Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)

II. Az ispáni várat megelőző falu

88 a 10. századi emlékanyagban jellegzetesnek tekinthető kisfazék, a harmadik azonban a hazai leletek között egye­dülálló, szaltovói típusú korsó volt.320 A harmadik temető 18. sírjából származó kis fazék321 mikroszkópos vizsgálata azt mutatta, hogy a fazekas a borsodi edények nagy többségéhez hasonlóan a helyi agyagot használta fel, mindenféle előkészítés nélkül, úgy, ahogyan a természetben találta. Kiégetése ugyan­csak hasonló a borsodi edényekéhez, 750 °C körüli hő­mérsékleten zajlott. A második temető 31. sírjában lelt edény322 esetében a nyersanyagot ugyan nem helyben, de mindenképpen a környéken, nem túl távoli lelőhelyen bányászták, és ugyancsak a természetben található mó­don dolgozták fel. Kiégetése szintén 750 °C körüli hő­mérsékleten történt. Nem kétséges, hogy a legnagyobb érdeklődés a má­sodik temető 66. sírjában lelt korsó vizsgálatát kísérte, minthogy egyedülálló 10. századi leletanyagunkban. Ezt tartották az első, és idáig egyetlen, bizonyosan szaltovói tipusú edénynek. Úgy vélték, a korsó a karosi népesség keleti kapcsolatainak a bizonyítéka.323 Annál meglepőbb tehát, hogy a tárgy szöveti képe a borsodi I. típushoz nagymértékben hasonló összetételű. Az edényt helyi, a Bodrog völgyében bányászott nyersanyagból készítették, mindenféle soványítás, iszapolás, agyagkeverés nélkül. A kiégetés hőfoka ugyancsak hasonló a borsodiakéhoz, nem magasabb, mint 750 °C. A felületén megfigyelhető kezelési nyomok - függőleges vonalkötegek, amelyek a felső részen kevésbé, az alsón azonban határozottan fel­tűnnek - az edény polírozása során keletkezhettek. Bizo­nyos tehát, hogy a korsót helyben készítették, akárcsak a fentebb ismertetett borsodi edényeket. Sem import tár­gyat, sem pedig az őshazából származó, ideig-óráig meg­őrzött darabot nem láthatunk benne.324 A karosi mintáknál feltételezhető volt, hogy a vulka­nikus eredetű Tokaj-Eperjesi-hegység közelsége miatt a borsodi kerámiaanyagtól némileg eltérő ásványos össze­tételt találunk. Ez azonban a mikroszkópos petrográfiai vizsgálatok során nem igazolódott be. A karosi fazekasok csakúgy, mint a borsodiak, egy bizonyos fajta — homo­kos, apró kavicsos, esetleg csillámos - agyagot válasz­tottak nyersanyagul. Hasonló az alapanyaga a halimbai edények egy csoportjának, de a honfoglalás kori teme­tőkből és a nagy valószínűséggel 10. századra keltezhe­tő telepekről előkerült leleteknek is.325 Úgy vélem tehát, 320 Köszönettel tartozom Révész Lászlónak, hogy a leleteket vizsgálat­ra átengedte. 321 Révész 1996b, 38, 135. tábla 2. (HÓM ltsz: 94. 88. 5). 322 Révész 1996b, 21, 45. tábla 3. (HÓM ltsz: 94.28.2). 323 Révész 1996b, 186, 833. jegyzet, 105. tábla 4, 114. kép, Révész 1998, 528. 324 Hacsak nem tételezzük föl, hogy a szaltovói kultúra óriási területén a Bodrog- vagy Bódva-völgyivel teljesen megegyező geológiai vi­szonyok uralkodtak. 