Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
Ill ^ÁiUjodb 'jalú. SSc&Wf' <$XitM-cleXi; k&wJjoi/yJ: t Же 1-to &Сслм^Ьгче&/£с£ j e^J- 1ío <%fJüpdJ: jcUÚ. -háy, Ä <2$вНпщЬ~ ^ЛЫлл^ ^i^dkkcícJK, &&mMrk^Atj gU^ /Vo г 4 #7. £ф. Kőalapozású, zsilipéit falu ház rekonstrukciója Annak ellenére, hogy legjobban egy olyan boronaház szerkezetét tudtuk megfigyelni, amelynek négy sarka alá fatuskót helyeztek, a borsodi településen nem ez lehetett a jellemző háztípus. A házak többségének, mint említettük, vastag, vörösre égett agyagból, illetve nagy mennyiségű kőből álló omladéka volt. Ez nagy valószínűséggel a házak agyagba rakott kőből épült alapja lehetett. Szerkezetük tehát első pillantásra is különbözött a fentebb leírt házétól. A borsodi település házainak jó részét valószínűleg kőalapozásű faházként rekonstruálhatjuk, amelyeknek borona- vagy zsilipéit (deszka)falazata lehetett (87. kép). A kerámiák archeometriai vizsgálata egyértelműen arra mutatott, hogy a tűzvész keletkezésekor a borsodi házak gyorsan, magas hőfokra hevültek, majd hirtelen el is hamvadtak. Ez az égésmód pedig kétség kívül a fa építőanyagra jellemző. Az agyagba rakott kőfal építési technikájának ismeretét jól bizonyítja a településen feltárt, meglehetősen jó állapotban megmaradt kőépület is. Ennek építésmódja azonban, mint láttuk, némileg különbözik a többi házétól. Ez esetben az alapfalaknak gödröt ástak, és ebbe építették bele őket. Talán ez lehet az oka annak, hogy a kő alapozás viszonylagos épségben megmaradt. A borsodi településen tehát három különböző háztípust tudtunk megfigyelni. Közös jellemzőjük, hogy földfelszínen álltak, építőanyaguk kő és fa volt. Túlnyomó többségükben egysejtűek lehettek. A padlóval egy szintben, többnyire a délkeleti sarok közelében állt a házak kemencéje. Ettől eltérő helyen, a délnyugati sarok közelében helyezkedett el a 4. és az 5. házban. A kemencék egy részét kötőanyag nélkül, nagyobb, kemény mészkődarabokból épitették. Az 1. és a 9. ház kemencéjének kövei között azonban agyagmaradványokat is találtunk. A 10. házban viszont apró, ökölnyi kövek is voltak, ezek feltehetőleg ugyancsak a kemencéhez tartoztak. A kövek többnyire szétszóródtak, csak néhányat tudtunk eredeti helyén megfigyelni, tapasztásuk jó minőségű volt. Ahol ezt megállapíthattuk, ott a kemencék U alakúak és meglehetősen kis méretűek voltak (3. ház: 0,8x1 m; 5. ház: 0,8x1 m, 8. ház: 0,75x0,75 m). A 8. ház kemencéjének szájánál előkerült két karólyukról úgy véljük, hogy egy, a faház tűzvédelmét és egyszerű füstelvezetését szolgáló szikrafogó nyomai lehettek. A néprajzi anyagból jól ismert szikrafogók favázra készített, sövényből, deszkából, gerendából, esetleg téglából álló, általában tapasztott építmények voltak. A szikrafogók olykor nagyobb házrész fölé borultak, de
