Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
247 ^____■^Tornaszentandrps*''^-\ „.................Juhrizs Martohvi ^ 3? \ Gomorszollos / гЛ _ A D , , . £ Mogyoróska ■ 1фощ NoЛ* * • elsőkilpcsény / ; ---- м Borsodi vár r J"" s‘* п Л ^ j> / A ^ Kázjnchat Uppony fi ^kp p> 9?Ж Tisza Mád t30 km Árpád-kori vaskohók □ Nem vizsgált salaklelőhely □ Vizsgált salaklelőhely Árpád-kori kovácsműhely ф Borsod Vasérclelőhelyek Limonitos-hematitos vasérc (szideritesszulfidos érc mállási zónája) Limonitkonkréciós pannon homok 163. kép. A borsodi salaklelőhely, Árpád-kori kohászati központok és érclelőhelyek elhelyezkedése Északkelet-Magyarországon a plan-konvex jellegű salaklepénnyel. E sajátosságok közül a faszénzárványos jelleg (164. kép E), a „domború” oldal tagolt (salakcseppes) struktúrája, továbbá a gázhólyagok elnyúlt-szabálytalan alakja és a salakdaraboknak a simább felszínü oldalán történő csoportosulása emelhető ki (164. kép, F és G). A 4-3-2,5 cm legnagyobb átmérőkkel jellemzett kis fajsúlyú salakcsepp (3. minta) kerekded képletekből öszszeálló, szabálytalan alakú anyaghalmaz, amelynek felülete sima, fényes, üveges jellegű, helyenként másodlagos vasoxidok foltjaival (164. kép, H). A tört felületrészeken, illetve metszetben jól kitűnik az anyag gázhólyagos-porózus jellege. A gázhólyagok a salaklepényhez és töredékeihez képest kisebb méretűek (< 0,5 cm) és kevésbé szabálytalan alakúak. A vasbuca (4. minta) szabálytalan alakját az jellemzi, hogy míg az egyik oldalán egyenetlen-tört felszín figyelhető meg, addig a többi részeken kerekített felületekkel határolt (165. kép, А, В és C). A tört felület előfordulása arra utalhat, hogy all cm legnagyobb átmérőjű és 7 cm legnagyobb magasságú vasdarab egy eredetileg nagyobb méretű buca darabolásából származhat. A tört felszín kivételével a buca egyéb felületeiről a vas-oxid-rétegek viszonylag könnyen, héjas-karéjos elválással lemorzsolhatóak voltak. A porózus vas-oxid-rétegek különös sajátossága az, hogy bennük növénymagmaradványok is felismerhetőek. A buca belső, még nem oxidált része a tört felület mentén igen kemény, szívós anyag. III.5.1.1.2. Mikroszkópos jellemzők A salakdarabok polirozott vékony csiszolatain áteső és ráeső fénymenetű polarizációs mikroszkópban kitűnik az anyag szövetének inhomogén jellege. Az inhomogenitás a salak anyagát alkotó összevetők méret- és alakbeli változékonyságából, és egymáshoz viszonyított arányuk eltéréseiből adódik. A salaklepény és a lepénydarabok anyagát kristályos fázisok és a kristályos fázisok közötti teret kitöltő üveges alapanyag alkotják. A kristályos fázisokat uralkodóan a fayalit (Fe2Si04) és a wüsztit (FeO) képletei alkotják, míg az üveges alapanyagban esetenként a leucit (KAl,Si206) is megjelenik térkitöltő fázisként, továbbá a vas egyes szemcséi és cseppjei is előfordulnak mind a fayalitos-wüsztites halmazokban, mind az üveges alapanyagban. A legszembetűnőbb sajátosság a wüsztit halmazainak alak- és szemcseméretbeli változékonysága. A wüsztit-gazdag (>70% wüsztit-tartalom) részeken az „agytekervényes” jellegű szövetet alkotó kerekded, 0,1 mm körüli méretű szemcsék halmazai jellemzőek (166. kép, A). A wüsztittartalom csökkenésével a kerekded szemcsék mérete csökken, és „kerekded-dendrites” szövet válik uralkodóvá (166. kép, B), amely a wüsztittartalom további csökkenésével finom szemcseméretű (< 0,05 mm) „tüs-dendrites” szövetűvé válik (166. kép C). Továbbá előfordulnak szinte wüsztitmentes mezők, amelyben a wüsztit csak egy-két tizedmillimnéteres, elszigetelt, kerekded szemcsékként jelenik meg.
