Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
105 sebb férfi nyugodott.646 Ugyancsak pontkörös, valamint fésűvel bekarcolt zegzugminta található a Ravazd- Simahegy, Piskótagyár lelőhely 40. objektumában lelt agancsból készült tégelyen.647 Több, pontkörrel díszített, hasonló tárgyat ismerünk a késő avar korból is.648 Az előkerült töredékek, valamint az analógiák arra engednek következtetni, hogy a borsodi példány is egy agancstégely lehetett.649 Az agancstégelyek, közkeletű nevükön sótartók, időrendjével és elterjedési területével többen is foglalkoztak.650 A magyar kutatók közül a háromágú tégelyekkel kapcsolatos ismereteket legutóbb Torontáli Zoltán,651 a kétágúakra vonatkozókat pedig Czeglédi Edit652 foglalta össze. Míg a kétágú tégelyek nagy valószínűséggel már a korai avar kortól jelen voltak,653 addig a háromágúak, bár a 670-es években megjelentek, dominánssá csak a 8. század második felében váltak a Kárpát-medencében.654 A tárgytípus a 9. században az avar szállásterületek nyugati felének különösen jellemző lelete volt.655 Feltehetően ezek alapján vélte avar korinak a ravazdi tégelyt Gömöri János, bár maga is elismerte, hogy kifejezetten avarnak mondható lelet nem került elő a lelőhelyen.656 Az agancstégelyek avar hatásra terjedtek el a cseh és morva vidékeken, ahol használatuk még a 9. század végén, 10. században is kimutatható.657 Másként vélekedik a tárgytipusról Schulze-Dörrlamm. Szerinte az agyancstégelyeket nem sorolhatjuk a jellegzetes avar tárgyak közé. Készítési és használati módúkat a balkáni romanizált lakosságtól, Észak-Itáliából, vagy a Bizánci Birodalomból vették át az avarok. Hogy a szlávok az avarokkal egy időben jutottak e kézműves termékekhez, annak bizonyítékát a vízaknai szláv temetőben lelt, 7-8. századra keltezett agancstégely maradványai-646 M. Nepper 2002, 97, 101. tábla. 647 Gömöri 2000, 140-142, 91. kép. 648 Például: Csepel 4. sír: Nagy 1943, 365, Dunapentele I. (7.) sír: Béna 1982-83, 120-125, Ságújfalu 16. sír: Török 1973, 16-17, 47^19, Breclav-Pohansko 119. objektum: Dostál 1981, 43^16, Mikulcice 502. objektum: Kavánová 1995, 187-188. 649 A pontkörös díszítés természetesen a tégelyeken kívül a korszak más csonttárgyain is megtalálható. Pl. íjvégcsontok, nyíltegez: M. Nepper 2002, 71, 246, 301, 329, tábla; késnyél: Kiss 2000, 77. tábla; íjtegez: Istvánovits 2003, 337, 162. tábla; íjtegez: Fodor 1996e, 194—195. Borsod esetében azonban a töredékek száma és a tárgy összeállítható részlete mégis inkább tégelyre mutat, bár azt nem lehet meghatározni, hogy hány ágú lehetett. Ezt valószínűsíti az egyik töredéken található apró lyuk is, amely feltehetőleg a tégely lezárásában, esetleg felfüggesztésében játszhatott szerepet. A pontkörös díszítést a későbbiekben is előszeretettel alkalmazták csont tárgyakon. Vö.: Lichtenstein-Rózsa-Tugya 2005, 282, 8. ábra, Lichtenstein-Tugya 2009, 259, 3. tábla 1-6, Tomka 2007, 102. 650 Dostál 1981, Profantová 1992, Kavánová 1995. 651 Torontáli 1997. 652 Czeglédi 2009. 655 Czeglédi 2009, 228. 654 Torontáli 1997, 25. 655 Szőke 1996, 131. 656 Gömöri 2000, 141. 