Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
291 ában lelt példányokat is.1477 Ezzel szemben a Daugmalában előkerült példányt importból származó leletnek határozták meg, amely sok más tárggyal együtt délről, oroszföldről került a Baltikumba.1478 Hasonlóképpen vélekedik Kostrzewski a radzikówi csat kapcsán. Szerinte orosz import tárgy, amely a szlávok lakta kelet-balti vidéken terjedt el.1479 A líra alakú csatokat, köztük az általunk vizsgált csoportot is, bizánci, fekete tengeri típusnak határozza meg Niederle, amely szerinte orosz közvetítéssel terjedt el Közép-Ázsiában és Közép-Európában.1480 Keleti, esetleg orosz import tárgynak tartja Hensel a kruszwicai csatot és párhuzamait.1481 Káma-vidéki importnak értelmezi Marciniak a strzemieszyce-i példányt.1482 A kelet-nyugati kereskedelem révén odakerült tárgynak véli Mertins a sziléziai darabot.1483 Kijevi, esetleg bizánci készítménynek tartja e csattípust Cleve.1484 A típus eredetét illetően tehát korántsem egységes a nemzetközi szakirodalom. A csatok lelőhelyeit térképre vetítve (184. kép) pedig meg kell állapítanunk, hogy e tárgytípus elterjedési területe távolról sem korlátozódik a Baltikumra. Sőt, éppen a Baltikumban található belőlük a legkevesebb. Az általam ismert példányok a Ladoga-tótól a Fekete-tengerig, a Kámától a Dunáig hatalmas területen elszórtan kerültek elő. A lelőhelyek a Dnyeper, Dnyeszter, Visztula mentén, valamint a Fekete-tenger mellékén koncentrálódnak. A leletek tömeges előfordulását azonban egyelőre sehol sem lehetett megfigyelni. Egy-egy lelőhelyen legfeljebb egy-három darabot találtak. Meglehet, hogy ezek az adatok azt a már korábban is felvetődött elképzelést erősítik, miszerint a tárgyalt csattípus olyan kereskedelmi áru volt, amely hatalmas területen elterjedt, de nem köthető kizárólagosan egyetlen népcsoporthoz sem.1485 Esetleg ezzel függhet össze, hogy egyes példányok igen jó minőségűek, a csatkarika rovátkolásai betüszerűek (Volnoje, Szabolcsveresmart, Borsod), míg mások durvább kidolgozásúak (Bolgár, Plisznyeszk, Czama Wielka, Viszokino). Ez indokolhatja a niellódísz nélküli (Semdolina), illetőleg a vasból készült darabot (Dinogetia) is.1486 A gyűjtésemben szereplő darabok lelőhelyei azonban egyelőre nem rajzolják ki egyértelműen a korszak egyetlen nagy kereskedelmi útvonalát sem.1487 1477 Stefan-Bamea -Comja-Comja 1967,298. 1478 Mugurevics 1965, 127. 1479 Kostrzewski 1949, 273. 1480 Niederle 1931, 174, 176. 1481 Henzel 1961, 113. 1487 Marciniak 1960, 169-170. 1483 Mertins 1906, 142-144. 1484 Cleve 1929, 261. wes Révész 1989, 537, Istvánovits 2003, 448. üss Mindezt természetesen roppant nehéz megítélni a különböző technikai színvonalon és minőségben közölt ábrák alapján, igy a csatok számottevő különbözőségével kapcsolatos elképzeléseket egyelőre fenntartással kell kezelnünk. Biztosabb fogódzópontot csak a niellódísz nélküli és a vasból készült darab jelenthet. 