Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
251 53. táblázat. Északkelet-magyarországi oxidos vasércek (Rudabánya, Martonyi) és gyepvasércek (Somogyszob, Bagamér) összetétele (N.a. - nem elemzett; k.h.a. - kimutatási határ alatt (Az oxidos vasércek adata Morvái 1966, míg a gyepvasércek adatai Gömöri 2000 munkájából származnak) Főelem oxid (t%) FeA MnO Ti02 MgO A1A CaO PA SiO,BaO Total Rudabánya 60,79 1,30 0,36 0,32 0,24 0,48 0,40 8,43 13,08 85,40 Martonyi 46,03 1,88 0,10 3,62 0,89 12,46 0,04 4,22 6,86 76,10 Somogyszob 56,06 0,52 0,10 0,40 0,68 1,68 2,22 19,50 k.h.a.81,16 Bagamér 34,26 6,92 0,77 n.a.n.a. 3,32 4,90 14,54 k.h.a.64,71 hozható egy kovácstüzhely változékony hőmérsékleti körülményeivel, a salak szakaszos, a tűzhely többszöri felhevítése során történt képződésével. A vasszemcsék, és egyes salakrészek szilánkos tört jellege arra utal, hogy a salak felhamozódása közben kovácsolás történt. Ez magyarázza a vasszemcsék-szilánkok egyes belső határfelületek mentén tapasztalt pászmás-sávos eloszlását, illetve gázhólyagokban történő morzsalékos előfordulását is. A salaklepényben és töredékeiben előforduló faszénzárványok is arra utalnak, hogy a salak a kovácstüzhely faszénágyán, azon részben átcsöpögve szilárdult meg. A kis fajsúlyú, uralkodóan üveges anyagú, cseppes struktúrájú salakban szintén tapasztaltuk fayalitos-wüsztites salaktörmelékek és vasszilánkok előfordulását, amely e salaktípust is a kovácsolás folyamatához kapcsolja. Az imolai típusú bucakohók környezetéből előkerült folyósalakokra a homogénebb belső szerkezet és a gyors, egyszeri hűlésre utaló szövetek jellemzők. Az, hogy a borsodi ásatáson vasbuca (4. minta) is előkerült, önmagában még nem támasztja alá azt, hogy Borsodon vaskohászat is folyt a 10. században. A vasbuca morfológiai elemei arra utalnak, hogy egy nagyobb bucából lehasított darabként kerülhetett a lelőhelyre. A salakzárványok kerekített jellege és a vas karburizálatlan állapota jelzi, hogy a bucatöredék jelentősebb kovácsoláson még nem ment keresztül. Valószínűsíthető, hogy a lelőhely nagy fajsúlyú és morzsalékos vasszemcséket, nagyobb vasdarabokat tartalmazó salaklepényei (1-3. minta) éppen az ilyen jellegű, hasítással kisebb méretű darabokra szabdalt vasbucák kovácsolással történő feldolgozása során képződtek. A borsodi kovácssalak és az imolai folyósalak üveges alapanyagában a bárium feldúsulását tapasztaltuk. Noha ez az elem származhat a salakképző adalékanyagként használt homok foldpátjaiból is, e megfigyelés különös jelentőséget kap annak tükrében, hogy az imolai típusú bucakohók előfordulásai térben mintegy körülölelik a rudabányai vasércelőfordulást (163. kép). A 53. táblázatból látható, hogy a rudabányai oxidos vasérc (amely a vaskarbonátos és részben fém-szulfidos ércesedés felszíni oxidációja során keletkezett) jelentős mennyiségű báriumot is tartalmaz. Ezzel szemben a gyepvasércekben - amelyek felhasználása elsősorban a nyugat-magyarországi területeken ismert e korból1051 - a bárium feldúsulása nem jellemző. A vassalakok kémiai jellemzői tehát valószínűsítik azt, hogy a rudabányai (és martonyi) vasércelőfordulások képezték a vizsgált terület kohászatának és kovácsmühelyeinek nyersanyagát a 10-12. században. Ez a következtetésünk összhangban van a területen korábban végzett kutatásokkal.1052 II 1.5.5. Összefoglalás A vizsgálatokat régészeti szemszögből összegezve megállapíthatjuk, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben a honfoglaló magyarság nemcsak a gyepvasércet ismerte. A rudabányai ércet már a 10. században is használták őseink. Ebből következik, hogy nemcsak vasfeldolgozási, hanem bizonyos bányászati ismereteik is kellett, hogy legyenek. Ezzel kapcsolatban Gömöri János Sopron környéki, kópházai kutatásai alapvetők.1053 A borsodi kovácsmühely- és salakmaradványok egyben arra is rávilágítanak, hogy csakúgy, mint a középkor későbbi időszakaiban, 10. századi falvainkban és az ispáni várakban is működtek, működhettek a helyi igényeket kiszolgáló műhelyek. E műhelyeket Északkelet-Magyarországon a rudabányai vasérctelep nyersanyagbázisán működő kohók látták el vassal. III.6. IDŐREND Az 1. ház, valamint az 1-2. kemence leletei között többségben van a fogaskerékmintával díszített kerámiatöredék. A fogaskerékkel benyomott minta megjelenését a pénzzel keltezett andomaktályai fazék alapján (legkésőbbi pénz Kálmán: 1095-1116) all. század második felére teszi a kutatás.1054 Ugyanerre az időre keltezhetők a halimbai1055és a majsi,1056 * I. László- (1077-1095), valamint Kálmán-pénzekkel keltezett temetőrészletben lelt 1051 Gömöri, 2000. 1052 Heckenast et al., 1968. 1053 Gömöri, 2000. 1054 Parádi 1963, 223, Szabó 1975, 23-24, Takács 1996b, 340, Merva 2016, 70, Merva-Szakmány 2016, 470. 1055 Török 1962a, 96, 114. 1056 Kiss 1983, 102. tábla 3, 104. tábla 4, 105. tábla 3, 106. tábla 4, 107. tábla 1.