657 Profantová 1992, 640-641. ban látja.658 A vízaknai (Оспа Sibiului, Románia) temető azonban a 8-9. századra keltezhető, amelynek talán legkorábbi leletei közé tartozik az agancstégely-töredék.659 Ugyancsak ellentmondani látszik Schulze-Dörrlamm elméletének, hogy a Balkánról az agancstégelyek Kárpátmedencei megjelénese előtt, nem ismerünk ilyen tárgyakat.660 De nem találjuk meg ezt a tárgytípust a korábbi római, illetve bizánci leletek között sem. Annál gyakrabban felbukkanik a sztyeppéi eredetű népeknél. Minden bizonnyal velük, a kései nomád, besenyő, úz, „csomije klobuki” csoportok szétszéledésével és vándorlásával állhat kapcsolatban az agancstégelyek utolsó, 10-12. századra keltezett csoportjának a Balkánon, a Baltikumban, a mai Lengyel- és Oroszországban, valamint Ukrajnában való megjelenése is.661 Kevéssé valószínű továbbá az is, hogy a franciaországi Saint Denis-ben napvilágot látott töredékes, illetve a svájci Ilanz-ban előkerült ép agancstégely a típus ottani gyártását és használatát bizonyítaná.662 Mindkettő egyedi darab, egymástól is, de különösen az agancstégelyek Kárpát-medencei, illetve morvaországi lelőhelyeinek sűrűsödésétől is igen távol esnek. Önmagukban állva semmi esetre sem utalhatnak általános használatra, vagy éppen helyi gyártásra. Sokkal valószínűbb, hogy felbukkanásuk a honfoglaló magyarság egy-egy kalandozó hadjáratával állhat összefüggésben.663 A hajdúszoboszló-árkoshalmi, minden bizonnyal 10. századra keltezhető darab azt bizonyítja, hogy az agancstégelyek 10. századi jelenlétével a Kárpát-medencében is számolhatunk. Ezt a tényt a borsodi lelet is megerősíti, mivel az itteni települést minden kétséget kizáróan a 10. századra keltezhetjük. Az agancstégelyek funkciója ugyancsak régóta fogalkoztatja a kutatást. Fettich Nándor volt az első, aki a tár-658 Schulze-Dörrlamm 2001, 534-535, 449^150. 659 Bóna 1986, 182. 660 Schulze-Dörrlamm 2001, 11. kép. A horvátországi leleteket meglehetősen tág időhatárok közé, a 8. század második fele és a 10. század közé teszi a szerző. Ezzel szemben az Ivosvciben lelt példányokat egyértelműen a 9. század elejére, a nini darabokat pedig a 8. század legvégére, illetve a 9. századra keltezik.Vő.: Belosevié 1980, 152, 164. Nyilvánvaló, hogy sem ezek, sem a további balkáni példányok, amelyeket a 10-12. századra tesz Schulze-Dörrlamm, nem lehetnek előképei a Kárpát-medencei daraboknak. 661 Véleményem szerint mindez meglehetősen egyértelműen leolvasható a szerző által publikált térképről is. Vö.: Schulze-Dörrlamm 2001, 11. kép 662 Schulze-Dörrlamm 2001, 535. 663 Szóba kerülhet a 916-917., a 926., de leginkább a 935. évi hadjárat, amelynek során a magyar hadak Metz, Reims, Sens és Orléans érintésével eljutottak az Atlanti-óceánig. Vö.: Kristó-Makk 2001, 104-105, 115, 123. Az ilanzi tégelyt maga a szerző is a honfoglalók egy kalandozó akciójával kapcsolta össze. Vö.: Schulze-Dörrlamm 2002, 114. Meglehetősen érdekes azonban, hogy az I. Berengár király (888-916) pénzeiből álló kincsleletet egy helyi lakos elrejtett vagyonaként, nem pedig a kalandozó magyarok Itáliából magukkal hozott zsákmányaként értelmete. Vő.: Schulze-Dörrlamm 2001, 535. Kevésbé valószínű azonban, hogy egy helybéli nem a lakóhelyén forgalomban lévő pénzeket igyekezett volna felhalmozni, hanem egy távolabbi vidék érméit gyűjtötte volna.
