Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
47 érvvel próbálta meg igazolni Takács Miklós. Elsőként az A. Habovstiak által Bényben (Bína, Szlovákia) feltárt 5/63-as ház leletanyagát említi. E ház szerinte a legnagyobb valószínűséggel az államalapítás korában, tehát a 10-11. század fordulóján épült sánc alatt helyezkedett el. Az itt napvilágot látott korongolt bográcstöredék, amely minden bizonnyal egy gömbölyű aljú edény részlete, nem lehet későbbi a 10. század végénél.227 A bényi sánc építési ideje azonban korántsem ilyen egyértelmű. Az államalapítás idejére való keltezése egy történeti fikción alapul, melyet legutóbb Bóna István elevenített föl, igen élénk színekkel festett képet alkotva. Szerinte a Kárpát-medencében páratlan és Magyarországon egyedi típusú, helyzetű, és méretű jól keltezhető erődítmény csak katonai célt szolgálhatott. Megbízható régészeti adatok alapján a 10. század közepe után épült, és a 11. század második felében már elhagyott volt. Géza halála után ebben a Garam partján fekvő nagy katonai táborban övezte fel Hont és Pázmány lovag német módra, karddal, a Koppány ellen induló Istvánt. Úgy véli azonban, hogy a 14. századi krónikakompozíció egyik részlete, amely Istvánnak a Garam folyóban való felövezését említi, tévedés lehet, valószínűbb, hogy ez az esemény a folyó partján történhetett, ahogyan ezt a krónika egy másik részlete leírta. A gondosan tervezett nagy, hármas sáncmü nem lehetett a 997. év alkalmi alkotása, István minden bizonnyal készen kaphatta ezt atyjától.228 Ez az elbeszélés azonban olyan, mint az Attila Tiszába süllyesztett hármas koporsójáról szóló monda, amelyről Móra Ferenc oly találóan jegyezte meg: Ipolyi ültette el a magot, Jókai nevelt belőle fát, és Gárdonyi megszólaltatta rajta a fülemülét. Esetünkben Bél Mátyás ültette el a magot, vagyis ő volt az, aki elsőként leírta a bényi István királlyal kapcsolatos mondákat. Szalay László nevelte a fát, a 19. század első felében ő kapcsolta össze a krónika István felövezéséről szóló részletét a bényi mondákkal és a sánccal. A madarat pedig Zolnay László nyomán229 Bóna István szólaltatta meg, fentebb idézett elméletével. E regényes elbeszéléssel szemben a történeti adatok egészen mást bizonyítanak. Mivel a 14. századi krónikakompozíció több évszázadon át keletkezett, szövegeinek forráskritikája kifejezetten nagy körültekintést igényel.230 tén Takács megállapítása, hogy a vödörszerü bográcsok ritkák, időrendjük pontosabb kidolgozásához új, a mainál sokkal szilárdabb alapok szükségesek. Úgy vélte, hogy a Tiszától keletre számolhatunk velük a honfoglalást megelőző és utáni időből is. Vő.: Takács 1997a, 81, Takács 1997b, 218. Takács 2012,232-233, 241. A fazékszerű bográcsok túlnyomó részét pedig a 13. századra lehet keltezni. Használatuk a 12-13. században lendült fel, többségük fehérre égő agyagból készült. Vő.: Takács 1997a, 82-83, Takács 1997b, 218, 220, Takács 2012, 234, 241. Valójában tehát, az edénytípus 10. századi létével kapcsolatban, különösen, ha csak töredékek állnak rendelkezésünkre, nincs értelme különböző típusokról beszélni. 227 Takács 2009, 237, Vaday-Takács 2011, 549, Takács 2012, 230. 228 Bóna 2000, 82-84. 229 Zolnay 1977, 219-222. 230 Kristó 1999a, 361. Forráskritikai alapon pedig az elbeszélt eseményeknél későbbi betoldásnak kell tekintenünk az István felövezéséről szóló részleteket a következő okok miatt: 1) 936- 1065 közötti időből nincs kortárs adatunk a Német-római Birodalomban történt felövezésről. Ez viszont kétségessé teszi a krónika „német szokás szerint’’-i kitételét; 2) a 10-11. században példátlan lett volna, hogy egy uralkodót az alattvalói övezzenek föl, azaz ők részesítsék a hatalomból; 3) nem volt szokás, hogy az aktust ne az apa jelenlétében, a legünnepélyesebb keretek között hajtsák végre; 4) példátlan, hogy az egyházi részvételre semmilyen megjegyzés ne történjék, amikor pedig ez a szertartás lényegi része, ideológiai alapja volt; 5) István ebben az időben már jóval idősebb volt, mint amikor fel szokták övezni, azaz felnőtté avatni, az ifjakat; 6) a felövezés nem tartozhatott a koronázási szertartáshoz sem.231 A krónika „Gran” megjelölése nem a Garam folyóra vonatkozik, hanem Esztergomot említi német nevén,232 tehát semmiképpen sem hozható összefüggésbe Bénnyel. A régészeti adatok szintén nem támogatják Bóna elképzelését. Maga a vár is fel kellett volna, hogy keltse a figyelmet. Semmilyen rokonságot nem mutat ugyanis államalapítás kori várainkkal. Azok túlnyomó többségükben egyrészesek, szemben a bényi vár hatalmas, három koncentrikus, de egymással nem párhuzamos sáncával. 107 hektáros területével több, mint tízszerese a legnagyobb ispáni várunknak, a 8,7 hektáros soproni várnak.233 A bényi sáncokban sehol nem leltek faszerkezetet,234 ami viszont általános a korai várainknál.235 A fentiek fényében meglehetősen különösnek találom, hogy az a Bóna István, aki oly hevesen cáfolta a magyarországi 10. századi várépítészet létét,236 a bényi „katonai tábor” Géza idején történő építését magától értetődőnek találta. A szóban forgó házat feltáró Habostiak sem osztotta Bóna és Takács datálással kapcsolatos optimizmusát. Véleménye szerint ugyanis bényi sáncot biztos régészeti adatok alapján a 9. század végétől a 12. század közepéig lehet keltezni. Legfeljebb munkahipotézisként fogadta el a már említett, krónikakompozícióra alapított elméletet, azonban ennek igazolására további ásatásokat látott szükségesnek. A krónika „Gran” megnevezésének Garam folyóként való értelmezését ő is tévesnek tartotta, valószínűnek látva, hogy ez Esztergomra értendő.237 231 Veszprémy 2008, 72. 232 Györffy 1977, 116. 233 Meglehetősen különös, hogy a nagyságrendekkel kisebb, 15 hektáros zalavári várat viszont éppen mérete és alakja alapján Bóna kizárta az Árpád-kori várak közül. Vő.: Bóna 1998, 53. 234 Habostiak 1966a, 442^t49, Pomfyová-Samuel-2azová 2014, 23-24. 235 Bóna 1995, 1998, Wolf 1999a, 316. 236 Bóna 1998, 64. 237 Habostiak 1966a, 471, 476-478, 485; Habostiak 1990, 135. Felettébb különösnek találom, hogy Takács engem vádolt szelektív forráskezeléssel, mondván, hogy nem ismerem a bényi, kulcsfontosságú leletet. Még különösebb, hogy szerinte Habostiak nem figyelt fel a saját maga által ásott bényi várból előkerült cserépbog
