Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)

II. Az ispáni várat megelőző falu

44

a borsodi kerámialeletek több típusának, a vajköpülőnek is a szaltovói kultúra, valamint dunai bolgár területéről származnak a legközelebbi analógiái.181 Hasonló jellegű edényt szintén ismerünk a néprajzi anyagból is.182

Nemrégiben, egy Kompokon előkerült lelet kapcsán, az említett edények vajköpülőként való használatát törékenységükre hivatkozva megkérdőjelezte Takács Miklós.183 Amint azonban a fentebbi néhány példából is látszik, cserépedényeket egészen a közelmúltig használtak vajkészítésre. Nincs tehát okunk kételkedni a tárgyalt edénytípus korábbi használati módját illetően sem.

II. 3.1.8. A hiányzó cserépbográcsok

A borsodi kerámiatípusok számbavételénél feltűnő, hogy a több mint száz ép edény és igen nagy menynyiségű töredék között egyetlen cserépbográcsot vagy bográcstöredéket sem leltünk. A cserépbográcsokkal foglalkozó igen gazdag irodalom egyöntetűen úgy vélte, ez az edényforma a honfoglaló magyarsággal jelent meg a Kárpát-medencében, hozzátartozott annak jellegzetes, félnomád életmódjához. Éppen ezért különösen figyelmet érdemel, hogy a borsodi, minden kétséget kizáróan

10. századi magyar falu leletei közül hiányzik.184

A magyar középkor anyagi kultúrájának nincs még egy olyan tárgya, amellyel akár a hazai, akár a határainkon túli irodalom annyit foglalkozott volna, mint a cserépbográcsokkal. Középkori kerámiakutatásunk e tárgytípus vizsgálatával indult, és a közelmúltig szinte ki is merült ennek elemzésében. Míg a cserépbográcsok és a speciális életmódot folytató honfoglaló magyarság összekapcsolása tekintetében hazai kutatásunk egységes álláspontot képviselt,185 addig az üstök tipologizálására és időrendjük megállapítására tett nagyszabású kísérletet több bírálat érte.186 Ahhoz azonban, hogy e tárgytípus 10. századi meglétét bizonyítani tudjuk, időrendjének tisztázására feltétlenül szükség lenne. Biztosan 10. századi üstöt ugyanis egyelőre nem ismerünk, a tárgyak egy részének 10-11. századra való keltezése azon az axiómán alapult, hogy a Kárpát-medencébe érkező félnomád, nagyállattartó magyarságnak életmódjából következően szüksége volt egy ilyen edényfaj tára.187 Mint ismeretes, a 10-11. századi magyar sírokból idáig nem került elő

181 Köpülőedény került elő Sarkéiból: Pletnyeva 1959, 220, 8. kép, 1967, 122, 30. kép 6, Pletnyeva 1981, 47. kép 28. Bálint 1989, 49, 21. kép 7. Több köpülőedény látott napvilágot a dunai bolgár településeken is. Popino: Vázarova 1956, 12b kép. Dmitrov, Popino: Pletnyeva 1967, 122, Bogatoe: Herold 2004, 18, 23. j., Dinogetia: §tefan-Bamea-Com§a-Com$a 1967, 142, 79. kép 5.

