Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
91 A leletek között enyhén ívelt, valamint egyenes pengéjű példányok egyaránt előfordulnak.361 A hazai leletanyag rendszerezése és tipologizálása során Müller Róbert megállapította, hogy a magyarországi rövid kaszák nagy többsége átmenetet képez az egyenes és a széles pengéjű típusok között. Jellemző rájuk az egyenes él, a szélesedő penge, amely a végén levágva, vagy erős görbülettel csúcsban végződik. A penge szélessége 4,5-6 cm között változik. A legkorábbi darabok a honfoglalás és kora Árpád-kori sírokból származnak, szláv területekről alig ismerjük a párhuzamaikat. E változat Kárpát-medencei megjelenését a honfoglaló magyarsághoz kötötte.362 Az újabb kutatások azonban ellentmondanak Müller véleményének. A sírokban lelt kiszélesedő pengéjű darabok mellett ugyanis, amint borsodi leletek mutatják, egy keskeny pengéjű típus is használatban volt. Ezeket, mint alább részletesen kifejtjük, ugyancsak a 10. századra keltezhetjük. A két típust az Árpád-kor folyamán is párhuzamosan használták. Ezt bizonyítja a nagycserei, 13-14. századra keltezhető lelet is, amelyben keskeny és kiszélesedő pengéjű példányok ugyanabban a kincsleletben kerültek elő.363 De ezt bizonyítják az újabb orosz földi leletek is, ahol a Kijevi Rusz területén a 11-13. században megtalálhatók a széles pengéjű, hegyénél levágott tipusú rövid kaszák is, az a D típus, amelyet Müller Róbert a honfoglaló magyarsághoz kötött.364 Egyet kell tehát értenünk Takács Lajossal, aki szerint „Nyilvánvaló, hogy a fontos vágószerszám típusai nem korlátozódnak egy-egy etnikum határai közé, s így fejlődése, kialakulása sem érthető meg egyetlen, vagy néhány ország olykor hézagos anyaga alapján, mivel az európai fejlődésnek pusztán egy változatát, láncszemét alkotja.”365 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a rövid kaszák kétféle típusa a honfoglaló magyarság körében épp úgy használatban volt, mint Közép-és Kelet-Európa más népeinél. A különböző típusok nem jelöltek etnikumot, viszont nagy területen és hosszú időn keresztül párhuzamosan használták őket. II.4.3. Sarló Mint említettük, a 6. ház bontása során egy sarló került elő. A sarló ívelt, visszatört nyaka tompaszögben csatlakozik a nyéltüskéhez, a penge ennek görbületét folytatva hajlik előre. Pengéje fokozatosan keskenyedik a hegy felé, a hegye, nyéltüskéje letörött. Nem fogazott. Penge hossza: 21 cm, penge legnagyobb szélessége: 2,2 cm, 361 Polácek 2003, 614, 616, 25-28. kép. 362 Müller 1975, 92-93, Müller 1982, 485, D típus, 488^189. 363 Szolnoki 2005, 222-223, Szolnoki 2007, 106. Újabb munkájában Müller is árnyaltabb képet festett, az Árpád-korban többféle típussal számolt. Vö.: Müller 2014, 8, 45. j. 364 Baran 1986, 184, 43. kép 14, 468, 112. kép 3^t. 365 Takács 1970, 192. nyéltüske hossza: 3 cm tábla (46. tábla l).366 Sarlónk legközelebbi párhuzamai 10-11. századi sírokból származnak,367 amelyek közül a teljeség igénye nélkül megemlítek néhányat: Gádoros 4. sír, Kecel-Vádéi-dülő 3. sír, Letenye-templom mellett 1. sír,368 Csekély 291. sír,369 489. sír,370 7 5 5. sír,371 764. sír372 788. sír,373 Püspökladány 471. sír,374 Sorokpolány 16. sír,375 Visonta 75. sír.376 Hasonló példányok novgorodi, moszkvai, dnyeperi és volgai bolgár leletek között is megtalálhatók. A típus darabjai az avar-szláv sírokból is ismeretesek, szláv és nem szláv környezetben egyaránt előfordulnak a 6. század végétől - 7. század elejétől a 12. sz. végéig - 13. sz. elejéig.377 Mikulcicén 142 darab, 9. századra, 10. század elejére keltezhető sarló látott napvilágot, amelyeket ugyanebbe a típusba sorolhatunk.378 A Kárpát-medencében ez a típus a népvándorlás és honfoglalás korban igen gyakori, de még a 11-12. században is tovább élt.379 II.4.4. Ásóvasalás Az 5. házban egy töredékes ásóvasalást leltünk. Kis méretű, kerek élű, hegye felé keskenyedő pengéjű. Magassága: 10,6 cm, penge szélessége: 3 cm (43. tábla l).380 Az ásóvasalások a késő vaskorban jelentek meg Európában, de Magyarországon ebből az időszakból ismeretlenek. A római korban az egész birodalom területén használatban voltak, Pannóniában azonban nem bizonyított a létük. Az első jól keltezhető ásóvasalások a késő népvándorláskorban jelentek meg hazánkban. De Kelet- Európából is csak a 8—9. századtól mutathatók ki.381 Kétségtelen, hogy a magyarok a vasalt ásó ismeretével érkeztek meg meg a Kárpát-medencébe. Az „ásó” elnevezés ugyanis szókincsünk legkorábbi rétegéhez tartozik.382 Ezt bizonyítják a honfoglalás kori sírokból előkerült példányok is,383 amelyek közül a kecskemét-366 HOMltsz: 96. 1. 1234. 367 A régebbi leleteket Kralovánszky Alán gyűjtötte össze. Vö.: Kralovánszky 1962, 119. 368 Kralovánszky 1962, 119. 369 Rejholcová 1995b, LI. tábla 3, Rejholcová 1995a, 27. A sírt a 9. század első évtizedétől a 10. század 2. évtizedéig datálják. Hanuliak- Rejholcová 1999, 9, 47-48. 370 Rejholcová 1995a, LXXV1II. tábla 4. 371 Rejholcová 1995a, CXVII. tábla 2. 372 Rejholcová 1995a, CXX. tábla 4. A sírt a 9. század első évtizedétől a 10. század 2. évtizedéig datálják. Hanuliak-Rejholcová 1999, 10. 373 Rejholcová 1995a, CXXVI. tábla 11. A sírt a 9. század első évtizedétől a 10. század 2. évtizedéig datálják. Hanuliak-Rejholcová 1999, 10. 374 M. Nepper 2002, 209. tábla 375 Kiss 2000, 60. tábla, 203. 376 Révész 2008, 357, 373, 427. 377 Beranova 1957, 102-103, 1. kép, B. 1. típus. 378 Polácek 2003,610, 640. 379 Parádi 1976, 180, Müller 1982,480-481. 380 HOMltsz: 96. 1. 90. 381 Müller 1982,444^145. 382 Müller 1982, 444-445, Balassa 1994, 244. 383 A régebbi leleteket Kralovánszky Alán ismertette. Vö.: Kralovánszky 1962,117-118.
