Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
293 Eddigi ismereteink szerint a mai lengyelországi, ukrajnai területeken kívül kívül a csattípus néhány példányát csak a korszak nagy városaiban (Novgorod, Vlagyimir, Bolgár, Kijev), erődített helyein (Daugmala, Kmswica, Ras, Borsod) találták meg. Azokon a területeken, az orosz fejedelemségekben és Magyarországon, amelyekről közismert, hogy éppen a csatok feltűnésének idején, all. század második felében, 12. század elején a besenyő, az úz és a fekete süveges csoportok szétszóródtak.1497 Néhány további adat arra mutat, hogy e csattípus viselőiben valóban joggal láthatunk besenyőket, vagy besenyőket is. így például a Sarkéiban 11. századi bizánci pénzzel együtt lelt csat egy olyan sírból került elő, amelyről az antropológiai vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a benne nyugvó férfi mongoloid, altáji vonásokat mutat.1498 Ez a sír beletartozott egy nagyobb sírcsoportba, amelynek antropológiai jellegzetességei élesen elkülöníthetők a temető többi sírjától,1499 és amely Sarkéi besenyő népelemeihez köthető.1500 A niellódíszes csat viselőjének antropológiai jellegzetességei Borsodon is jól elkülöníthetők. A temető férfi népességében tisztán europid, nordikus és cromagnoid jellegek dominálnak, amelyek között megjelennek a protonordikus és a mediterrán elemek is. A 67. sír halottja azonban markánsan különbözik ezektől. О az egyetlen rövid fejű a hosszú fejű, illetve közepesen hosszú fejű népesség között. A koponya jellegzetességei azt mutatják, hogy a 67. sírban nyugvó 30-35 év körüli férfi származását tekintve különbözik a népesség többi férfi tagjától.1501 A Magyarországra került besenyő nép töredékek egyik legnagyobb, összefüggő települési területéről, a Sárvíz völgyéből,1502 Nagydorogról került elő az a csat, amelyet Hampel rajza őrzött meg számunkra. Szomszédságában, Kajdacs-Rókadombon egy ugyancsak besenyőkhöz köthető kengyel látott napvilágot.1503 S bár nem bizonyítható, könnyen meglehet, hogy a ma lelőhely nélkül nyilvántartott negyedik magyarországi csat azokból a nyugat-dunántúli temetőkből szárma-1497 Rasovskij 1933, 52-60, Pálóczi Horváth 1989, 25-26, Györffy 1990, 104, Hatházi 1995, 225, Pálóczi Horváth 2014, 36. 1498 Ginzdurg 1963,265. 1499 Ginzdurg 1963, 273-275. 1500 Ginzdurg 1963, 280, Pletnyeva 1963, 216-259. Pálóczi Horváth András úgy véli, hogy a sarkeli nomád kurgántemetőnek ebben a területileg is elkülönülő csoportjában besenyő tipusú tárgyak jelennek meg, és a kazár, majd orosz szolgálatban itt élő és ide temetkező nomádok között okkal feltételezhető a besenyő népelem is. Mindemellett valószínűnek tartja, hogy a temetőbe vegyes népi összetételű katonai kíséret tagjai temetkeztek, és így az innen előkerült leleteket nem tekinthetjük kizárólag besenyőnek. A temető bronz és nemesfém viseleti tárgyait különböző eredetű kereskedelmi cikkeknek, kazár, alán, khorezmi, volgai bolgár, orosz készítményeknek tartja. Pálóczi Horváth 1989, 22, Pálóczi Horvát 2014, 32-33. 1501 Bemert-Kustár-Szikossy 2001, 301. A temető népességére alább még visszatérünk. 1502 Hatházi 1996,223. 