325 Kvassay 2013, 506, Lázár 1998, 74, Simonyi 2001, 371, Herold 2004, 21, 62, Ringer 2006, 202. De ez tűnik ki Szilágyi Veronika hogy nem tévedünk nagyot, ha ezt a homokos agyagot a 10. századi magyar fazekasok jellegzetes alapanyagá­nak tekintjük.326 S noha ismerték az iszapolás, soványítás technikáját, az esetek túlnyomó többségében nem alkal­mazták. Az agyagot leggyakrabban a természetben talál­ható módon, közvetlenül használták fel. A karosi korsó felületén a polírozás nyomait jól meg lehetett figyelni. Mint említettük, a borsodi edények egy része is igen finom kivitelű, felületük olyan gondosan el­dolgozott, simított, hogy már-már azt vélhetnénk, hogy vékony agyagmázzal vonták be őket. Az archaeomet­­riai vizsgálatok azonban ennek nem mutatták nyomát. A borsodi edények finom, fényes felületét is csiszolással, polírozással érhették el a mesterek. Hasonló edények, ha kis számban is, de a korszak más lelőhelyein is előfor­dulnak.327 Jankovich B. Dénes a szarvasi leletek kapcsán felvetette, hogy a polírozott edények esetleg kereskedel­mi úton jutottak a korabeli Magyarországra.328 Minthogy azonban Borsodon is és Karoson is helyben készültek az ilyen típusú edények, meg kell állapítanunk, hogy a políro­zás a kor magyar fazekasainak bevett gyakorlata volt. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a borsodi és karosi kerámialeletek között import tárgyat egyáltalán nem találtunk. Mindez megerősíti a fenékbélyegek kap­csán mondottakat. A korszak fazekasai a helyi igények kielégítésére, háziiparszerűen dolgozhattak, kereskede­lemmel, legalábbis a fazekasárut illetően nem számolha­tunk.329 Nyilvánvaló tehát, hogy mesterjegyekre, abban a formában, ahogyan azt a kutatás korábban feltételezte, nem volt szükség. Mint láttuk, Borsodon és Karoson is feltűnően ala­csony hőfokon égették ki az edényeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem használtak külön fazekaskemencét. Va­lószínűleg tehát nem véletlen, hogy bár a településekről származó leletek egyre szaporodnak, 10. századi fazekas kemencét mindezideig nem ismerünk.330 Az anyagvizsgálatokból leszűrhető eredmények meg­­erősitik azt a képet is, amely a tipológiai vizsgálatok ré­vén kialakult bennünk: A 10. század edénymüvességét nagyobb formagazdagság jellemzi, mint az Árpád-kor fentebb ismertetett összehasonlító vizsgálataiból is. 326 A korszakban egymás mellett élő, különböző mühelyhagyományokat követő fazekasok emlékanyagát pillanatnyilag leginkább a halimbai leletanyagban tanulmányozhatjuk. Vö.: Szigeti-Szilágyi 2013. 327 Wolf 2003, 90. További irodalommal. 328 Jankovich B. 1994,410. 329 Hasonló megállapításra jutott a nyugati szláv kerámiával kapcsola­tos kutatás is. Vö.: Brather 2000, 76. 330 Feltehető, hogy rostélyos fazekaskemencét az Árpád-kor ké­sőbbi időszakaiban is csak ritkán használtak. Erre mutat, hogy a 9-17. századi leleteket összegyűjtő munkájában Vágncr Zsolt mindössze 7 olyan fazekaskemencét talált, amely nagy valószínű­ség szerint az Árpád-korra keltezhető. Vö.: Vágner 2002, 309-342. Az Árpád-kori edényégető kemencék száma az újabb feltárások révén nőtt. Pl. Seregélyes-Rétiföldek: Pokrovenszki 2015, 47, Szől­­lősy 2015, további irodalommal; Csíkszereda: https://liget.ro/elet­­mod/teziscafolo-leletek-arpad-kori-falu-maradvanyai-csiksomlyon. Letöltés ideje: 2018. augusztus 13.

Next

/
Thumbnails
Contents