Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
290 illetőleg keskenyebb karikájú, zömökebb és karcsúbb testű példányok. Az átlagnál vaskosabb az egyik kerszonészoszi, a plisznyeszki, valamint a plesniskói darab. A többinél sokkal kevésbé kidolgozott a Bolgár városában, Czama Wielkában, Viszokinóban, valamint Kijev környékén lelt csat. Mindazonáltal az anyagukban, méretükben és megjelenési formájukban mutatkozó csekély különbségek egyelőre nem teszik indokolttá alcsoportok elkülönítését. Mindenképpen meg kell azonban különböztetnünk e típust a líra alakú csatok egyéb csoportjaitól, hiszen azokkal ellentétben, egytagú.1461 Jelenlegi tudásunk szerint használati módjában is különbözik azoktól. Míg a kétosztatú példányokat övcsatként, fegyverzet felfüggesztésére vagy lószerszám tartozékaként egyaránt alkalmazták,1462 addig ezt a típust kizárólag övcsatként használták. A szabolcsveresmarti csatot vizsgálva Németh Péter feltételezte, hogy egy, a fejedelmi udvarban szolgáló rusz-varég eredetű harcoshoz köthető, annak személyes tulajdonaként került a Kárpát-medencébe.1463 Felvetését, és a tárgy 10-11. századra való keltezését a hazai szakirodalom általánosan elfogadta.1464 Ennél korábbra, a 10. századra mindössze egy darabot, a típus egyik legészakibb példányát keltezték (Volnoje). 10-11. századinak öt csatot határoztak meg (Semdolina, Gorodec, Voin, Kherszon).1465 Mint láttuk azonban, a leletek túlnyomó részét all. század második felére, a 12. század elejére datálták. E keltezést erősíti az a három sír is, amelyben csatjaink érmekkel együtt kerültek elő. 1068-1090 között vert nyugat európai pénzek társaságában látott napvilágot a korjakovói csat,1466 és 1055-re datálható bizánci érmekkel együtt találták meg e típus egy példányát Sarkelben.1467 A strzemieszyce-wielkie-i (pow. 1461 Épp ezért Istvánovits Eszter úgy véli, hogy a szabolcsveresmarti csatot és párhuzamait semmi esetre sem sorolhatjuk a líra alakúak közé, mivel éppen azok legjellegzetesebb vonása, az elkülönített szíjtartó hiányzik róluk. Istvánovits 2003, 324. Maga a csatforma azonban sokkal jobban hasonlít az antik hangszerre, a lírára, mint a kétosztatú példányok. A „líra alakú” megjelölés tehát e típus esetében helytálló. Ezért, és mivel a szakirodalom a legkorábbi időtől kezdve napjainkig líra alakúként említi őket, egyelőre magam is megmaradtam emellett az elnevezés mellett. A továbbiakban azonban célszerű lenne az egyosztatú és kétosztatú típusokat megnevezésükben is elkülöníteni. 1462 Révész 1989, 537. 1463 Németh 1975, 18. 1464 Révész 1989, 536, Fodor 1996b, 173. Fodor István a szabolcsveresmarti csatot all. század elejére keltezte, úgy vélve, hogy azt az államszervezés időszakában ideérkező keleti szláv harcos hozta magával, aki a modernizált magyar haderő szolgálatába szegődött. Vö. Fodor 2001,25. 1465 Minthogy az elterjedési terület különböző pontjain kerültek elő az átlagosnál korábbra keltezett csatok, egyelőre nehéz lenne bármelyikben is a típus születési helyét látnunk. 1466 Ravgyina 1988,77, 147. 1467 Artamonova 1963, 80, 114, Fedorov-Davidov 1966, 43. Bcjdzin) temető 31. sírjában lelt csatot all. század végére keltezi az ugyaninnen előkerül érem.1468 Ugyan ezt a datálást támasztja alá a szabolcsveresmarti csattal együtt napvilágot látott baltacsüngő tipológiai elemzése is. Ennek során Panasiewicz és Woloszyn megállapították, hogy a szabolcsveresmartival rokon darabok a mai Lengyelország, Lettország és Ukrajna területén all. század második felére, a 12. század elejére keltezhetők,1469 és ugyanebből az időszakból származhat a szabolcsveresmarti példány is.1470 Hasonló megállapításra jutott a baltacsüngőket legújabban elemző Kucypera és Wadyl is.1471 Nem indokolt tehát a szabolcsveresmarti csat 11. század eleji keltezése sem, sokkal valószínűbb, hogy hazai példányaink is a 11. század második feléből, esetleg a 12. század elejéről valók.1472 Valószínűleg nem tévedünk tehát nagyot, ha a 67. sír csatját és a vele azonos típusba tartozó további négy magyarországi példányt all. század végére, a 12. század elejére keltezzük. IV.5.2. A nicllódíszes csatok eredetéről A szabolcsveresmarti csatot Németh Péter baltikumi eredetűnek tartotta.1473 Megállapítását a magyar kutatás ugyancsak elfogadta, hozzá téve, hogy e csatok niellódísze a normann—szláv művészet jellegzetessége volt ebben a korban,1474 és hogy e tárgytípus a Baltikumtól délre szinte ismeretlen.1475 A magyar szerzőkhöz hasonlóan keleti szláv vagy baltikumi eredetűnek véli e csattípust Kaszewscy,1476 és szlávnak, illetve balti orientáltnak tartják a Dinogeti-1468 Marciniak 1960, 169, 177. III. t. 4, Zoll-Adamikowa 1966, 109. 1469 Panasiewicz-Woloszyn 2002, 258, 256-257, 5. kép иTMPanasiewicz-Wotoszyn 2002,266—267,45. j. A szerzőpáros bírálta Fodor István korai keltezését, megállapítva, hogy az orosz-magyar kapcsolatok a 12. században jóval intenzívebbek voltak, mint a 11. század elején. Sokkal nagyobb a valószínűsége tehát, hogy e tárgyak is ebben az időben kerülhettek Magyarországra. Az oroszmagyar kapcsolatokat illetően a magyar kutatás a lengyel szerzőpárossal egy véleményen van. Vő.: Kristó 1994, 509-510. További irodalommal. 1471 Kucypera-Wadyl, 2011, 125. 1472 Nem feladatunk itt, hogy az államalapítás korára feltételezett rusz-varég katonai kíséret kérdéséhez hozzászóljunk. Vö.: Györffy 1958, 579-580, Kristó 1980, 64-65. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy ha voltak is ilyen eredetű harcosai Géza fejedelemnek vagy István királynak, valószínűleg semmi közük sem lehetett a vármegye szervezet kialakításához, a harcos várjobbágyréteg megteremtéséhez. Már csak azért sem, mert a történeti adatok nem igazolják a vármegyerendszer olyan korai kialakulását, mint ahogyan azt Györffy György feltételezte. Vö.: Kristó 1988, 513-516, Kovács 1990, 47. A szabolcsveresmarti csatnak a 10-11. század fordulójára feltételezett rusz-varég katonai kísérettel való összekapcsolása és ezek alapján történt korai keltezése tehát felettébb bizonytalan. 1473 Német 1975, 18. 1474 Fodor 1996b, 173. 1475 Révész 1989, 536. 1476 Kaszewscy 1971, 385.
