Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
216 137. kép. Az 1998. évben talált erdei gyümölcsök terméseiből és magjaiból készült liktárium maradványa (5. minta) 138. kép. Növényi szőrképlet az 1998. évi liktáriummaradvány 5. mintájában (400 x nagyítás) 0 139. kép. Tricarpellat típusú pollen az 1998. évi liktáriummaradvány 5. mintájában (400 x nagyítás) tott gyümölcsökből származó rostot, szőrt stb. figyeltünk meg(138. kép). Pollent is találtunk (139. kép). Mivel őszi időre utalnak a gyümölcsök, és ekkor már a növényfajok pollenprodukciója erősen visszaesik, ezért megkockáztatjuk, hogy méz is lehetett az edényben, ami egyébként mint édesítőszer szükséges is kellett, hogy legyen a savanykás gyümölcsök ellensúlyozásaképp. Az említett pollen trikarpellat típusú. Ilyen az általunk találthoz hasonló ún. trikarpellat típusú pollenje van például a pillangósvirágúak közül a magyarországi mézben sokszor előforduló kúszó herének (Trifolium repens). Ez az ételmaradvány minden eddig vizsgált élelmiszermaradványtól különbözik. Úgy tűnik, hogy itt erdei gyümölcsökből (főként kökény, de vadalma, vackor, vadrózsa, som is) talán mézzel ízesített liktárium (a középkor kedvelt, a mai lekvárnál hígabb csemegéje) vagy peszmeg (fojtott, főzéssel tartósított gyümölcslé) készült, amelyet nyilván nem lehetett kevergetés nélkül hagyni. A főzés még javában tartott (nem minden gyümölcsről főtt le a hús), amikor valami oknál fogva hirtelen mégis abba kellett hagyni ezt a konyhai műveletet. Mindenesetre a gyümölcsfajok összetételéből október táji eseményre következtethetünk. Az említett gyümölcsök együtt ebben az időben találhatók meg. Lippay valamennyi itt megtalált erdei gyümölcsről leírja, hogy méz, fűszerek és bor felhasználásával belőlük kitűnő liktáriumot szoktak készíteni.899 Hasonló maradványt tudomásunk szerint sehol sem találtak. II.l 5.3.5. Összegzés A honfoglaló magyarság növénytermesztéséről és konyhájáról nyelvészeti, néprajzi és régészeti párhuzamok felhasználásával nagyon sok könyv és tanulmány íródott már, sajnos a legtöbbjük archaeobotanikai adatok felhasználása vagy ismerete nélkül. Az epigráfiai, ikonográfiái források egybevetésével azt kétségtelenül sikerült napjainkra tisztázni, hogy a honfoglaló magyarság életmódja semmiképpen nem tekinthető nomádnak. A magyarság keletről hozott gyümölcs- és szőlőtermesztési ismeretekkel érkezett a Kárpát-medencébe. A szőlőműveléssel, gyümölcstermesztéssel és borászattal kapcsolatos szavaink nagy része bolgár-török eredetű. A honfoglalás korából nagyon kevés archaeobotanikai leletünk van Ennek feltehetőleg az az oka, hogy ebből a korszakból elsősorban temetők ismertek, ahol növényleletek csak ritkán szoktak előfordulni. Kivételt jelent a jelenlegi országhatáron kívül eső Zemplénben, egy vezetőréteghez tartozó honfoglaló sírjában talált köles- és újabban a Lébény-Billedomb 10. század eleji honfoglaló településen talált maglelet. Ez ugyan a félnomád sztyeppéi növénytermesztés jellemzőit viseli magán, azaz túlnyomó részben hatsoros árpából és kölesből áll, de már 899 Lippay 1664.
