Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
250 lyamatot tükrözi, és például a vizsgálataink körébe vont imolai salakdarabon is jól megfigyelhető. A salak folyása következtében a felszínén sajátos fonatos-kévés szerkezet alakul ki, míg az ellentétes oldalon a salak rendszerint sima, hiszen a kohó előtti talajon szilárdul meg. Mindez a trizsi és kazincbarcikai salakra is jellemző (167. kép, А, В és C). További sajátossága e folyósalakoknak, hogy a tüztér egyéb anyagaitól elkülönülve történt megszilárdulásuk, és ezért például faszénzárványokat nem tartalmaznak, és a salak anyaga rendszerint tömör, egyveretű. A kohón kívüli megszilárdulás egyben viszonylag gyors hülést is jelent, ezért a folyósalak fonatos felszíne üvegesen fénylő és sima. III. 5.2.2. Mikroszkópos jellemzők A folyóssalakok kristályos alkotóinak összetétele lényegében megegyezik a borsodi nagy fajsúlyú salaklepény és töredékeinek összetételével, azaz főként fayalitot, wüsztitet, leucitot és üveges alapanyagot tartalmaznak a ritkán előforduló («1% mennyiségű), kis méretű (tizedmilliméteres) vasszemcsék mellett. Mindezek mellett az imolai folyósalakban spinell (FeAl204) előfordulását is azonosítottuk. A borsodi salaklapényekkel szemben azonban lényeges különbség az, hogy a folyósalakok homogénebb szövetűek, anyaguk belső rétegződése, éles szemcseméret- és összetételbeli változások nem tapasztalhatóak bennük. A gyors hűlés következtében a wüsztitre a finomszemcsés „tűs-dendrites” és „kerekded-dendrites” megjelenés, illetve az üvegesleucitos alapanyagba ágyazott finomszemcsés wüsztit előfordulása jellemző (167. kép D, E és F). A wüsztit helyett esetenként (imolai salak) spinell alakult ki, amelynek oktaéderes kristályai a „tűs-dendrites” szövetnek megfelelő füzérekbe rendeződve fordulnak elő. A fayalit a wüsztithez képest durvakristályos (több tized milliméteres nagyságú) és vázkristályos-prizmás kifejlődésű. A zömök fayalitprizmákat és a „kerekded-dendrites” wüsztitet tartalmazó salakrészek kisebb mennyiségű (10-20%) térkitöltő üveges-leucitos alapanyagot tartalmaznak, mint a nyúltprizmás fayalitot, illetve „kerekded-dendrites” wüsztitet tartalmazó salakrészek (40-50% üveges alapanyag: vö. 167. kép E és F képeit). A vasszemcsék kerekített-pecsétes megjelenésüek, és a salak egyéb kristályos alkotóinak és halmazainak töredékei hiányoznak a folyósalak összetételéből. I1I.5.3. A vassalakok kémiai jellemzőinek néhány sajátossága A különböző vassalakok és a bucatöredék kristályos fázisainak összetételében csak kis mértékű változékonyságot tapasztaltunk az elektronmikroszondás elemzések alapján. így például a fayalitra általában jellemző a CaO és a MnO néhány súlyszázalékos jelenléte, illetve a wüsztitre a MnO szintén százalékos nagyságrendű előfordulása. A vasszemcsék szinte teljesen tiszta vasat tartalmaznak a Mn tizedszázalékos előfordulása mellett. A salakok üveges alapanyagának összetételében a Si-, Al-, Fe-, Ca-, és Mn-oxid rendelkezik a legnagyobb koncentrációkkal 1-2 súly % P205 tartalom mellett. Figyelemre méltó azonban az, hogy mind a borsodi salaklepényben, mind az imolai folyósalakban a bárium jelentősebb koncentrációit is azonosítottuk (52. táblázat). 52. táblázat. Vassalakok üveges fázisainak összetétele elektronmikroszondás elemzések alapján. A kovácssalak (ép salaklepény) és a vasbuca salakzárványának elemzése a borsodi mintákból készült, a folyósalak elemzése az imolai salaktöredékből készült, n.a. - nem elemzett; k.h.a. - kimutatási határ alatt oxid (t%) Kovácssalak Vasbuca Folyósa: CaO 10,49 15,22 8,28 K20 2,98 2,3 8,93 FeO 31,15 17,6 20,97 Na20 n.a. n.a. 1,91 Si02 39,95 37,5 39,36 PA 1,46 2,01 1,30 BaO 1,62 k.h.a. 0,15 MnO 2,76 9,73 1,12 ai2o3 8,59 12,45 16,63 MgO 1,00 2,47 k.h.a. Total 100,00 99,28 98,66 FII. 5. 4. A vizsgálati eredmények értékelése A borsodi ásatásokból előkerült salakok és a kohászat során képződött imolai, trizsi és kazincbarcikai folyósalakok morfológiai jellemzői lényegesen eltérnek egymástól. A borsodi nagy fajsúlyú ép plan-konvex salaklepény morfológiai jellegei kovácstűzhely magjában képződött salakokkal vethetők össze. Az erre utaló szignifikáns morfológiai elemek a következőek: • a salaklepény felülnézetben és keresztmetszetben tapasztalható egyik irányban kissé nyúlt jellege; • a salaklepény felső „plan” oldalának sima, üveges felszíne; • a salaklepény alsó részének tagolt-faszénlenyomatos és salakcseppes struktúrája. Mindezek a jellegek megfigyelhetőek más, hasonló korú kovácsműhelyekből előkerült salakokon.1050 A salaklepény és töredékeinek szöveti inhomogenitása, a változó szemcseméretű és összetételű anyagrészek éles határfelületek mentén történő érintkezése arra utal, hogy a salak egyes részei különböző körülmények között történő megszilárdulás során, mintegy egymásra rétegeződve tapadtak egymáshoz. Ez a sajátosság összhangba 1050 Molnár 2006.
