Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
75 BORSODI VÁRDOMB □Fiatal (pleisztocén) folyóvízi üledékek I Fiatal (pleisztocén) I hordulékkúpi üledékek □Fiatal (pleisztocén) lcjtöülcdékck (pannon) Edclcnyi I I Tarkaagyag Formáció |___□ (ottnangi-kárpáti) Salgótarjáni Barnakőszén Formáció Idős(devon) Szcndrőládi Mészkő Formáció 75. kép. Edelény-Borsod helyzete a Bódva vízgyűjtő területén, mint tágahb földtani régióban, illetve a régészeti lelőhely közvetlen földtani környezete tek.309 Mellettük alárendelt mennyiségben fordulnak elő változatosabb összetételű kőzettípusok: idős mélységi magmás (gránit: kvarc + földpát + csillám), fiatal vulkáni és vulkáni törmelékes (riolit-riolittufa, andezit-andezittufa),310 valamint idős karbonátos üledékes (mészkő) kőzetek.311 A folyó vízgyűjtő területén felhalmozódó folyóvízi agyagos-homokos üledékekben tehát mindezen kőzetek törmelékeinek keverékével találkozhatunk. Az I. anyagcsoport nem plasztikus elegyrészeinek a változatos összetétele tehát nem képez ellentétet a környék földtani felépítéséből adódó sajátosságokkal, ezért feltehető, hogy helyi folyóvízi agyagos-homokos és csillámos üledéket használtak a fazekasok az edények nyersanyagául. Az I. petrográfiai csoporton belül két szöveti alcsoportot is elkülönítettem: a leggyakoribb egy hiátuszos szövet kőzetlisztes agyagmátrixszal (I.-H), míg erősen alárendelt mennyiségben középszemcsés, szeriális (I.-S) szövet is előfordul. A szöveti vizsgálatok alapján egyik alcsoportban sem bizonyítható mesterséges beavatkozás, azaz a nyersanyag bármilyen (a gyúráson kívüli) előkészítése (soványítás, iszapolás, agyagkeverés), ezért valószínű, hogy a nyers agyagos üledéket közvetlenül használták fel. A kiégetés körülményeire vonatkozóan a mikroszkópi vizsgálatok (az anizotrop alapanyag miatt) csupán arra engednek következtetni, hogy az égetés viszonylag alacsony hőmérsékleten történhetett. Az alapanyag változatos színezete, színsávossága a kiégetés légkörének szabályozatlanságát jelzi. 309 Kovács 1998a, Kovács és Hips 1998, Kovács 1998b, Dosztály et al. 1998. 310 Hámor 1998. 311 Fülöp 1994. A II. petrográfiai csoport hiátuszos, tiszta agyagmátrixú kerámiákat foglal magába. Ezen minták szöveti megjelenése azt sugallja, hogy készítésükhöz nagy tisztaságú, képlékeny, „zsíros” agyagot használtak, amelyet valószínűleg szándékosan soványítottak homokméretü szemcsékkel. Mivel ezen csoport ásványos összetétele nem tér el az I. csoportétól, ezért feltehető, hogy hasonló forrásból származó nyersanyagot használtak a készítésükhöz. A különbség annyi lehetett, hogy egy tisztább agyagos lelőhely anyagát alkalmazták a II. petrográfiai csoport kerámiáinál. A kiégetés hasonló körülmények között történhetett, mint az I. petrográfiai csoport esetében. AIII. petrográfiai típus nem plasztikus elegyrészeinek ásványos összetétele annyiban tér el az I. típusétól, hogy domináns alkotóként kalcit anyagú mészkőtörmelék jelenik meg benne. Ezen tulajdonság alapján arra lehet következtetni, hogy - valamilyen sajátos okból kifolyólag - a csoportba tartozó három edény készítése szempontjából fontos volt, hogy a helyi folyóvízi agyagos-homokos és csillámos üledékhez soványító anyagként mészkőtörmeléket adjanak. A soványítóként alkalmazott kőzetféleség sem számít „idegennek” a Bódva vízgyűjtő területén (Borsodtól északra, max. 20 km távolságra a Bódva áttör az aggtelek-rudabányai földtani egység idős mészkő képződményein), ezért feltételezhetjük, hogy ebben az esetben is helyi-közeli anyagból dolgoztak a fazekasok. A kiégetés körülményeire vonatkozóan csupán anynyi megállapítás tehető, hogy az I. petrográfiai csoport anyagához hasonlóan alacsony kiégetési hőmérsékletet alkalmazhattak, illetve a kiégetés atmoszférája ebben az esetben sem volt kellően szabályozott.
