Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)

II. Az ispáni várat megelőző falu

76

A IV. petrográfiai típus kerámiái a többi csoporthoz képest egy olyan nyersanyagból készültek, amely dominánsan vulkáni törmelékes (horzsakő, kőzetüvegszilánk és üde plagioklász töredékek) nyersanyagforrásból származik, mivel a többi csoportra jellemző metamorf kőzettörmelékek szinte teljesen hiányoznak. Feltehető tehát, hogy egy olyan üledéket alkalmaztak a fazekasok ezen alárendelt mennyiségben megjelenő edények készítésekor, amely vulkáni törmelékes kőzetek lepusztulásából származik. Lehetséges, hogy ez a nyersanyag is fellelhető volt a lelőhely közelében. Ilyen forrásterület lehetett például a Bódva mindkét parti mellékfolyásai Edelénytől északra és délre (pl. Balajti-patak), amelyek völgyeiben a Galgavölgyi és Csereháti Riolittufa képződményei tárulnak fel. Ezt támasztja alá a BD2 fúrás különböző mélységközeiből vételezett talaj üledék-minták petrográfiai vizsgálata is, mivel az ezen mintákban található vulkáni törmelékes kőzettörmelékek hasonlóak a kerámiák IV. anyagcsoportjának példányaiban előforduló horzsakő- és kőzetüvegszilánk-szemcsékhez. A szöveti jegyek ennél a csoportnál nem engednek jelentősebb anyag-előkészítésre következtetni, azaz a nyers agyagot közvetlenül (soványitás, iszapolás, agyagkeverés nélkül) hasznosíthatták. Az alapanyag sötét (szürke-bama) színe nem homogén, a színárnyalatok gyakori változása arra utal, hogy az égetés folyamán gyakran változott az égetőtér légkörének oxigénnel való ellátottsága.

Fontos megállapítás, hogy a petrográfiai megfigyelésektől teljes mértékben független műszeres módszer, az XRD is igazolta a kerámiacsoportok létét. A mérések a mikroszkópos petrográfiai vizsgálatok eredményeihez képest nem mutattak ki új ásványfázisokat. A kalcit - mint hőhatásra érzékeny ásvány - jelenléte és a rétegszilikát fázisok kristályosodottsági foka a kerámiákban azt feltételezi, hogy a kiégetés hőmérséklete viszonylag alacsony volt, hosszabb ideig nem haladta meg a -750 °C-ot.

Az a tény, hogy az uralkodó kerámiatípus (I. anyagcsoport) nem plasztikus (röntgen pordiffrakciós vizsgálattal azonosítható szilikátos) elegyrészeinek - tehát a kvarcnak és a földpátnak - megfelelő törmelékes szemcsék a potenciális nyersanyagban (BORSOD-NYA, BORSOD-EA) is jelen vannak azt tükrözi, hogy ezek az alkotók nem feltétlenül az anyagelőkészítés során, mesterséges soványítással kerültek a masszába, hanem a természetes üledék részei is lehettek. Amennyiben mégis számolnunk kell - esetleg a szöveti jellegekből adódóan - szándékos soványítással, úgy az azt a lehetőséget veti fel, hogy a helyi, folyóvízi homokos-kőzetlisztes-agyagos kevert üledéket használták erre a célra. A mintákon elvégzett kémiai összetétel-vizsgálatok is ezt a következtetést támasztják alá.

A kerámiák nem plasztikus alkotójának potenciális nyersanyagként megmintázott folyóvízi homok (BORSOD-H) jelentős egyezést mutatott ásványos összetételében a kerámiákban tapasztaltakkal. Az a tény, hogy

a kerámiák III. és IV. anyagcsoportjára jellemző mészkő-, illetve tufatörmelékek nem jelennek meg a helyben gyűjtött folyóvízi homokban, azt sugallja, hogy a két alárendelt kerámiacsoport nyersanyagát nem közvetlenül a 10. századi település környezetéből szerezték be.

A geokémiai vizsgálatok hasonló eredményeket adtak, mint a petrográfiai és ásványtani elemzések. A referenciának választott helyi agyag (BORSOD-NYA) kémiai összetétele jól jellemzi a környéken előforduló felszínközeli agyagos üledékek - mint potenciális nyersanyagok - összetételét. Annyi eltérés mutatkozik a földvártól távolabb gyűjtött agyagos üledékekhez (a BD1 és BD2 fúrás mintáihoz) képest, hogy azokban jelentősebb szerepet kap az a riolitos-rioltittufás alkotó (Galgavölgyi Riolittufa képződményei a dombsor felszíne alatt), amely valószínűleg a kerámiák IV. anyagcsoportjának is nyersanyaga lehet. (Ennek a kérdésnek a megválaszolásához azonban szükséges lenne a IV. anyagcsoport példányainak részletes műszeres geokémiai vizsgálata.) A 72-74. képeken feltüntetett fő- és nyomelem-összetételt bemutató sokelemes és bivariációs diagramok dominánsan azt sugallják, hogy a kerámiák összetétele nem tér el jelentősen a helyi agyagétól, emellett azonos földtani egységből is származnak. Ez egyértelmű bizonyítéka (különösen a fontos eredetjelző nyomelemek esetében) a kerámiák helyi nyersanyagból való származásának. A kerámiák elemanalízise alapján úgy tűnik, a borsodi leletek esetében felállított petrográfiai típusok elkülönítésén túl a kémiai elemzések nem adnak lehetőséget a csoportosítás további finomítására.

11.3.2.4.6. A megégett főzőfazekak vizsgálata II.3.2.4.6.1. Vizsgálati eredmények

A borsodi kerámia-leletanyag archeometriai vizsgálatán belül a - feltehetően - másodlagos hőhatásra alakjában és felületén deformálódott (felhólyagosodott) kerámiák tanulmányozása valódi különlegességnek számított. A részletes, nagy felbontású és lokálanalitikai méréseket igénylő feladathoz energiadiszperzív spektrométerrel felszerelt pásztázó elektronmikroszkópot (SEM-EDS) alkalmaztunk.

Érdekes megfigyelés, hogy az eredetileg, makroszkópos megfigyelés alapján kiválasztott öt kerámiatöredék (92.23.24., 92.24.46., 92.30.1., 92.39.4., 92.72.7.) közül csupán két minta (92.30.1., 92.39.4.) mikroszkopikus léptékű szöveti vizsgálata azonosított magas hőmérsékleten lejátszódó átalakulást. Ugyanakkor a leletanyag másik - azaz a deformációt vagy felrepedezést makroszkóposán nem mutató - részéből is előkerült két olyan töredék (92.9.18., 96.1.66.), amelyek mutatják a jegyeit egy kezdődő szöveti átalakulásnak (76. kép).

A leletek petrográfiai mikroszkópos leírásakor tulajdonképpen arra szorítkoztunk, hogy a magas hőmérsékletű megégésből adódó szöveti deformációt megismerjük (77. kép). A részletes mikroszkópos leírás ezért nem kerül bemutatásra itt. A kiválasztott minták közül két pél-