Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
V. Az ispáni vár utóélete, Borsod a 16-18. században
323 szehasonlítva ugyanis jegyzeteit1652 az eredeti tanúkihallgatási jegyzőkönyvvel,1653 láthatjuk, hogy ott még a valóságnak megfelelően a malom felgyújtását jegyezte fel. Később azonban, a megyei monográfiában1654 ebből már a várkastély felgyújtása lett. Borovszky tévedése természetesen nem jelenti azt, hogy kételkednünk kell a tanúkihallgatási jegyzőkönyvben elmondottak hitelességében is. Nemcsak azért, mert a tanúk hivatalos személy előtt, maguk is hivatali minőségükben, eskü alatt vallottak, és a kor felfogása szerint hamis tanúskodásukkal a lelkűk üdvösségét kockáztatták volna.1655 Hanem azért is, mert az adatok nagy részét más forrásból ellenőrizni tudtuk. így biztos, hogy Borsod, Edelénnyel és Sáppal együtt, valóban Szapolyai János tulajdonában volt, már jóval királlyá választása előtt, 1504-ben is.1656 Szapolyai 1526-ban Kállai Jánosnak tett adományát ugyancsak hiteles iratok bizonyítják.1657 De vannak adataink arról is, hogy Ferdinánd király 1535- ben Szendrő várával együtt Bebek Ferencnek ajándékozta Edelényt is.1658 Bebek Ferenc azonban nem elégedett meg azzal, hogy Edelényt „hivatalosan” megszerezte Kállai Jánostól, hanem erőszakkal elfoglalta, és hatalmában tartotta más birtokait, Sápot és Borsodot is. Ez ellen Kállai János 1539-ben a leleszi,1659 1546-ban pedig a váradi káptalan előtt tiltakozott.1660 S minthogy ezek az adatok a valóságnak megfelelően szerepelnek a tanúvallomásokban, nincs okunk kételkedni a borsodi castellummal kapcsolatos információ hitelességében sem. Már csak azért sem, mert a várbelső feltárása során sikerült rábukkannom e várkastély maradványaira is. Nováki Gyula és Sándorfi György nem utolsósorban azért kételkedett a várkastélyról szóló híradás hitelességé-1652 BML XV-17, Borovszky jegyzetei, Borsod. A jegyzetekből egyértelműen kitűnik, hogy a malom felgyújtásáról van szó. 1653 MOL NRA fasc. 1738. Nr. 56. 1654 Borovszky 1909, 88-89. Az eredeti vallomás latin szövegének kijegyzetelése során ejtettek néhány hibát (expugnationis helyett expugnatione, Francisci helyett Franciscum). így feltehető, hogy a monográfia írása során maga Borovszky is nehezen tudta értelmezni saját jegyzeteit. 1655 Lásd : Arany János: Fiamis tanú című balladáját. A témával bőségesen foglalkozott a néprajzi irodalom. Vő.: Takács 1987. további irodalommal. 1656 Putnoki cs. Lt. Fasc. 25. nr, 25, Vő.: Borovszky 1909, 75. 1657 MÓL NRA fasc. 830. Nr. 33, Losonczy család levéltára fasc. 10. Nr. 133.VÖ BML XV-17. Borovszky jegyzetei Edelény. 1658 MÓL NRA fasc. 178. Nr.l. Más forrásunk szerint Bebek Ferenc magától Szapolyaitól eszközölte ki 1538-ban hogy Szendrő mellett Edelény birtokába is beiktassák. MÓL NRA fasc. 1565. nr. 73. Vö.: Borovszky 1909, 73. Ismét más forrásunk szerint azonban Edelényt csak 1543-ban szerezte meg Bebek Ferenc. Jászó St. B. F 4/N 147. vö. BML. XV-17. Borovszky jegyzetei Szendrő. 1659 MÓL NRA fasc. 1750. nr. 17. 