Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)

Kónya P. - Szakáll S. - Kristály F.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület mészszilikátos kőzetzárványainak ásványai

104 Kónya P. etal.: Wollastonit CaSi03 20-30 pm-es szabálytalan alakú szemcsék a kőzetzár­ványok mátrixában (lásd 7. ábra). Az EDS-elemzések sze­rint a Gu 69. minta wollastonitjában a Ca2+-t kevés Fe2+ helyettesíti (Fs2Wo98). Keletkezés A BBVT mészszilikát zárványainak ásványtársulása különböző lelőhelyekről leírt kontaktmetamorf környeze­tek parageneziséhez (pl. Jasmund & Hentschel 1964 - Eifel, Németország; Bottrill & Woolley 1996 - Tasmá­­nia; Jamtveit et al. 1997 - Norvégia; Marincea et al. 2001 - Románia) hasonlít. A zárványok átalakulása (-900 °C fölött) a magneti t­­perovszkit-gránát zónás kristályok alapján a magnetit kivá­lásával kezdődhetett, amelyet alacsonyabb hőmérsékleten a perovszkit követett. A magnetitszemcséknek a xenolit bazalttal érintkező peremén történő nagy mennyiségű meg­jelenése a bazaltolvadékból való származást valószínűsíti. A xenolitok további átalakulása során keletkező két legfontosabb ásványcsoport a melilitek és a grandit gráná­tok. A xenolitokban e csoport ásványfajai közül a gehlenit és a grosszulár jelenik meg, amelyek a zárvány kalcitja és a bazalt anortitja közötti reakció termékei: 2CaAl2Si,08 + 3CaC03 —^ Ca2Al2Si07 + Ca3Al2Si20]2 + 3C02 Ez az átalakulás 2 kb nyomáson, XC02= 0,2-0,4 esetén 800-880 °C között megy végbe (Gordon & Greenwood 1971). A zárványokban szintén gyakori diopszidos összetételű piroxén a bazalt forsteritjének és a xenolit kalcitjának átala­kulásával keletkezhetett kovasavas oldatok jelenlétében (Deer et al. 1963): Mg2Si04 + 2CaC03 + 3Si02 2CaMgSi206 + 2C02. Alacsonyabb hőmérsékleten a mészszilikát, valamint a dolomitos és átmeneti kőzetzárványokban is megfigyelhető hidrogránátok (Challis 1992 szerint 420 °C alatt) képződtek. A folyamat végén hidrotermás hatásra, alacsony hőmérsékleten a xenolit központi részén, illetve az exokontaktusukon kialakult üregekben előbb hidratált kalcium-szilikátok (scawtit — 140-300 °C, Livingstone 1974 és tobermorit 140 °C alatt, Shaw et al. 2000) és agyagásványok váltak ki, amelyeket zeolitok (analcim, gismondin, gonnardit, nátrolit, phillipsit - 50-100 °C, pl. Kristmannsdottir & Tomasson 1978) követtek. Az üregekben megjelenő fibroferrit keletkezéséhez szükséges kén valószínűleg a pirít mállásából származott. Az ásványtársulás és a közöttük lévő szöveti kapcsolat alapján két eltérő paragenetikai csoport figyelhető meg. Az első csoportba a magas hőmérsékleten képződött oxidok (magnetit, perovszkit), kalcium-szilikátok (gehlenit, grosszulár, wollastonit és diopszid) tartoznak. A második csoportban az alacsonyabb hőmérsékleten képződött hidratált kalcium­­szilikátokat találjuk. Ezen belül a hidrogrosszulár, a scawtit és az agyagásványok magasabb, míg a tobermorit, a zeolitok és a fibroferrit alacsonyabb hőmérsékleten kristályosodtak. A kalciumtartalmú ásványfázisok CaO-tartalma a hőmérséklettel arányosan 40-50%-ról ~10%-ra csökkent (Rosen et al. 2007). A xenolitok az alaphegység karbonátos üledékes képződ­ményeiből származhatnak. 10. ábra. Titanitszemcsék (ti) szmektites (sm) alapanyagban, (1) típus. Felületi csiszolat, BSE-kép (Gu 118, Gulács) Figure 10. Tita nite (ti) grains in smectite (sm) matrix, type (1). Polished section, BSE image (Gu 118, Guides Hill) Irodalom — References Bottrill, R. S. & Woolley, R. N. (1996): Mineralogy and petrography of some rocks from the Glovers Bluff/Weld River area. — Tasm. Geol. Surv. Record, 1996 (15), 29 p. Challis, G. A. (1992): Hydrogarnet in contact metamorphosed calcareous sediments, Potikirua Point, Raukumara Peninsula. — New Zealand J. Geol. Geophys., 35 (1), 41-45. Deer, W. A., Howie, R. A. & Zussman, J. (1963): Rock-forming minerals. Vol. 2: Chain Silicates. — London: Longmans. Gordon, T. H. & Greenwood, H. J. (1971): The stability of grossularite in H20-C02 mixtures. —Am. Mineral., 56,1674—1688. Jamtveit, B., Dahlgren, S. & Austrheim, H. (1997): High-grade contact metamorphism of calcareous rocks from the Oslo Rift, Southern Norway.—Am. Mineral., 82,1241-1254.

Next

/
Thumbnails
Contents