Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
37 42. kép. Kisfazekak típusai a borsodi kerámiaanyagban Míg a településeken, így Borsodon is, a legkülönfélébb méretű fazekak kerülnek elő, addig a sírokban általában kisebb darabokat lelnek.135 A legnagyobb fazekak kapcsán felmerülhet, hogy nem főző-, hanem tárolóedények lehettek. Ennek azonban ellentmondani látszik az, hogy a többi, kisebb ürtartalmú edénnyel együtt, sőt, több esetében egymásba helyezve kerültek elő (16. kép, 28. kép, 37. tábla 1-2, 62. tábla 1-2). Tárolófunkciójuk ennek ellenére nem zárható ki. Felmerülhet ez a borsodi fazekak között egyedülálló, nagy méretű, igen széles szájú fazékkal kapcsolatban is, amelyet azonban csak töredékeiben találtunk meg (77. tábla 4). főzésre, vagyis csupán „asztali edény”-ként való használatuk kizárható. Takács 1995-1997, 67, Wolf 2003, 101, 82. j. 135 Kvassay 2013, 502, 513, Merva 2016, 68. 11.3.1.2. Pithoszok Kétségtelen, hogy a hazai leletanyagban egyedülálló, nagy méretű, szűk szájú, hengeres nyakú, erősen hasasodó edényünk, a pithosz, tárolóedény volt (21. tábla, 11. kép). Ezt bizonyítja, hogy elszenült gabonamagvakkal színültig telve találtuk meg (43. kép). A borsodi településen több hasonló típusú tárolóedény töredéke is napvilágot látott (44. tábla 1, 55. tábla 2, 93. tábla 7). A pithoszunkkal a magyarországi közölt anyagban leginkább a nyírtasi edény rokonítható. A tárgyat Németh Péter feltételesen 9. századi szláv urnának határozta meg.136 Újabban Takács Miklós a hengeres nyakú edények családjába sorolta.137 * * * * * 136 Németh 1975, 18, 6. kép 137 Takács 1997b, 210,216, 218. Takács az edénycsaládot négy altípusra osztja. A nyírtasi edényt további három darabbal (Lébény, Halimba, Budapest) együtt a negyedik, hengeres, de nem bordázott nyakú, füleden edények csoportjába teszi. Máshol azonban ugyanebbe a csoportba más lelőhelyről származó darabokat sorol (Budapest, Borsod, Lébény, Muzsla), és csak feltételesen helyezi ide a nyírtasi edényt. Takács 1997a 78, 88. Vonatkozó irodalommal. Az említett példányok azonban sem formai, sem funkcionális szempontból nem hozhatók kapcsolatba egymással, még csak a koruk sem azonos. így a Takács által alkotott kategóriát nem tudom elfogadni.