1660 MÓL NRA fasc. 252. nr. 39. Adataink azt bizonyítják, hogy Bebek Ferenc többször is kísérletet tett Borsod megszerzésére. Az adóösszeírásokból úgy látszik, hogy 1544-re ez sikerült is neki. Ekkortól említik ugyanis a falut Bebek-birtokként. Ebben az évben még megemlékeznek Fekete Péter itteni portáiról is, 1546-tól azonban úgy tűnik, Bebek az egész falura rátette a kezét. MÓL Dica 1544, 1546, 1552-1556. Vö.: BML XV-17. Borovszky jegyzetei. ben, mert „Az 1987-ben megkezdett ásatás a földvár belső területének nagy részére kiterjedt, de ennek nem találta nyomát.”1661 1992-1994 között azonban, a vár északnyugati oldalán, közvetlenül a sánc mellett, illetve részben a leomlott sánc alatt ennek az épületnek több maradványát is feltártuk. Az 1-1,5, méter széles alapozásmaradványt a sánc irányával párhuzamosan, megközelítőleg észak—déli irányban találtunk meg. Keleti széle határozottan kirajzolódott, a nyugatit azonban kevésbé jól lehetett megfigyelni. Az erősen bolygatott környezetben csak a legalsó rétegét tárhattuk fel. Az alapozást 11 méter hosszan tudtuk követni, amely az északi oldalán mintegy 3 méterre kiszélesedett. Itt az egykori épület egy sarkát sejthetjük. A csekély maradványok miatt azonban ezt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal (194. kép). Az alapozásmaradványon egy I. Ferdinánd által 1544-ben Körmöcbányán veretett dénárt (CNH. III. 40. H935, 195. kép),1662 közelében pedig egy köpűs szárú zablát leltünk (48. tábla 6). E speciális zablaforma a 15—16. században egyaránt megtalálható. Ebből az időből valók a felvidéki és az alföldi példányok is. A zablatípus a 15. századi városi kézművesség jól ismert terméke volt. Erre mutat, hogy a nürnbergi Mendel alapítvány Hausbuchja is ábrázolja a városi kantárkészítő termékei között.1663 Hasonló zablát találtak Sarvalyon,1664 Zsaluzsányban (Zaluzany, Szlovákia),1665 Abaúj széplakon (Krásna nad Homádom, Szlovákia),1666 a sárosi (Sarissky hrad, Szlovákia), a terebesi (Trebisov, Szlovákia), a késmárki (Kezmarok, Szlovákia),1667 a sioni (Kutna Hóra, Csehország),1668 az ozorai várban,1669 a pilisszentkereszti kolostorban,1670 Műhibán,1671 valamint a Kecskemét környéki településeken is.1672 De hasonló lehetett a Leszih által a református templom melletti temető területén lelt darab is.1673 A zablát tehát nemcsak a vele együtt talált érem, hanem a párhuzamai is a 16. századra keltezik. Az alapozásmaradványok bontása során néhány késő középkori cseréptöredéket is találtunk. A castellum felszereléséhez tartozhatott az a késő középkori leletanyag is, amelyet azonban nem itt, ha-166! Nováki-Sándorfi 1992, 30. 1662 érem meghatározásáért Tóth Csabának tartozom köszönettel. 1663 Holl-Parádi 1982, 58-59. A szerzőpáros úgy vélekedett, hogy az ilyesfajta zablák az ásatásokon ritkán kerülnek elő. Az újabb feltárások azonban azt igazolták, hogy a típus képviselői várakban, városi és falusi környezetben egyaránt előfordultak, vagyis a korszakban általánosan elterjedt, gyakori lószerszámok lehettek. 1664 Holl-Parádi 1982, 100. kép 4, 147. kép 1665 Polla 1962, XI. tábla 14. 86. 1666 Polla 1986j 261-262, 126. kép 5, XVI. tábla 4. 1667 Slivka 1980, 257-259, 16. kép 3-5, 18. kép 1-3, Polla 1971, 70. kép 8, 121. 1668 Janská 1963, 75. kép, 246. 1669 Gere 2003, 34, 16. tábla 6, 8-9. 1670 Holl 2000, 37, 55. kép 1. 1671 Laszlovszky-Pusztai-Tomka 1997, 199, 7. 1672 Szabó 1938, 118. 563. kép, Szabó 1954, 138. XXXIV. tábla 7. 1673 Leszih 1927, 86. „Megemlítem, hogy egy feszítő zabla kúp (alakú) tengelye is előkerült innen. XV-XVI. századbeli feszítő zablákon látni ilyen alkatrészt.”
