Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
62 ásvány előfordul. A zöld-színtelen inverz pleokroizmusú, halványan zónás, szabálytalan alakú kristályok turmalinok. A színtelen, izotróp, szilánkos szemcsék gránátok. Az apró, idiomorf kristályok cirkonok. Szintén akcesszórikus mennyiségben, de nagyobb szemcsék formájában jelennek meg a különféle pleokroizmusú (barna-sárga, zöld-sárga), kiválóan hasadó aműbolok, illetve a halványsárga pleokroizmusú epidot. Üledékes kőzettörmelékek csak egy-egy kerámiában jelennek meg koptatott, nagy méretű (500—700 pm) radiolarittöredékek formájában, amelyek anyagában még felismerhetők a kerekded ősmaradványok. A leírt alkotók mellett a kerámiák egy részében a betemetődést követően másodlagos fázisok (általában karbonát) kiválása indult meg a pórusok, repedések fala mentén. Egyes esetekben a keletkező meszes anyag homogén, finomszemcsés, máskor viszont fenn-nőtt kristályok alakultak ki. Néhány kerámiában a szemcsék körül opak anyagú szegély keletkezett. A kerámiatöredékek alapanyaga vékonycsiszolatban 1 nikollal a vöröstől a sárgán át a bamáig-feketéig változik. A makroszkópos megfigyelés során leírt színsávosság mikroszkóp alatt részletesebben tanulmányozható. A töredékek külső és/vagy belső peremén kialakult vékony (általában 100—1000 pm-es vastagságú) szegélyek egyetlen esetben sem azonosíthatók bevonatként, mivel a színeltérés nem kapcsolódik össze szöveti eltérésekkel. A keresztezett nikolokkal megfigyelhető színben kisebb eltérések mutatkoznak az egyes kerámiák között. Az erősebben anizotrop sárgásbarnától az egészen sötét, szinte teljes mértékben izotróp anyagig változhat a kerámiák alapanyaga, esetenként gyenge foltos inhomogenitás vagy jelentős heterogenitás is megfigyelhető. Az edények anyagában csak kevés esetben fedezhető fel irányítottság, amelyet ekkor a léces, lemezes megjelenésű csillámoknak a kerámia falával közel párhuzamos orientálódása jelöl ki. Az I. petrográfiai típuson belül két, szövetileg eltérő altípus különíthető el. Az I.-H altípus foglalja magába a legtöbb mintát (32 db). A 92.23.24. és a 92.72.7. minták makroszkóposán égettnek tűnnek, azonban mikroszkópos léptékű szöveti vizsgálatuk nem mutatott ki elváltozást (58 - 64. kép). Az ide tartozó kerámiák hiátuszos szövetűek és szemcseméret-eloszlásukra az jellemző, hogy maximumai 25-50, 100-200 és 400-600 pm-nél jelentkeznek. 200 és 400 pm között szemcsehiátus érzékelhető. A vékonycsiszolatokban észlelhető maximális szemcseméret 2500 pm. A törmelékes szemcsék a legtöbb esetben - viszonylag függetlenül a szemcsemérettől - csak gyengén koptatottak, néhány esetben azonban kerekded szemcsék (elsősorban monokristályos kvarc) is előfordulnak. A kerámiák általában gyengén porózusak (a pórusok térfogat százalékos részesedése átlagosan 4,1 tf%, változékonyság: 2,2-5,2 tí%). Ezen altípusnak három változata különíthető el (I.-Ha, I.-Hb, I.-Hc), amelyek a hárommaximumos szemcseméret eloszlási görbék lefutásában térnek el (65. kép). Az L-На altípus a fentebb ismertetett három maximum tartományban fokozatosan csökkenő gyakoriságot mutat, a szemcsék közepesen osztályozottak. Az I.-Hb altípus ehhez képest a legkisebb és a legnagyobb mérettartományban mutat maximumot, míg a 100-200 pm-es intervallumban kisebb gyakorisággal jelennek meg a szemcsék (azaz jelentősebb hiátus jelentkezik a szemcseméret eloszlásban és az osztályozottság jó). Az I.-Hc altípus hasonló az I.-Ha-hoz, azonban az eloszlás görbén jelentkező első maximum nagyobb szemcsemérethez rendelhető (50-80 pm), azaz ezen kerámiák kissé durvább szemcsések és közepesen osztályozottak. Az I.-S altípus kis mintaszámú (2 db) (66. kép), az ide tartozó kerámiák középszemcsések, közepesen osztályozottak és egy maximumos szemcseméret-eloszlásúak, tehát szeriális szövetűek (65. kép). Az átlagos szemcseméret 30 és 100 pm közötti. A törmelékes szemcsék a legtöbb esetben csak gyengén koptatottak. A kerámiák általában gyengén porózusak (a pórusok térfogat százalékos részesedése 2,3—3,6 tf%), a pórusok kerekdedek. A főzőfazekak II. anyagtípusa csak 4 db mintából áll (67. kép), ezek jellemzője, hogy igen tiszta, plasztikus megjelenésű alapanyagukba jelentős szemcseméret-hiátussal ágyazódnak a nem plasztikus elegyrészek (átlagosan 26,0 tf%; változékonyság: 22,4-32,9 tf%). A kerámiák rosszul-közepesen osztályozottak és két maximumos a szemcseméret-eloszlási görbéjük, szövetük kifejezetten hiátuszos (65. kép). A kisebb szemcsék esetében a szemcseméret átlag az agyagfrakcióba esik, míg a nagyobb szemcsék 100-500 pm-esek. A törmelékes szemcsék közepesen koptatottak, az előző típus (I.) szemcséinél általában kerekítettebbek. Az alapanyag tömött, plasztikus, de a szemcsék körüli elszíneződés és a képlékenyen begyúródó agyagfoszlányok miatt nem homogén. A kerámiák általában közepesen-jól porózusak (a pórusok térfogat százalékos részesedése átlagosan 4,8 tf%, változékonyság: 3,4-7,2 tf%), a nyúlt pórusok a kerámiaszövet plasztikus jellegét fokozzák. A nem plasztikus elegyrészek ásványos összetétele lényegében megegyezik az I. anyagtípuséval. Uralkodóan (> 60 tf%) metamorf ásvány- és kőzettörmelékek (mono-, polikvarc, csillám, csillámos kvarcit, fillit), illetve alárendelten magmás (granitoid és vulkáni) és üledékes (agyagos) kőzettörmelékek jelennek meg. Az egyes ásvány- és kőzettörmelék-típusokat csökkenő gyakorisági sorrendben ismertetem. A leggyakoribb (30 tf%) metamorf kőzettörmelékek (csillámos kvarcit és fillit) általában nagyobb méretű (250-1500 pm), koptatott szemcsék alakjában figyelhetők meg. A kevesebb, mint 25 tf%-nyi polikvarc irányítatlan szövetű, durvakristályos vagy irányított szövetű, finom-
