Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
253 A sarlóinkhoz formájukat tekintve a honfoglalás kori darabok állnak legközelebb. Legjobb analógiájuk a 10. századi falu 6. házában lelt példány. A típus Kelet- és Közép-Európában hosszú ideig volt használatban.1072 A Kárpát-medencében a népvándorlás- és honfoglaláskor jellegzetes eszköze, amely azonban még a kora Árpád-korban, a 11-12. században is tovább élt.1073 Az Árpád-kor második felében, a 12. század végén, 13. század elején viszont más sarlótípus terjedt el.1074 A sarlók jellegzetességei, valamint a stratigráfiai adatok alapján valószínűsíthetjük tehát, hogy a 2. házban a 11. század végén, a 12. században éltek. Az ívelt szárú tüskés sarkantyúink egy Közép- és Kelet-Európábán általánosan elterjedt típushoz tartoznak. A hasonló lengyelországi darabokat all. század második felétől a 12. század közepéig, harmadik negyedéig keltezik.1075 Az oroszországi példányokat a 12. századra, a 13. század első felére, illetve tágabb határok között a 10-13. századra teszik.1076 A mai Szlovákia területéről 8, a borsodiakhoz hasonló sarkantyút ismertetett Alexander Ruttkay, amelyeket pontosabb keltezésre alkalmatlannak talált.1077 12. századra keltezték a soproni várból előkerült példányt.1078 Ezt a típust a hazai leletanyagban a 12. századra tartja jellemzőnek Kovács László.1079 A honfoglalás és kora Árpád-kori lószerszámok között a leggyakoribb leletek az egyszerű, kétkarikás, csuklós szájvasú csikózablák.1080 De közkedvelt volt ez a típus az Árpád-kor későbbi időszakaiban is.1081 Pontos keltezésük ezért egyelőre lehetetlen. A fent említett példányt stratigráfiai alapon kapcsoltuk az ispáni várhoz. Ugyancsak nehéz a dudoros szájvasú zabla keltezése. Hasonló példányokat több honfoglalás kori sírból is ismerünk.1082 A borsodi darab közeléből előkerült Árpád-kori cseréptöredékek azonban valószínűvé teszik, hogy ezt a típust használták az Árpád-korban is. A borsodihoz hasonló kardmarkolatgombokat a viking leletek között 1025-1150 közötti időre datálják.1083 1072 Beranova 1957, 102-103, 1. kép, В. I. típus, Polácek 2003, 610. 1073 Müller 1982, 480-481, Parádi 1976, 180. 1074 Parádi 1976, 170-180, Müller 1982, 481^183. 1075 Nadolski 1954, 83, 206, XXXVII. tábla 1, XXXVII. tábla 2, III. típus, Hilczerówna 1956, 203-207, II/3. típus, Btonski 2000, 63, 3. kép a-b, II/3. típus 1076 Kirpicsnyikov 1973, 66, 37. kép, IV. típus, Kucsera 1962, 37, 13. kép 7, Orlov-Mocja-Pokasz 1985, 42, 8. kép 7, Kulakov 1990, 76, LV. tábla, Kulakov 1999, 231-232, 23. kép. 1077 Ruttkay 1976, 347, 72. kép B. 2 típus. 1078 Gömöri 2002, 107, 64. kép 1079 Kovács 1986, 266, 267, 27. kép 4. 1080 A honfoglalás kori zablákat Dienes István vizsgálta. Eredményei máig ható érvényűek. Vö.: Dienes 1966, 208-232. 108' Kovács 1986,279. 1082 A teljeség igénye nélkül néhány példa: Szerencs vidéke: Dienes 1966, 216, 32. j, 10. kép, Karos 11/18, 11/25: Révész 1996b, 43. 33. tábla 1, 37. tábla 11, Seréd I. (Sered’, Szlovákia): Tocik 1968, XXXIX. tábla 7, LXII. 2, Seréd II. 2/54. sir: Tocik 1968, XLIII. tábla 2. 1083 Cleve 1998,32,69, 196. A típus igen elterjedt a finnországi viking anyagban a kereszténység felvételének idején, 1050-1150 között.1084 A régi orosz példányokat a 12. századra, a 13. század elejére keltezik.1085 A moldvai leleteket a 13-14., illetve a 12-13. századra teszik.1086 A szlovákiai leleteket a 13-14. századból valónak mondják.1087 Korong alakú kardmarkolatgombokat először a viking korszakban használták. Népszerű volt 1100-1200 között. Itáliában és Spanyolországban elvétve még 1380-ig is megtalálható. A forma 1450-1550 között újra visszatért.1088 Kovács László a magyarországi leletanyagban ezt a típust 13. századinak tartja.1089 A tőröket a közelharc, illetve a kegyelemdöfés miatt a 12. századtól a lovagi felszerelés részének tekintették. Valószínű, hogy elterjedését ekkortól számíthatjuk Magyarországon is. A borsodihoz leginkább a Váchartyán- Várhegyen napvilágot látott, 12-14. századra keltezett darab hasonlít.1090 Valamivel hosszabb és szélesebb a Visegrád-Várhegyen lelt,1091 13. század második felére datált, valamint Tápiógyörke-Ilike-parton előkerült, Árpádkorinak meghatározott tőr1092. Ez utóbbi azonban nem nyéltüskés, hanem nyéllapos felerősítésű. Egy, a borsodira emlékeztető példány ábrázolását láthatjuk a gelencei templom Szent László-legenda falképének jelenetein.1093 Az idáig ismert csekély számú lelet nem teszi lehetővé tőrünk pontosabb keltezését. Az analógiák, valamint az a tény, hogy a kardmarkolat gombbal került elő, valószínűvé teszik, hogy a 13. században használhatták. Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy a borsodi vár területe all. század második felétől a 12. század közepéig, második harmadáig lakott volt. A leletek közül azonban hiányoznak az Árpád-kor második felére jellemző tárgytípusok, a fehér kerámia, a piros festésű edények, a hátratört nyakú sarlók, a forgó tarajos sarkantyúk stb. Valószínű tehát, hogy a 12. század végén a település már a váron kívül helyezkedett el. A feltárt objektumok nem rajzolják ki a település teljes szerkezetét. Annyi azonban világosan látszik, hogy megközelítőleg egy időben több ház is állt a várban. A házak a föld felszínére épültek, közöttük boronafalas, cölöpszerkezetü zsilipéit vagy sövényfalas, illetőleg kőalapozású egyaránt megtalálható volt. Földbe ásott házra utaló jelenségeket nem találtunk. Előkerültek azonban a korszak falvaiban általánosnak tekinthető külső kemencék és gödrök. Az egyszerűbb házak mellett a várbelső északnyugati oldalán, a sánc közelében egy habarcsba rakott kőből épült rangosabb 1084 Kivikoski 1973, 10, 143, Oakeshott 1960, 225, H típus, iras Kirpicsnyikov 1966, 55-56, 10. kép, VI. típus. 1086 Spinei 1982, 34. kép 4, 7. kép 1-3. 1087 Ruttkay 1976, 249, 259, XVI. típus. 1088 Oakeshott 1960, 225, G, H típus 1089 Kovács 1986,263. 1090 Miklós 1987, 103, 12. kép 1. 1091 Búzás 2007, 114. 1092 Dinnyés 2007, 51. 1093 Kovács 1986, 264, László 1993, 63-68, 37^10, 42. kép.
