ismertetette a BBVT vulkanizmusát, bazalthegyeinek felépítését, ill. összefoglalta az üregkitöltő ásványok kutatásának addigi eredményeit (Erdélyi 1954). Kutatásainak eredményeként újabb ásványokkal bővült a zeolitos ásványasszociáció. Munkatársaival a badacsonytördemici bazalt repedéseiben sárgásfehér, gélszerű, szappanra emlékeztető tapintású ásványt talált, amely a röntgendiffrakciós és termoanalitikai elemzések szerint montmorillonit, szerkezeti képlete alapján Ca-montmorillonit volt (Erdélyi et al. 1959a, b). A múlt század 30-as éveiben Reichert Róbert a Badacsony bazaltjának üregkitöltő aragonitját vizsgálta (1932). Az 1940-es évek elején Sztrókay Kálmán Imre (1941) a Gulács bazaltjában talált szulfidos érczárványban pirrhotint, pentlanditot, kalkopiritet és valleriitet mutatott ki. A kutatások alapján Szádeczky-Kardoss & Erdélyi (1957) adta meg a hidrotermás ásványok hozzávetőleges kiválási
