Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
61 113.2.4. A főzőfazekak és az összehasonlító üledékek vizsgálata II.3.2.4.1. A főzőfazekak mikroszkópos petrográfiai vizsgálatának eredményei A kerámia-leletanyag és annak megvizsgált része is túlnyomó többségben (78,9%) főzőfazekakból áll. A részletes anyagvizsgálat négy fő- és azon belül több altípust különített el. A domináns fazékanyagtípus (I.: 75,5%) mellett három kisebb jelentőségű (II.: 8,9%, III.: 6,7%, IV.: 8,9%) csoport is azonosítható volt. A főzőfazekak I. anyagtípusában a mintákban jelentős mennyiségű (átlagosan 31,5 tf%; változékonyság: 25,2-40,1 tf%) nem plasztikus törmelékes elegyrész fordul elő (mellettük a mátrix 64,8 tf% [55,9-71,1%], míg a pórusok 3,7 tf% [2,2-8,5%] arányban jelennek meg). A nem plasztikus elegyrészek többsége metamorf kőzet eredetre utal, így a hullámos kioltású poli- és monokristályos kvarc, a metamorf kőzet- és a csillámtörmelékek. Kisebb jelentőségűek a mélységi és kiömlési magmás kőzet eredetet jelző normál kioltású monokristályos kvarc, kálifoldpát és plagioklász ásványtörmelékek, illetve vulkáni kőzettörmelékek. Az agyagos üledékképződés, illetve a talajosodási folyamatok eredményeként a kerámiák anyagában gyakran előfordulnak agyagos kőzettörmelékek és elsősorban vasdúsulást mutató szemcsék (pl. limonitos borsók) is. Az egyes ásvány- és kőzettörmelék-típusokat csökkenő gyakorisági sorrendben ismertetem. Megközelítőleg 30 tf%-nyi a polikristályos kvarc (polikvarc), amely vagy durvakristályos (hullámos érintkezési felületű kristályok alkotta, irányítatlan szövetű), többnyire nagy méretű (250-800 pm), kevéssé koptatott szemcsék vagy finomkristályos (irányított szövetű), általában lapos, koptatott szemcsék formájában jelenik meg. Szinte minden polikvarc szemcsében nagyszámú, hullámos kioltású kristály van, a kristályok ritkán szutúrás vagy oldott határvonal mentén érintkeznek egymással. A szemcséken belül a szemcseméret-eloszlás változó (tisztán finom- vagy durvaszemcsés, illetve néhány nagyobb szemcse mellett sok apró). A metamorf kőzettörmelék (csillámos kvarcit, fillit) a törmelékes elegyrészek 26 tf%-át jelenti. Általában nagyobb méretű (250-1500 pm), koptatott szemcséket képez. A metamorf kőzettörmelékeken belül is két nagyobb csoportot lehet elkülöníteni: csillámos kvarcitok (hullámos kioltású kvarc és csillám [muszkovit-szericit], irányítatlan szövet) és fillitek (elsősorban muszkovit-szericit, kevesebb finomszemcsés kvarc, erősen irányított, gyűrt szövet). Néhány szemcse szegélyén opakásvány kiválás figyelhető meg. A nem plasztikus elegyrészeknek szintén jelentős hányadát képezik a hullámos (~20 tf%) és a normál (~2 tf%) kioltású, önálló, monokristályos kvarc ásványszemcsék. Méretük általában 80-120 pm, előfordulnak teljesen kerekített, koptatott és szögletes szemcsék is. Az alapanyagba ágyazódó törmelékszemcsék <10 tf%-át teszik ki a változatos megjelenésű és méretű (150-2000 pm) agyagos kőzettörmelék-szemcsék. Megjelenési formáik: (1) az alapanyag inhomogenitásaként értelmezhető, plasztikusan elnyúlt vagy kerekded agyaglepények; (2) a diffúz szegélyű, az alapanyagtól nehezen elkülönithető foltok, valamint (3) az éles határú, szabálytalan formájú, gyakran jelentős mértékben opacitosodott, akár nagyobb (100-200 pm-es) - az alapanyagban megjelenő szemcsékhez hasonló - törmelékszemcséket tartalmazó agyagos kőzettörmelékek. Egyes esetekben másodlagos, karbonátos átitatás jellemezheti ezeket az elegyrészeket. Megjelenésük alapján a Whitbread-féle osztályozási rendszerben305 agyagos kőzettörmeléknek (argillaceous rock fragments=ARF) minősülnek. A kálifoldpát mérsékelt mennyiségben (~2,5 tf%) jelenik meg és gyakran viszonylag üde, kevéssé koptatott, szögletes kristályokat alkot, szericitesedés csak néhány szemcsénél fordul elő. Ritka a pertitesedés, a kéttagú ikres kristály, illetve az ikerrácsozata alapján azonosítható mikroklin. Elvétve kvarchoz kapcsolódhat. Mikrokvarcit kis mennyiségben (~1,5 tf%) fordul elő a kerámiákban, közepes méretű (100-200 pm), viszonylag jól koptatott, szabálytalan alakú szemcsék formájában. Valószínűleg tűzkő eredetű. A kis mennyiségben (—1,5 tf%) megjelenő vulkánit töredékeknek két eltérő típusa figyelhető meg: egy felzites szövetű, átkristályosodott (vélhetően idősebb), sugaras megjelenésű kvarcból álló változat és egy üdébb (vélhetően fiatalabb), izotróp kőzetüvegből és aprókristályos plagioklászlécekből álló kőzettörmelék tipus. A kálifölpátnál erősebben bontott plagioklász kristályai általában ikerlemezesek, esetenként zónásak is. A kristályok ritkán üvegzárványokat tartalmaznak. A szemcsék általában mérsékelten koptatottak. Esetenként kvarccal együtt kristályosodva jelennek meg. A kerámiákban csak elvétve jelennek meg pátitos szövetű, koptatott, kis méretű (50-100 pm), detritális karbonátszemcsék. A muszkovit-szericit csillám általában az alapanyagba ágyazódó finom léces, lemezes formában (10-20 pm), ritkábban önálló vagy aggregátumszerűen összenőtt kristályként (200-500 pm) jelenik meg. Jóval alárendeltebb. akcesszórikus mennyiségben jelennek meg a biotit erősen pleokroós pikkelyei. Az opakásványok kis mennyiségben előforduló szemcséi általában kis méretűek (50-70 pm), alakjuk szabálytalan, izometrikus vagy hipidiomorf oszlopos. Az akcesszóriák, azaz a nagyon kis térfogat százalékos mennyiségben megjelenő szemcsék közt igen sokféle 305 Whitbread 1986.
