Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
79 Na20 KERÁMIA Я l.-H 23 i.-s * и. Д in. NYERSANYAG ★ BORSOD-NYA fr BORSOD-EA SZALTOVÓI • 92.58.5. О 92.23.19. ÉGETT □ 92.39.4. FeO K2O 78. kép. Si02-MgO és FeO-NafO-Kf) diszkriminációs diagramok a borsodi, 10. századi kerámia leletegyüttes felhólyagosodott felületű és a normál égetési körülményeket mutató edénytöredékeinek kémiai összetételi adataival. Jelentős változás nem mutatható ki a magas hőmérsékleten megégett kerámiákban felületűvé válnak, esetenként össze is kapcsolódnak (80b kép). Ilyen mértékű elváltozását a szövetnek a kísérleti munkák megközelítőleg 900-1000°C-os kiégetési hőmérséklet esetén jelzik. A másik módja a kerámiákat ért hőható meghatározásának az, hogy megfigyeljük, mely ásványok olvadtak meg, tűntek el a másodlagos megégési esemény során, és melyek maradtak ellenállóak. Az egyes ásványoknak ismerjük az olvadáspontját, ezáltal közelítő értéket adhatunk a lokális olvadás során uralkodó hőmérsékletre. Ennél a módszernél is tudnunk kell azonban, hogy az egyes ásványok elemösszetétele, az anyag időtartalma és a folyamat időtartama jelentős mértékben befolyásolja azt, hogy egy adott ásványszemcse megolvad-e vagy sem. Ennek figyelembe vételével az edelényi felhólyagosodott kerámiákról azt mondhatjuk, hogy bennük a kvarcszemcsék már részlegesen részt vesznek az olvadásban, míg más ásványok (pl. cirkon) szegélyei épek maradtak (79c kép). A kvarc olvadáspontja légköri nyomáson 1750 °C. Azt feltételeznünk azonban, hogy ekkora hőmérsékletet egy faház égése tartósan produkálhat - mivel az olvadás beindulásához időre is szükség van -, nem megalapozott. A második hőmérsékletbecslő módszer tehát nem szolgáltat megbízható adatokat esetünkben. A makroszkóposán másodlagos megégésre nem utaló, azonban mikroszkóposán szöveti elváltozást mutató minták esetében a feltűnő tulajdonság a kisebb-nagyobb mértékű belső felhólyagosodás, illetve a csillámtartalom hiánya. Az első értelmezések során a legfinomabb szemcsés (agyagos) frakció csillámmentességét technológiai fogásnak (speciális iszapolás?) véltük, azonban nagyfokú hasonlóságuk a látványosan megégett, szintén csillámmentes kerámiákhoz rámutatott, hogy a csillám hiánya a magas hőmérsékletű reakciókkal állhat kapcsolatban. II.3.2.4.6.2. Értelmezés A magas hőmérsékletű megégés problémájának helyes megközelítéséhez először azt kellett felmérnünk, hogy milyen hatások okozhatnak ilyen jellegű deformációt kerámiákban. Az bizonyos volt, hogy valamilyen hőható váltotta ki az elváltozást, azonban ennek eredete kérdéses maradt. Két lehetőség vetődött fel: (1) a tűzvész magas hőmérsékletű és igen intenzív, azaz gyors hőhatása; vagy (2) a kerámiakészítés során egy félresikerült, azaz túlégetett példány esetében a szintén magas hőmérsékletű, de a kiégetés körülményeinek megfelelően hoszszantartó (lassú) hőhatás volt a kiváltó ok. A kerámiák felületén megjelenő felhólyagosodások részletes vizsgálata kulcsot adott a kérdés megválaszolásához. A fésűs vázkristályok megjelenése egyértelműen gyors lehűlést jelez. A gyors lehűlés modelljét pedig a tűzvész jelenségéhez kapcsoltuk. Igazoltnak tűnik tehát a feltételezés, hogy a kerámiák deformálódásáért a falu pusztulását okozó tüzeset a felelős. Összességében a leletanyagból kiválasztott deformálódott, elváltozott felületű kerámiamintákról elmondható, hogy a falut sújtó tűzvész során kialakuló minimálisan 900-1000 °C-os, tartós hőmérséklet hatására részlegesen megolvadtak. 11.3.2.4.7. A régészeti szempontból egyedi kerámialeletek vizsgálata 11.3.2.4.7.1. Vizsgálati eredmények Edényformájuk alapján három darab, ún. bordásnyakú edény töredéke (HÓM ltsz.: 92.23.19., 92.2.2., 93.8.11.) (80. kép) egyértelműen elkülönült a többi kerámia lelettől. A 92.23.19. HÓM leltári számú töredék mérsékelten csillámos, kőzetlisztes agyag alapanyagában kőzetliszt-finomszemcsés homokszemcseméretet elérő mono- és polikvarc, káliföldpát és plagioklász, illetve