1487 A korszak egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala vízi út volt, amely a Balti-tengertől a Fekete-tengerig vezetett. Hasonlóan je-Ezzel szemben igen szembetűnő, hogy a csatlelőhelyek koncentrálódási területe és a besenyő-úz-csornije klobuki népcsoportok szállásterülete mennyire egybeesik.1488 Kifejezetten e népcsoportok emlékanyagai között tárgyalja a potoki csatot Pletnyeva.1489 A leletek nagy többsége kurgánsírokban látott napvilágot, amely ugyancsak a késői nomád népcsoportokhoz való kötődést erősíti.1490 A szabolcsveresmartihoz hasonló baltacsüngő újabb két példánya Hajdúhadház-Cégényből,1491 illetve Sály-Örsúr várából került elő.1492 Ezek kapcsán ismét felmerült a hazai szakirodalomban, a csatok és a baltacsüngők korai keltezése, illetve a tárgyak varég-szláv zsoldosokhoz való kapcsolása.1493 A témával legújabban foglalkozó kutatók azonban megállapították, hogy e miniatűr balták a csatokhoz hasonlóan 11-12. századi környezetből származnak, és igen nagy területen elterjedtek. S bár a baltacsüngők egyértelmű kapcsolatot jeleznek a skandináv, nyugati szláv, balti, rusz kultúrkörrel, semmi sem bizonyítja, hogy kizárólag a keleti szláv harcosokhoz lehetne kapcsolni őket. A magyarországi, egyre szaporodó példányok sem tekinthetők kizárólagosan a 10-11. századi rusz-varég katonai jelenlét bizonyítékának.1494 A baltacsüngők elterjedését nézve kitűnt,1495 hogy a szabolcsveresmartihoz hasonló csat és baltacsüngő együttes előfordulása nem egyedi eset, amely részben ismét a két tárgytípus egy időben való használatára, részben pedig arra mutat, hogy viselőiket is feltehetően hasonló körben kell keresnünk.1496 lentős volt a Novgorodból a Volgán át a Kaszpi-tenger és az arab világ felé vezető út. Vö.: Font 1995, 76. 1488 Rasovskij 1933, 52-60. I. tábla, Nagrodzka-Majchrzyk 1985, 31. V, 44. VIII, 79, XI, Pletnyeva 1958, 1, kép, 5. kép 1489 Pletnyeva 1973. 1490 Pletnyeva 1959, 153-155, Pálóczi Horváth 2014, 30. 1491 Fodor 2001, 25. 1492 http://homregeszet.tumblr.com/post/105179589900/viharisten-a-hegyen. Letöltés ideje: 2016. június 29. 16. h, Füredi et al. 2016, 420-421,22. kép. 1493 Fodor 2014, 616. 1494 Kucypera-Wadyl 2011, 125, 128, Table 1, Füredi et al. 2016, 427, Füredi et al. 2016, 427^128. 1495 Panasiewicz-Wotoszyn 2002, 256-257, 5. kép 45, Kucypera- Wadyl 2011, Fig. 6. 1496 A 10. század végére, 11. század elejére keltezett csat és a baltacsüngő varég-szláv zsoldosokhoz való kapcsolásának egyik legfőbb érve az volt, hogy egy forrásunk Imre herceget dux Ruizorumnak nevezte. Ez alapján a kutatók feltételezték, hogy Imre herceg az elsősorban keleti szláv harcosokból álló királyi testőrség vezetője lehetett, és e testőrök hozhatták magukkal a szóbanforgó tárgyakat. Vö.: Német 1975, 18, Révész 1989, 536, Fodor 1996b, 173, Fodor 2001, 25, Fodor 2014, 616. A 11. század végén, 12. század elején, amikorra ezeket a tárgyakat ténylegesen keltezni lehet, ez a helyzet azonban már nem állt fent. S bár, mint már volt róla szó, ebben az időszakban a magyar-orosz kapcsolatok intenzívebbek voltak, mint all. század elején, a hazánkba érkező zsoldosok elsősorban nem a kijevi Rusz harcosaiból, hanem a késői nomádokból, besenyőkből, űzőkből, fekete süvegesekből kerültek ki. A 12. század első harmadának királyi testörségét is ők alkották. Vö.: Györfíy 1990, 113, 115-117, 119, Pálóczi Horváth 2014, 41.
