Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
I. A Bódva völgye
15 a Sajó mellékvölgyeiben már a honfoglalás előtt is éltek szlávok.24 A Bükk hegység északi lábánál húzódó terület, lényegében a más szerzők által a Sajó mellékvölgyeiként említett vidék honfoglalás előtti szláv megszállása mellett tör lándzsát Mesterházy Károly. Véleménye szerint bár „a szláv népességről a korai oklevelek nem vallanak, de a máig élő szláv helynevek egyértelműen bizonyítják 10-11. századi jelenlétüket. [...] a korai okleveles adattal nem rendelkező szláv helynevek jelentős része is honfoglalás előtti lehet.”25 Állításának legfőbb igazolását az általa Sályban feltárt település leletei között véli megtalálni.A leletek között ugyanis három, Prága-Korcsak típusú edénytöredék is előkerült, amelyeket a párhuzamok alapján a 7. század első felére keltezett.26 Úgy véli tehát, a vizsgált terület az avar korban, vagy még az előtt, szlávokkal népesült be. Véleményét nem kis részben Szabó János Győző kutatásaira alapozta, aki elsősorban Heves megye leleteit vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy „a V1II-IX. századi lelőhelyeket és a szláv helyneveket a térképen együtt szemlélve a késő-avarkori szállásterület északi sávjában három részen is bizonyos egymásra fedés, ill. érintkezés figyelhető meg”. Mindez ahhoz a „ feltételezéshez vezet, hogy az avar korszakban a Mátra és a Bükk hegység bizonyos része [...] szlávokkal népesült be”.27 Szabó János Győző arra is felhívta a figyelmünket, hogy ezen a vidéken a 8-9. század folyamán nemcsak kulturális egymásra hatással, hanem esetleg avar-szláv etnikai keveredéssel is számolnunk kell.28 Ennek kézzel fogható bizonyítékát látta a Bélapátfalva-Kakucsón feltárt kis létszámú, 9. századra keltezett temető emlékanyagában, amelyet az itt élt szlávság hagyatékénak tartott.29 A Sályban talált edénytöredékek és a bélapátfalvai temető mellett vidékünkről egy további, szlávokhoz kapcsolható leletet ismerünk. Miskolc közeléből került elő két olyan edény, amelyeket 6-7. századi szláv umasír részének tekinthetünk.30 Lehetséges, hogy ezek a leletek annak a szláv népességnek az első, halvány régészeti nyomai, amelytől a helynevek egy része származik. Nem nehéz azonban észrevennünk, hogy az eddig előkerült csekély számú lelet nem egy területről származik és nem is egykorú. Semmiképpen sem alkalmas tehát arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőle. A Felső-Tisza vidékén az általunk vizsgált terület anyagánál jóval markánsabban rajzolódik ki egy szláv népesség régészeti emlékanyaga. E népesség az előke-24 Módy 1969, 208. 25 Mesterházy 1996a, 870. 26 Mesterházy 1996a, 871. 27 Szabó 1969, 54. 28 Szabó 1969, 54. 29 Szabó 1987, 73-83. 30 Wolf 1992, 131. mit leletek alapján a 7. századtól néhány helyen egészen all. századig nyomon követhető, az ott ugyancsak gyakori szláv helynevekkel való kapcsolata azonban bizonytalan. Bizonytalan továbbá, hogy e népesség nagy tömegei megérték-e a magyar honfoglalást.31 A Kárpát-medence késő avar kori viszonyainak, népeinek, illetve e népek régészek által vizsgálható anyagi kultúrájának kutatása rövid múltra tekinthet vissza. Jószerével még csak a kérdésfelvetéseknél tart.32 A mi vidékünknél leletekben és írásos forrásokban jóval gazdagabb területeken is gondot okoz az egy-egy népességhez köthető leletanyag körülhatárolása, a különböző népek egymáshoz való viszonyának megállapítása, illetőleg az időrend vizsgálata.33 Mindezek ismeretében úgy vélem, a területünk szláv helyneveiből levont következtetések, a vidék honfoglalás előtti szláv megszállását feltételező elképzelések túlzóak, igazolásukra semmiféle bizonyító anyaggal nem rendelkezünk. Sem a Sajó, sem a Bódva völgyéből egyelőre nem kerültek elő szlávokhoz kapcsolható régészeti leletek. A fentebb említett szórványos tárgyak a távolabbi vidékek tömeges szláv megszállására sem nyújtanak elegendő bizonyítékot. A Bódva völgyében fellelhető szláv helyneveket tehát nagy óvatossággal kell kezelni. Ezt erősíti meg a legújabb nyelvészeti kutatás is, amely felteszi ugyan, hogy az okleveles kor, azaz 1200 előtt élhetett a vidéken szláv lakosság, ezt követően azonban jelenlétüket nem látja bizonyíthatónak. Újabb betelepülő szlávságra pedig a nyelvészeti adatok nem utalnak. S bár a helyneveknek, illetve mikroneveknek valóban nagy hányada közvetve vagy közvetlenül szláv előzményből származtatható, ám ezek nagy része vagy csak magyar nyelvhasználókhoz köthető, vagy nyelvi szerkezetük alapján magyar és szláv nyelvhasználókra egyaránt utalhat.34 Le kell tehát számolnunk a 19. század óta ismételgetett közhellyel, amely a Sajó és a Bódva völgyében, valamint a közöttük elterülő dombvidéken a szláv helynevek alapján sűrű honfoglalás előtti szláv településhálózatot tételez fel. Ugyancsak nyelvészeti adatokra támaszkodva az eddigiekkel szöges ellentétben álló véleményt fogalmazott meg Makkay János, aki Anonymus Borsod vár építésére vonatkozó leírásából és magából a Borsod helynévből, illetőleg a -d képző honfoglalás kori jelentéséből arra következtet, hogy a honfoglaló magyarok itt egy magyar nyelvű őslakosságot találtak, amely jóval megelőzte Árpád magyarjait.35 * A Bódva völgy honfoglalás előtti települési viszonyainak megítélésére jelenleg kevés konkrét adat áll 31 Wolf 1994, 127, Pintér-Nagy-Wolf 2017, 150. További irodalommal. 32 Szőke 1994a, 77-85. Vö.: Szőke 1986, 21-35, Szőke 1987, 47-64. 33 Vö.: Révész 2008, 448-450. 34 Póczos 2006, 102-103. 35 Makkay 1993,475-478. Lényegében hasonló véleményt fogalmazott meg már Bartalos is. Vö.: Bartalos Egyri Híradó 1901, 55. sz. 2-3.
