Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
221 Az állatcsontok között az egész szláv időszakban a sertés dominált, ezt követi a marha, amelynek részaránya az ezredforduló körüli időszakban megnőtt.922 A lengyelországi Biskupinban búza-, rozs-, árpa-, köles-, bab-, borsó-, lencse-, valamint len- és kendermagokat találtak. Az itteni és sok más lelőhely alapján valószínüsithető, hogy a korszak embere mogyoróval és bogyókkal, valamint a réteken szedett libatoppal és sóskával egészítette ki táplálékát. Ibrahim Ibn Jakub beszámolójából kitűnik, hogy a szlávok szorgalmasan művelték a földjüket, és főként kölest termesztettek. Ostrów Lednicki és más leletek alapján a legnagyobb arányban a sertést tenyésztették, később nőtt meg a szarvasmarha aránya.923 A szlávok legfontosabb gabonaféléi a rozs, búza, árpa, zab voltak. Regionálisan előfordult tönköly, kétszemű és talán egyszemű búza is. A kölest magas tápértéke, könnyű tárolása, gyors növekedése miatt a szlávok nagyon kedvelték. A gabonagyomok alapján feltehető, hogy búzát és rozst ősszel, árpát és zabot tavasszal vetettek. Kedvelt volt még a bab, borsó, lencse is. Legfontosabb olajos mag a len, de gyakori a kender is. Fejlett kertkultúrájukról tanúskodik a petrezselyem, kapor, porcsin, valamint a Közép-Európában csak általuk termesztett uborka. A gyógynövények (rózsamályva, fehérmályva) gyűjtése vagy termesztése is igazolt. Vadonnövő gyümölcsök: szamóca, málna, áfonya, szeder, bodza, labdarózsabogyó, kökény, zselnicemeggy, vadalmafélék, madárberkenye, csipkebogyó, dió, mogyoró, súlyom gyűjtögetésére szintén van adat.924 Brandenburgban elszenesedett gabonát, hüvelyeseket, kölest, köleskását, lisztet találtak.925 A szlávok kölestermelését Bölcs Leó is megemlíti.926 E korántsem teljes adatsor egyértelműen jelzi, a borsodi falu pusztulásának idején a környező szláv területek gazdálkodása és életmódja teljes mértékben azonos volt az ittenivel. Sem eszközkészletükben, sem településszerkezetükben nem tértek el a borsoditól. A termesztett növények fajtája mindössze annyi változást mutat, amennyi különbség az illető terület és a Kárpát-medence éghajlata között van. Emellett azonban sem a kertkultúrában, sem a gyűjtögetett gyümölcsök vagy gyógynövények összetételében nem látszanak eltérések. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a borsodi település lakói szlávok lettek volna. Hanem azt bizonyítja, hogy a 10. századi Borsod magyar lakói a kor közép- és kelet-európai színvonalán éltek, illetve gazdálkodtak, semmiben sem maradtak el amögött. Mindez erősen megkérdőjelezi a sokat hangoztatott szláv kultúrfölényt. Emellett az is nyilvánvaló, hogy ez az életmód nem egycsapásra alakult ki, valamilyen előzménye kellett, hogy legyen. Mint láttuk, a falu pusztulását 970-980 körűire tehetjük, de nem lehet kétséges, hogy ennél korábban jött létre. A kerámialeletek vizsgálatából kitűnt, a borsodi leleteket igen erős szálak fűzik a szaltovói kultúra edénymüvességéhez, noha az edények mind helyben készültek. Ez pedig a gazdálkodás és életmód tárgyi emlékeivel együtt azt sugallja, hogy legalább a 10. század közepén, esetleg első harmadában már egy letelepült, szerteágazó földműves ismeretekkel rendelkező, irtásos földművelést folytató magyar közösség élt itt, amely megőrizte keleti hazájából hozott ősi kultúrájának emlékeit.927 Egyet kell tehát értenünk Müller Róberttel, aki megállapította, a honfoglaló magyarság jó része olyan agrártechnika ismeretében érkezett a Kárpát-medencébe, amely az eszközök kivitelét és a szántás módját tekintve nem volt alacsonyabb szinten a helyi őslakosság földművelésénél. Az a nyelvészeti adatokra épülő feltételezés tehát, amely szerint a honfoglaló magyarság ismerte ugyan a földművelést, de alacsonyabb szinten állt, mint a helyi őslakosság ekés földművelése, nem állja meg a helyét.928 Nagyon valószínű, hogy a borsodi település egy 10. századi magyar előkelő központja volt. A település kutatása során azonban kitűnt, hogy Györffy György elmélete, amely szerint az ispáni várak közül több egy-egy nemzetségfő központjaként már a 10. században felépült, Borsod esetében nem igazolható. Igaz ugyan, hogy a 10. században laktak ezen a területen, ez azonban nem vár, hanem nyíltszíni település volt. Kétségtelen tehát, hogy all. században épült ispáni várat Borsodon egy 10. századi központ előzte meg. A kettő azonban csak helyileg azonos, közöttük nem találtunk összefüggést. A település házai leégtek. A leégett falut lakói elhagyták, és nem is tértek többé vissza oda. A lekvár gyümölcsfajainak összetételéből arra következtethetünk, hogy ez az esemény október táján következhetett be. A felsorolt gyümölcsök ugyanis csak ekkor találhatók meg érett formában együtt. De erre utal a szarvasmarhacsontok kiemelkedően magas számaránya is. Egy részük feltételezhetően az ősz beálltával levágott és tartósított állatokból származik. A leégett házak betemetődtek, a falu helye is elfelejtődhetett az ispáni vár építésének idejére. Ha nem így lett volna, ásatásunkon nem találhattuk volna meg a házak teljes felszerelését, az ép edényeket, különösen pedig a vastárgyakat minden bizonnyal összegyűjtötték volna ugyanis a házak romjai közül. Az élet tehát nem volt folyamatos, a falu pusztulása és az ispáni vár felépítése között meglehetősen hosszú idő telhetett el. 927 A Kárpát-medencébe érkező magyarság nomád jellegével kapcsolatban Balassa Iván egy igen fontos tényre hívta fel a figyelmet. Megállapította, hogy amikor egy félig letelepült, esetleg részben még nomadizáló népesség valamilyen okból hazát változtat, akkor annak óhatatlanul a nomád vonásai kerülnek előtérbe. Ezt még fokozza az a tény, hogy a letelepült, földművelő lakosság egy része nem követi a vándorlókat. „Azok, akik pedig velük mennek, a megtelepedés bizonytalanságában hosszabb vagy rövidebb ideig nem tudnak földműveléssel foglalkozni.” Balassa 1973, 270. Kár, hogy a témában véleményt nyilvánító kutatók elsiklottak Balassa megállapítása felett. Müller 1971, 258, Müller 1982.1. 126-127. 922 Gringmuth-Dallmer 2000, 64. 923 Kobylinszki 2000, 72. 924 Kroll 2000, 73-74. 925 Grebe 2000, 170. 926 Balassa 1973, 263. Korábbi irodalommal.