1503 Odor 1999, 155-156. zik, amelyeknek feltárását a második világháború idején végezték1504 (Sorokpolány,1505 Mosonmagyaróvár, Oroszvár, Sopronbánfalva1506). E vidék besenyő határőreiről pedig számos forrásunk megemlékezik.1507 A csatok niellódísze nem mond ellent a besenyőkkel való összekapcsolásuknak, hiszen például all. század elejére keltezhető, idáig leggazdagabbnak tartott gajevkai besenyő sírban 215 aranyozott ezüst, niellódíszes veret napvilágot látott.1508 A besenyők magyarországi megjelenése történelmük fő fordulópontjaihoz, szétszóródásuk állomásaihoz köthető. Bár kisebb néptöredékek már 1027-1036 között, illetve az 1040-es években is megjelenhettek Magyarországon, beköltözésük legnagyobb hullámát 1055 utánra tehetjük.1509 Mint láttuk, éppen ez az az időszak, amelyben a csatok Európa-szerte feltűntek. A fentieket figyelembe véve a 67. sír csatját és analógiáit all. század végére, a 12. század elejére keltezzük, viselőikben Magyarországra került besenyő harcosokat sejtünk.1510 * * * IV.5.3. A templom és a temető időrendje Minthogy a fentebb ismertetett, legkorábbinak meghatározható leletek is ebből a korszakból származnak, valószínűnek tarthatjuk, hogy a borsodi vár sáncain kívül elhelyezkedő templom is állt már ebben az időben. A sírok közül legkorábbinak a 68. sírt, illetve a vele tájolásban megegyező további 18 temetkezést tarthatjuk 1504 E temetők feltárása „a nyugati határok magyar települési viszonyaira lett volna hivatott fényt deríteni”. Vő.: 16/1945. Főig. MNM. A leletek azonban Budapest ostromakor összekeveredtek, azonosításuk, nyilvántartásba vételük évekig folyt, sok esetben azonban nem járt sikerrel. Vö.: 863-02-12/1957. KKO. MNM. így egyáltalán nem lehetetlen, hogy az 1961-ben beleltározott, ismeretlen lelőhelyű csatunk e temetők valamelyikéből származott. Annál is inkább, mivel vele együtt több, ugyanarra a korra keltezhető, ismeretlen lelőhelyünek tartott, kétosztatú, líra alakú csatot is nyilvántartásba vettek. MNM Középkori gyűjtemény: 61.107.1-6, 9-10.C, 61.56.60, 63-64.C. 1505 Részletes feldolgozása: Kiss 2000, 146-238. 1506 Feldolgozása: Gömöri 2002, 160-161. 1507 Györffy 1990, 104. skk. Pálóczi Horváth 1988, 126—127, Pálóczi Horváth 1989, 26, Hatházi 1990, 27-28, Kordé 1990, 12, Pálóczi Horváth 2014, 43. 1508 Kirpicsnyikov 1973, 94, VI11-IX. tábla. Pálóczi Horváth András szerint a veretek indás-palmettás, szalagfonatos-palmettás és kettős levélsoros díszitése, valamint a különleges niellótechnika eklektikus művészetre vall, amely bizánci, normann és sztyeppéi gyökerekből egyaránt táplálkozott. Orosz földön all. század első felében jelennek meg ezek a motívumok. A Don- és Dnyeper-vidéki besenyő ötvösség a veretformákat, azok szerepét és rendeltetését tekintve sztyeppéi hagyományokra vezethető vissza, de nem véletlen, hogy a Fekete-tenger térségében bizánci és orosz-normann művészet hatásával kell számolnunk. Pálóczi Horváth 1989, 20-22, Pálóczi Horváth 2014, 31-32. 1509 Pálóczi Horváth 1989, 25-26, Györffyl990, 104, Hatházi 1990, 30-32, 41, Hatházi 1996, 229-230, Pálóczi Horváth 2014, 41. 1510 Ezt az elképzelésünket megerősíteni látszi a két újabb baltacsüngő előkerülési helye is. A sályi példány a dél-borsodi, hevesi, a hajdúhadházi pedig a sárréti besenyő települési tömb közelében látott napvilágot. Vö.: Pálóczi Horváth 2014,43^14, 24. kép.