182 Csupor-Rékai 2003, 68, 1. kép.

183 Takács-Vaday 2004, 35.

184 Részletesen: Wolf 2003, 100-103.

185 Parádi 1959, 27, Fodor 1975,261, 126. jegyzet, Takács 1997b, 210.

186 Mesterházy 1988, 24, Jankovich B. 1991, 190.

187 Szőke 1955, 89-90, Parádi 1959, 27, Fodor 1975, 263, 148. jegyzet,

Takács 1986, 128. skk

bogrács,188 holott más népeknél, amelyeknek településein a bogrács használata kimutatható, a sírleletek között is megtalálhatjuk ezt az edényformát.189 E jelenség okát Takács Miklós abban látta, hogy a kerámiát nem főzőalkalmatosságként, hanem az étel-ital melléklet tartására szolgáló edényként tették az elhunytak mellé. Ugyanakkor a magyarság körében még a leggazdagabbak esetében sem volt szokás, hogy konyhafelszerelést tegyenek a sírokba.190 Elgondolásának azonban ellene mondanak a 10-11. századi magyar sírokból előkerült kerámiával kapcsolatos megfigyelések. A leggazdagabbak sírjában ugyanis nemcsak cserépbográcsot, hanem másfajta kerámiát sem találhatunk, mivel őket nem az edényekben elhelyezett kásával, tejjel vagy egyéb folyadékkal, hanem rangjukhoz illően húsétellel bocsátották túlvilági útjukra.191 Az újabb kutatások azt is bizonyossá tették, hogy a sírokba tett kerámiákat nem külön erre a célra készítették, hanem a mindennapi életben használt edények közé tartoztak, legfeljebb valamivel kisebbek voltak azoknál.192 Ennek megfelelően e kerámiák között megtalálhatók a különféle méretű egyszerű, hengeres nyakú és füles fazekak, tálak, bordásnyakú és tölcséres szájú palackok, vagyis mindazok a típusok, amelyek a fentebb említett települések emlékanyagát is jellemzik. Sőt, a sírokból néhány olyan edény is napvilágot látott, amelyről biztosan tudjuk, hogy nem a korabeli Magyarországon készült. Ha tehát a sírokban a településeken használt valamennyi, helyi és import révén idekerült edényfajtát megtaláljuk, miért éppen a bográcsok hiányoznak belőlük?193 Erre a kérdésre nem lehet válasz a „háztartási” és „asztali” edé-188 Néhány 10-11. századi köznépi sír betöltéséből előkerült bográcstöredék esetében felvetődött a kérdés, a sír mellékleteként, tehát azzal egykorúnak lehet-e tekinteni őket. A témával foglalkozó kutatók azonban egyértelműen elvetették ezt az értelmezési lehetőséget. Minthogy minden esetben töredékekről van szó, kézenfekvőnek látszik, hogy az edénydarabok a temető területén, de annak felhagyása után létrejött településről származnak, csak másodlagos helyzetűek lehetnek, nem egykorúak a temetővel. Vö.: Takács 1993b, 458. Korábbi irodalommal. A sír és a közelében előkerült bográcstöredékek összetartozását nem lehetett igazolni a dabasi ásatás esetében sem. A temetőt viszont all. század első felétől a század második feléig keltezi ásatója. Vö.: Kovács 1985, 377, 382, Takács 2011, 534, 556.

189 Bogrács-, részben fémbográcsleletek ismeretesek az 5-6. századi szász telepeken és temetőkben, a 8-9. századi ősmordvin, volgai bolgár, a 9-10. századi bolgár-török, a késő avar, valamint a 12- 13. századi kun sírokból. Vö.: Fodor 1984, 106, Takács 1986, 13, 277-278. jegyzet, 25, 297, 301, 308. jegyzet, 26, 318-319. jegyzet, 131, 996. jegyzet.

190 Takács 1986, 24, 294. jegyzet.

191 Révész 1996b, 186-187, 191. Eddigi ismereteink szerint ritkán fordult elő, hogy húsételt és edényben más túlvilági útravalót is adtak a halottak mellé. Vö.: Horváth-Merva-Tomka 2012, 392, Kvassay 2013,502-503.

192 Kvassay 1982, 43, Kvassay 2013, 502, Takács 1997b, 206, Merva 2016, 68.

193 Uwe Fiedler úgy vélte, érthető, hogy a honfoglaló magyarok sírjába nem helyeztek cserépbográcsot. Álláspontját azonban részletesebben nem fejtette ki. Máshol viszont úgy érvelt, hogy a korongolt, fémüstöt utánzó cserépbográcsok létét a honfoglaló magyar emlékanyagban semmiféle jól datálható lelet nem bizonyítja. Vélemé-