Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
113 A 8. ház edényei közül kettőben találtunk ételmaradékot, a ház leégésekor tehát ezekben főztek.753 A többi a kemence közelében lévő tárolón állhatott. Valószínűvé teszi ezt a tény az is, hogy az edények közül kettőt egymásba helyezve találtunk meg. Elképzelhető, hogy a 8. ház kemencéjének szájánál fekvő, mintegy 40 cm széles deszkamaradvány ehhez a tárolóhoz tartozhatott. Lehetséges azonban az is, hogy a deszkadarab a szikrafogó része volt. Egymásba tett edényeket figyeltünk meg az 5. ház omladékai között is. Általánosan jellemző volt az is, hogy az edények a kemence környékén feküdtek. Valószínű tehát, hogy a kemece közelében több házban is lehetett valamiféle tároló alkalmatosság. Ezeken kívül sem az Árpád-kori házakban oly gyakori „ülőgödröket”, sem más, földbe mélyedő, belső berendezésre utaló nyomot nem találtunk. 11.12. FAHÁZAK A 10-13. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON754 Elsősorban Szabó István kutatásaiból közismert a tény, amely szerint hazai forrásaink egyértelművé teszik a faházak Árpád-kori meglétét. Szabó István úgy vélte, bár faházakról a 13. század végétől vannak tömeges adataink, ennek elsősorban a forrástechnikai és köztörténeti okokra visszavezethető kései híradás lehet a magyarázata. „Mi sem volna azonban eltévesztettebb, mint úgy tekinteni a X-XII. századi Magyarország falvait, mint ahol földbe ásott putriknál egyéb lakóhelyet nem lehetett látni.”755 K. Csilléry Kdára a 11-12. századi faépületekre utaló írásos forrásokat vizsgálta. Mivel azonban ezek templomokra, királyi udvarházakra, kolostorokra vonatkoznak, valószínűnek látta, hogy ebben az időben, faépületekben csak a magasabb társadalmi osztályokba tartozó személyek laktak. A faépítészet általános elterjedését a 13. századtól látta bizonyítottnak.756 Hasonló álláspontot fogalmazott meg Bóna István is, aki szerint bár a magyarság széles rétegei ismerhették a faépítészetet, az igen erős társadalmi differenciálódás miatt csak a fejedelmek, törzsfők, ispánok, nemzetségfők engedhették meg maguknak, hogy gerendaházakban éljenek.757 Ezzel ellentétes álláspontot fejtett ki Müller Róbert. Úgy vélte, hogy legalábbis az ország bizonyos területein a honfoglalástól kezdődően számolnunk kell faépítményekkel. Nem lehet perdöntő, hogy forrásaink nem falusias jellegű településekről adnak hírt. Ez ugyanis írásbeliségünk fejletlenségével hozható kapcsolatba.758 Hasonlóan vélekedett Szabó J. Győző, aki felvázolván a magyarság levédiai 753 Az ételmaradékokat alább Gyulai Ferenc részletesen ismerteti. 754 A témáról korábban Wolf 2014. Korábbi irodalommal. 755 Szabó 1969, 32-33. 756 K. Csilléry 1982, 174-177. 757 Bóna 1988,409^110. 758 Müller 1972, 195. környezetét megállapította: „A faépítményeknek sokkal nagyobb szerepet kell tulajdonítani, mint eddig hittük.”759 Az előbbi állításokat egészen a közelmúltig régészeti adatokkal sem megcáfolni, sem bizonyítani nem tudtuk. Árpád-kori faluásatásainkon azonban egyre szaporodnak a faházakra utaló megfigyelések, földfelszínen álló, boronafalú házunk korántsem egyedülálló a hazai régészeti leletanyagban. S bár az értelmezésük körül egyelőre még igen sok a bizonytalanság, úgy vélem, a feltárt építmények már csak számarányuk miatt sem tekinthetők csupán a szabályt erősítő kivételnek.760 Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy merőben téves az a legújabb kori viszonyokból kiinduló elképzelés, miszerint az Árpád-kor közembere számára a fa mint építőanyag, megfizethetetlenül drága volt. Számos természettudományos, történeti, régészeti és néprajzi adat igazolja, hogy a középkori Magyarország egész területén elegendő fa állt az építkezők rendelkezésére.761 A legtöbbet vitatott alföldi területekkel kapcsolatban a kutatás konszenzusra jutott abban, hogy a vidék az erdős sztyeppe övezetébe tartozott, amelynek uralkodó fafajtája a kocsányos tölgy volt. Becslések szerint a magyar honfoglalás idején az Alföld erdősültsége meghaladta a 60%-ot.762 Egészen a legutóbbi időkig, Európa-szerte a fa volt a legkönnyebben beszerezhető építőanyag.763 Hazánkban is hasonló volt a helyzet. A faépítkezés hagyományos területei, Erdély és a Felvidék mellett számos faház állt még a 19. században is a Dunántúlon, az Alföldön és az Alföldet körülvevő dombvidéken is. A levéltári adatok egész sora bizonyítja azt is, hogy még a 17-18. században is a nemesi kúriák, a parasztházak és az egyházi épületek építőanyaga az Alföldön is inkább a fa és a vesszőfonás volt, és csak a 19. században kezdett tért hódítani a vályog és a rakott sárfal. Nem igen van okunk kételkedni abban, hogy a korábbi századok építőanyaga is a fa, a patics és a nád lehetett.764 Nyelvészeti, történeti és nem utolsósorban régészeti adataink azt is valószínűvé teszik, hogy a famunka a magyarság legrégibb foglalkozásai közé tartozott. Erre vall az ezzel kapcsolatos finnugor eredetű szókincsünk is.765 De ezt bizonyítják a 10-11. századi magyarság sírjaiból és településeiről előkerült famegmunkáló, illetve faeszközleletek is.766 * * * 759 Szabó 1975, 55. 760 Takács 2010, 4-5. 7ÍI Barabás-Gilyén 2004, 11-13. Ezt megerősíti Freisingi Ottó leírása is, vö.: Frerisingi 2000, 168. 762 Domjánné Nyizsalovszki-Juhász 2010, 87-88, 96. 763 Hoffmann 1992,6-7. 764 Balogh 1935, 39^t7, Balogh 1980, 87-88, 97. 765 Fejsze, fúr, forgács, kés, reped, ró, szalu, szeg (ék), szel, szil (szilánk) vág. Benkő 1995,1. 865, 952, 987, II. 426, 465^166, III. 384, 666, 693, 705,752, 1066. 766 Fanyereg: Révész 1996b, 46-54, 194, kutak deszkabélése: Somogyvári 2003a, 10, szaluk: Kovács 1984, 49, Révész 1996b, 186, M. Nepper 2002, 53. t. 1, 91. t. 4, balták/bárdok: Kovács 1981, Petkes 2013, zsindelyező: Terei-Horváth 2007a, 236, 14.
